„Egyszemélyes hálószobapop zenekarunk volt internet nélkül” – mïus-interjú
A Horányi Júlia énekesnő és Álmos Gergely zeneszerző alkotta mïus zenekar valóban a hazai zenei színtér „aranyszárnyúja”. A Tessellation című második nagylemezük a korábbi elektro-akusztikus és downtempo hangzásvilágot csak részben hagyta el: szárnyalásuk a fejlődés útján egy még egységesebb, érettebb és letisztultabb hangzású anyag születését eredményezte, amin az elektronika még hangsúlyosabb szerephez jutott. A kritikusok és a hazai közönség körében is csupa elismeréssel debütáló lemez és az azt bemutató koncert kapcsán beszélgettünk a duóval a kezdetekről, magyar dalszövegről és tengernyi kreativitásról.
Mindketten zenéltetek már korábban más formációk tagjaként. Volt köztük olyan (akár korai tinédzserkorotokban), amit nem is feltételeznénk rólatok?
Julcsi a Plüsss nevű lánytriónak volt a tagja pár évig, ahol három női vokálra épültek a dalok. Gergő játszott több zenekarban, ezek viszont inkább örömzenélésről szóltak, mint profi produkciókról. Ezek között volt punk, funk-rock, electropop, és itt főleg dobosként vett részt. Tinédzserkorban mindkettőnknek egyszemélyes hálószobapop zenekarunk volt internet nélkül. (nevetve)
Egy korábbi interjúban azt nyilatkoztátok, hogy voltaképp bármilyen hangszert szívesen bevontok a zenétekbe, ami megtetszik. Mi volt eddig a legextrémebb példa, illetve van-e olyan hangszer, amire már régóta fenitek a fogatokat?
Igazán extrém hangszereket nem használtunk nagyon, inkább csak olyanokat, amik popkategóriában nem annyira járatosak. Főleg klasszikus zenei hangszerek. De ez főleg az előző lemezünkre, a Behind The Line-ra volt jellemző. Gergő nagy álma beszerezni egyszer egy Yamaha CP70-et, ami zászlóshajója volt az első elektromos zongoráknak. Valamint Julcsinak már egy ideje nagyon tetszik az ún. waterphone, ami egy nagyon különleges hangszer.
A hangszerek után térjünk át az új anyagra: az első lemez egy kissé csapongó, eklektikus anyag volt, a Tessellationön viszont mintha kicsit ráéreztetek volna az elektronika ízére, és egy kicsit egységesebb mederben folyik így az egész.
Ez részben amiatt is lehetett, hogy akkor még nagyon kerestük a saját hangunkat. Talán innen a kicsapongás, a sok hangszer. De ha Gergő eddigi zenéit tekintjük át, akkor az előző lemezünk inkább egyfajta kitérőnek nevezhető, a Tessellation pedig egyfajta visszatérés. A Behind the Line alapkoncepciója részben az volt, hogy akusztikus hangszerekkel szólaltassunk meg „elektronikusnak” ható zenéket.
A második lemezen található az eddigi életművetek első magyar nyelvű dala, az Aranyszárnyú. Nem volt nehéz a stúdiómunkálatok során a sok angol mellett erre átállítani az agyatokat? Egyáltalán honnan jött az ötlet? Egyszerűbb kifejezni bizonyos érzelmeket az anyanyelveteken?
Az Aranyszárnyút hagytuk a legvégére a stúdiófelvételeknél, ugyanis ettől tartottunk leginkább. Ennek ellenére ezt a dalt sikerült legrövidebb idő alatt rögzíteni. Vári Gabi, a hangmérnökünk meg is jegyezte, hogy Julcsi hangja sokkal jobban kinyílik, ha az anyanyelvén énekel. A dal igazából nagyon spontán jött létre, egyszerűen kipattant Julcsi fejéből, Gergő pedig egy kész dallá gyúrta. Úgy gondoljuk, hogy magyar számot énekelni könnyebb, viszont írni nehezebb ebben a stílusban.
