“Ebben az energiamezőben mindig kiváltság benne lenni!” – Rae Morris-interjú

Németi Noémi
2014.12.17., 12:16

A BBC 2014-es zenei szcénájának egyik legüdébb és talán legszerethetőbb színfoltja (egyben a BBC Sound of 2015 jelöltje) az a 22 éves blackpooli lány, aki a Bombay Bicycle Clubbal vagy épp a Fryarsszel való kollaborációja után is, sőt, a George Ezrával közös teltházas turné kellős közepén még mindig hosszú, göndör fürtjeivel babrál interjú közben zavarában. Szerénységénél és kedvességél már csak a zene iránti alázata lenyűgözőbb: Rae Morrist közelgő albumáról és művészi útkereséséről kérdeztük.


17 éves korodban kezdtél dalokat írni, ami egy elég kritikus korszak a legtöbb kamasz életében. Történt veled valami sorsfordító akkor, vagy egyszerűen csak úgy érezted, hogy eljött a te időd?

Kiskorom óta tanultam zongorázni, de valóban akkor írtam az első dalomat, amikor elkezdtem megtapasztalni az igazi, felnőtt érzelmeket. Akkor lettem először szerelmes például, és jó volt ezeket a dolgokat a zenén keresztül kiadni magamból. Lényegében tényleg csak egy tini voltam, aki hirtelen egy lemezkiadónál találta magát…

…Ami lehet áldás és átok egyszerre. Hogyan látod most: szerencsés volt ilyen fiatalon leszerződni?

Azt hiszem, igen, mert meghagyták az időt arra, hogy magamtól fejlődjek. Lehetett volna átok, ahogy mondtad, mert a legtöbb esetben annyira szétszabdalják a stílusodat, hogy teljesen kicsúszik az út a lábad alól, de velem szerencsére nem így történt.

rae-morris

És úgy érzed, hogy te már meg is találtad ezt az utat?

Igen, pontosan ezért, mert fokozatosan haladtam rajta. Ott van az a nagy nyomás, hogy rendben, itt a szerződés, de most csinálnod kell egy lemezt, és ezer dolog van előtted, ami elég rémisztő, de semmit sem csinálnék másképp. Nem akartam semmivel sietni, vagy olyasmit csinálni, amit nem érzek teljesen a sajátomnak.

A lemezed januárban jön ki, mesélj egy kicsit róla: mi maradt még hátra a munkából?

Igen, és nagyon izgatott vagyok, mert sokáig csak mondogattam, hogy már mindjárt kész, nemsokára kijön, és halogattam, mert folyton tökéletesíteni akartam még ezt-azt. Most viszont már megvan a konkrét dátum, így nem tudom tovább húzni a dolgot. Ráadásul nagyon nehéz volt, amíg nem mondhattam el senkinek a címét, vagy bármi mást, szóval tűkön ülök, hogy mit fognak gondolni a lemezről.

Nekem úgy tűnik, hogy a zenéd természetes és őszinte interpretációja a személyes élményeidnek. A lemez címe is ehhez igazodik: Unguarded – vagyis az az állapot, amikor teljesen kitárulkozol.

Igen, ez nagyon fontos nekem, amikor dalokat írok vagy adok elő. Itt eresztem ki a gőzt, ezért csinálom az egészet. A zene az a fórum, ahol teljesen őszinte lehetek, és nem baj, ha elragadnak az érzelmeim. Szeretném, ha az emberek tudnák, hogy minden, amit írtam, én vagyok, és minden dalom egy-egy történet az életemből. Ezt a modern popzenében egyre nehezebb átadni és sok előadónak nem is sikerül. Ilyenkor az ember úgy érzi, nem ismeri a művészt, akit hallgat, és ez az, amit el akartam kerülni.

Ez akkor jól is működik, amikor egyedül, egy szál zongorával vagy a színpadon, de mostanra saját zenekarod is lett. Változtatott ez valamit a dalírási módszereiden?

Először csak a zongorával kezdtem, de most már magamnak csinálom a keverést is meg mindent. A dalírás nem csak attól változott meg, hogy a saját koncertjeimen rajtam és a zongorámon kívül más is van a színpadon, a rutin is sokat formált rajtam és az, hogy belejöttem a dologba. Még mindig nagyon furcsa egyébként, amikor hátranézek, és mögöttem van a zenekar, mert én egyáltalán nem akartam ezt először. Pont, mint George (Ezra – a szerk.), úgy voltam vele, hogy nem kell nekem senki, egyedül is meg tudom csinálni! (nevet) Aztán persze rájössz, hogy amikor áll mögötted egy zenekar, teljesen más előadó válik belőled: több időd van arra, hogy azonosulj a közönségeddel, mert kevesebb a nyomás rajtad.

A tartalom nem elérhető
A tartalom megtekintéséhez engedélyezned kell a sütiket, ide kattintva.

A koncertjeid általában teltházasak, mindegy, hogy egyedül vagy zenekarral állsz színpadra…

Én teljesen meg is vagyok lepődve, és ezt nem azért mondom, hogy álszerénynek tűnjek. Igazából nem is annak örülök, hogy személy szerint engem eljönnek megnézni az emberek, hanem annak, hogy a zene ilyen erővel mozgat meg tömegeket. Mindig kiváltság benne lenni ebben az energiamezőben!

Szoktad tesztelni az új dalaidat a közönségen?

Egyfolytában. Egyből érzed, ha nem tetszik nekik, ilyenkor általában soha nem játszom többet azt a dalt (nevet). 

Szóval az év a lemezeddel fog indulni, de mi van még 2015-re a naptáradban?

Egyelőre nem sok… (nevet) Amit remélek, hogy koncertet koncertre halmozhatok jövőre is, és hogy egy nagyon sűrű fesztiválszezont tudhatok majd magam mögött. Idén csak néhány fesztiválon sikerült játszanom, pedig ezeket a fellépéseket nagyon élvezem. Aztán jó lenne, ha sikerülne megvalósítani a saját európai körutat is, ezen a turnén hatalmas kedvet kaptam hozzá, és remélem, hogy visszajöhetek ide is!

Rae-Morris-2

Interjú: Németi Noémi

Címkék: , , , , , , ,

/ Követem a magazint!

Szolgáltatásaink igénybevételével beleegyezel a cookie-k használatába. Adatkezelési tájékoztató

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás