Ed Marler SS14: Tiaraerdő és giccstenger
Az öltözködés intézménye már jó ideje nem csak arról szól, hogy eltakarjuk, amit illik, sokkal inkább arról a döntésről, ki akarunk-e tűnni a tömegből, vagy éppen be kívánunk olvadni abba. Bárhogy is legyen, kétség sem férhet ahhoz, hogy az első benyomás kialakításakor a nagy többség a ruhánk alapján definiál minket: decens öltözék a beolvadóknak, feltűnő szerelés a különbözni vágyóknak, leopárdmintás boxer, szőrmekabát és tiara Ed Marlernek. A híres „nem a ruha teszi az embert” alól a fiatal, brit divattervező biztosan kivételt képez.
A népszerű, londoni művészeti iskola, a Central Saint Martins volt diákja, a különc Ed Marler sárm, éleselméjűség, és egyéb szuperképesség híján az öltözködést használja arra, hogy kitűnjön a tömegből. A fiatal designer szerint nem létezik olyan ruhadarab, amely túl extravagáns lenne. A tiara számára olyan, mint másnak az alsónemű – a mindennapi öltözködés nélkülözhetetlen tartozéka.
Marler már hat évesen, gyerekként is gyakran készített divatillusztrációkat egytagú rajongótábora, azaz édesanyja számára. A tervező azóta túl van a művészeti főiskolán, melynek utolsó évében Louise Graynek dolgozott, és nemrég sor került a 2014-es tavaszi-nyári kollekciójának bemutatójára is. Ugyan darabjain nyomokban megjelennek mentorának stílusjegyei, a tinédzserkorba röpítő, DIY-szagú, műanyag, hercegnős giccs valódi Marler jellegzetesség.
A nőies és férfias vonalak, az ízléstelenség és az elegancia egyszerre ötvöződik a designer eklektika, és a keresztöltözködés ihlette ruháinak kakofóniájában. Az uszályként leomló, rétegzett anyagok, a műszőrme betétek, a Britney korszakot idéző farmerkreációk, és csipkecsodák egyvelege egészen sajátos összképet alkot: barokkos is, meg nem is, műanyag is, meg nem is, harajukus is, meg nem is. Marler kollekciója inkább a figyelemért könyörög, mint a szeretetért, és talán pont ez a jó benne.
#galeria
Szöveg: Bácskai Júlia