Az első lemez inkább a szerelem és kapcsolatok témáját feszegette, míg a Tesselation már jóval komplexebb emberi érzésekről, erőkről szólnak. Mi inspirálta a dalok szövegét? Esetleg gyakoroltok valamilyen vallást vagy tanítást, ami meghatározza a gondolataitokat?
Fontos, hogy az ember folyamatosan tudjon fejlődni és átértékelni újra ás újra a körülötte és vele történő dolgokat. Vallás nem áll emögött, inkább a személyes lelki fejlődés tapasztalatai váltak a szövegek témáivá. Ettől függetlenül Julcsi nagyon szeret önfejlesztő könyveket olvasni, és igyekszik mindig valami újat tanulni, amit hasznosíthat az életben.
A lemezt Szegeden, egy helyi stúdióban rögzítették. Szándékosan választották ezt a várost a stúdiómunkához? Milyen kötődésetek van a városhoz?
Annak ellenére, hogy Gergő testvérének családja Szegeden él, és sok zenész, akikkel dolgozunk/dolgoztunk, szegedi, teljesen véletlenül esett a választás a Black Hole Soundra még 2011-ben. Nagyon bevált a stúdió, mindemellett nagyon megszerettük a várost is. Szegeden példaértékűnek tartjuk a zenei underground életet, nagyon sok jó zenekar kerül ki onnan.
A zenekar életében – a munkátokból adódóan – nagyon fontos szerephez jut a vizualitás, mégis számtalan segítséget kaptok, mint például a lemezbemutatón Torma Mária a ruhátokért és Visnyovszky János a vetítésért felelős. Ilyenkor mennyire szóltok bele az ő munkájukba? Mennyire nehéz egyeztetni az elképzeléseiteket?
Nagyon szeretjük, és el is várjuk, hogy a velünk alkotók mindig belerakják a személyiségüket a projektbe. Természetesen mindig van egy alapkoncepció, amiből ők is kiindulnak, viszont mindig természetes módon választódik ki, kikkel dolgozunk együtt, így általában egy húron szoktunk pendülni. Ezért a mïus esetében mindig csapatmunkáról beszélhetünk, és igazán öröm az együttműködés.
A lemez a frissen indult Tobis & Klang kiadónál jelent meg végül, fizikai formátumban, ami egy igazi formatervezett remekmű lett a hazai piacon kiadásra kerülő lemezek között. Mi volt a koncepció, illetve kiknek a munkáját dicséri?
Az album grafikai megjelenése Gergő munkája, a kivitelezésben pedig az Absoloot nyomda csapata volt a segítségünkre. Több hónapon át tartó komoly tervezés végeredménye az album, melyre nagyon büszkék vagyunk. És itt jön be a képbe a kiadónk Oroszi Iván személyében, aki nélkül mindez nem valósulhatott volna meg. A Tobis & Klang Records egy új magyar kiadó, megtiszteltetés, hogy miénk lehetett az első lemez, ami náluk megjelent.
Túl vagytok a lemez bemutatókoncertjén. Hogy fogadta a közönség az új anyag dalait? Változtatnátok bármit az élő előadáson?
A lemezbemutató bőven felülmúlta az elvárásainkat, csodálatosan sikerült. Igazán különleges koncerthelyszín volt a Toldi mozi, mely méltó megünneplése volt annak a hosszú folyamatnak, ami a lemezmegjelenést övezte. A közönségtől nagyon pozitív visszajelzéseket kaptunk. Az előadás egy ponton fog változni, méghozzá egy új dallal bővül majd a repertoár. Ugyanis áprilisban ki fogunk jönni egy kislemezzel. Erről annyit elárulunk, hogy egy duettet fog Julcsi énekelni egy remek hangú férfiúval.
Hol tervezitek még bemutatni az új anyagot?
A következő állomás a GMK lesz április 26-án, utána pedig több helyen is láthat majd minket a közönség.
Interjú: Biczó Andrea, Hering András
