Illyés Bence
2017.09.19., 11:20

“Egy csomó zenekar gyakorlatilag ugyanazt a dalt játssza el tízszer egy lemezen” – Desert Mountain Tribe-interjú

Bár a teljes cuccuk ottmaradt Barcelonában, még ez sem akadályozta meg a Desert Mountain Tribe-ot attól, hogy a Vanishing Point fesztivál talán legerősebb, nyakig elszállós reverb-be áztatott koncertjét adják. Mi pedig a fellépés előtt elcsíptük az igen hallgatag dobossal rendelkező triót egy rövid beszélgetésre is.

fotó: Komróczki Diána

Sziasztok, hogy halad a turné idáig? Úgy hallottam a cuccotok ottmaradt Barcelonában…

Jonty: Az egész a WizzAir hibája, basszák meg! (nevet) Amúgy a turné remekül megy, ez a mai az utolsó fellépésünk, aztán végre hazautazunk pihenni.

A Vanishing Point fesztivál alighanem az első kifejezetten pszichedelikus zenei-fesztivál itthon. Mit gondoltok erről a műfajról, vagy inkább jelzőről, amit mostanában olyan sok mindenre ráadnak? Pszichedelikus vagy shoegaze zenekarnak tartjátok magatokat egyáltalán?

Philipp: Nem mondanám, hogy különösebben annak tartanánk magunkat, persze nagyon szeretjük ezeket a műfajokat. Azt hiszem ezt a jelzőt valóban túl könnyen rámondják mindenre, amiben sok reverb meg delay van, de azért ennél szerintem többet jelent a pszichedelikus zene.

Jonty: A srácok akik odaadták a cuccokat, hogy használjuk ma este (a Middlemist Red – a szerk.) mesélték, hogy itt Magyarországon nagyjából 2 év késéssel most üt be vagy indul el az a pszichedelikus zenei bumm, ami Angliában már megtörtént. Szerintem ez nagyon érdekes lehet most itt emiatt, ráadásul ahogy látszik is, ha ezek a zenekarok összejönnek, az már egy elég nagy és masszív rajongótábort eredményez.

Rengeteg jó és viszonylag hasonló zenekar van most ebben a stílusban jelen a Black Angels-től a Dead Meadow-ig. Hogyan tudtok kitűnni ebből a közegből és valami egyedit alkotni?

Philipp: Egy csomó zenekar gyakorlatilag ugyanazt a dalt játssza el tízszer egy lemezen, mi a magunk részéről igyekszünk nem beleesni ebbe a hibába. Próbálunk lehetőleg nem leragadni egy hangzásnál, hanem kísérletezünk, improvizálunk amennyit csak lehet, aztán meglátjuk mi sül ki belőle.

Még egy kérdésig a pszichedelikus témánál maradva, ti melyik zenekarokat, vagy mit hívnátok annak?

Jonty: Hát leginkább olyasmi zenekarokat, mint a 13th Floor Elevators mondjuk, és esetleg a maiak közül a Dead Skeletons-t, de igazán experimentális, pszichedelikus élményt nyújtó banda kevés van sajnos. Egész Európa tele van ilyen psych-fesztiválokkal, ahol a zenekarok felének szinte semmilyen kapcsolódása nincs ehhez a stílushoz igazából, sokkal inkább az adja meg a közösségi élményt, hogy az emberek boldogan együtt trippelnek bármilyen zenére.

Mesélnétek egy kicsit a zenekar történetéről? Ha jól tudom a Young Men Dead-el indult minden…

Philipp: Igen, abban mindannyian benne voltunk, plusz még két ember, aztán amikor feloszlottunk, akkor egy ideig nem csináltunk semmit, majd én megkerestem Jonty-t és Felxi-et, hogy alapítsunk egy új zenekart, amiből aztán lett a DMT, ami most már négy és fél éve van nagyjából.

Ha jól tudom, most éppen az új lemezeteken dolgoztok.

Jonty: Igen már majdnem kész is van, úgy kb 70%-ban megvagyunk vele. Ami még hátravan az a keverés főleg.

Philipp: Érdekes, számomra olyan volt csinálni a második lemezt, mint amilyen az elsőt kellett volna, hogy legyen. Ez mostani stúdiózás sokkal felszabadultabb, kísérletezősebb volt, nem éreztem semmilyen nyomást magunkon, ráadásul a számok nagy részét élőben vettük fel.

fotó: Komróczki Diána

Ha mondjuk egy festményként kéne leírnotok az új lemezt, akkor milyen lenne?

Jonty: Fuh, ez egy jó kérdés! (nevet) Várjunk csak… Hm, talán egy ilyen tipikus németalföldi neo-impresszionista festmény lenne, ami kis pontokból áll, világos színekkel, és mondjuk egy gyönyörű meztelen nő lenne rajta. (nevet)

Van olyan hely, klub vagy fesztivál, ahol mindenképp akartok egyszer játszani?

Jonty: Mivel Európában már nagyjából mindenhol megfordultunk, Dél-Amerikát mondanám, az szerintem igazán őrületes lenne!

Milyen aktuális bandákat hallgattok mostanában?

Jonty: Sun Blossoms, ők egy portugál zenekar, akik elég jó barátaink, meg a Sonic Jesus-t.

Felix: Pond, Imperial Days.

“Guilty pleasures”, olyasmik amik nagyon távol vannak a gitárzenétől?

Philipp: Nekem főleg a 90-es évek keleti-parti gengszter rapje szerintem, meg a Wu-Tang Clan, ilyesmik.

Jonty: Eminem talán…

Eminem nagyon jó, a Wu-Tang Clan meg főleg, ezek nem érnek!

Jonty: Najó, ez igaz. Akkor inkább Norah Jones-t mondanám, fantasztikusan gyönyörű nő szerintem, remek hangja van, ő az igazi guilty pleasure számomra!

fotó: Komróczki Diána

Desert Mountain Tribe: Facebook | Bandcamp | Soundcloud

Címkék: , , , ,

/ Követem a magazint!