dEUS interjú – „Sosem felejtettünk el jó zenét csinálni”
Észveszejtő és nagyon aktuális buli készülődik szombaton az A38 hajón. A Soundkitchen meghívására érkező belga dEUS hatodik stúdióalbuma tavaly szeptemberben jelent meg Keep You Close címmel, és platina minősítést ért el hazájában, ami azért lássuk be, a mai lemezvásárlási szokások mellett nagy szó. Bár az együttest már biztosan megnézhetjük a Szigeten is, gondolom senkit sem kell meggyőznünk arról, hogy egy klubkoncert mennyivel közvetlenebb és bensőségesebb hangulatú – főleg, ha a világ legjobb klubjáról van szó. Kérdéseinkre a 2004 óta oszlopos tagnak számító Mauro Pawlowski gitáros/háttér vokalista válaszolt.
A dEUS volt az első belga indie együttes, amelyet nagy kiadó szerződtetett. Mik voltak akkor az elvárásaitok és mennyit változtak azóta?
Mauro: Én akkor még nem voltam az együttesben, így csak tippelni tudok, hogy az elvárások viszonylag nagyok lehettek… Most viszont az egyetlen, amit elvárunk magunktól az az, hogy bármit is csinálunk, minden tőlünk telhetőt megtegyünk – ez a mi üzletpolitikánk.
Több tagcserén ment keresztül a banda, hogyan sikerült ezt túlélni?
Puszta akaraterővel, és persze úgy, hogy sosem felejtettünk el jól zenét csinálni. Majdnem olyan könnyű, mint ahogyan hangzik: ha felkészültél rá, hogy meg kell szenvedned érte, akkor ki fogod bírni.
Többször elhangzott már, hogy ti vagytok a belga Elbow. Hogy állsz ehhez a kérdéshez?
Azokról, akik ezt mondják – bárkik is ők – úgy gondolom, azért mondják ezt, mert azon kívül, hogy a lelkedet is beleadod, ésszel kell csinálni, az Elbow pedig ebben király. Személy szerint nem gondolok róluk semmi rosszat.
A Keep You Close-t a belga, a francia és a holland iTunes is az év rock-albumává választotta. Mit gondolsz, mi a lemez titka?
Nincs semmiféle titok, legalábbis olyan, amiről tudnék. Bár lehet, hogy csak nekem nem árulták el a többiek (nevet). Úgy gondolom, hogy akik az iTunes-on ezt az albumot választották, azért tették, mert tetszik nekik. Néha ennyire egyszerű a dolog.
Greg Dulli (amerikai rockzenész, zenélt már együtt többek közt a Sonic Youth-os Thurston Moore-ral és Dave Grohllal is – a szerk.) ugrott be vokálozni a lemezen, kérlek, mesélj erről a kollaborációról!
Mindannyian nagy rajongói vagyunk a zenéjének, mind egyetértünk abban, hogy fantasztikus hangja van. Épp Antwerpenben játszott, amikor rögzítettük a lemezt, és mondtuk neki, hogy ha van ideje és kedve, énekeljen fel nekünk néhány dalt, amit meg is tett és a végeredménnyel is nagyon meg volt elégedve.
Stadion-rock zenekarnak vagytok kikiáltva, de nálunk, Magyarországon egy ukrán uszályon fogtok koncertet adni. Mennyiben más tizenötezer embernek játszani, mint mondjuk „csak” ezernek?
Semmi gond nincs azzal, hogy egy ukrán uszályon játszunk, hacsak nem kell a csatamezőre távoznia a koncert kellős közepén… A fő különbség inkább a látványban van: egy bizonyos távolságból az emberek mind ugyanúgy néznek ki.
Néhány szakértő, mint a The Guardian szerint közeleg a(z) (alternatív) rock vége. Mi a véleményed erről? Ha bekövetkezne, változtatnál a zenéden?
Az olyan szavak, mint az alternatív vagy az indie, nagyon kilencvenes évek, inkább „klasszikátlan rock-nak” kellene hívni. Azelőtt, ha jól sejtem, ez volt a punk. Az alternatív rock szerintem sosem fog kihalni. Hiszen akkor hogyan máshogy is hívhatnád az együttesedet, ha hangzásban nem olyan, mint mondjuk az AC/DC? Ha mégis megtörténne, az a zenénken semmit sem változtatna.
Nagy Tom Waits rajongó vagy. Mit gondolsz legutóbbi lemezéről, a Bad As Me-ről?
Tetszik, nagyon blues-os, és Tom Waits persze emellett remek színész is.
Már jártatok Magyarországon, mik a tapasztalataid, jó érzéssel fogsz visszatérni hozzánk?
Mindig nagyszerűen éreztem magam Magyarországon, nagyon szeretem Budapestet, sok kedves emlék köt hozzá ezért várom, hogy visszatérhessek!
