„Ez egy brutális nyár”
Betonkolosszusok esztétikuma egy francia divatfotós képein
A francia Juliet Boudet fotós szenvedélye az építészet, és olyankor sem teszi le a kameráját, amikor épp nem a kifutókon, vagy az önjelölt divatdiktátorok által kisajátított utcákon kapja lencsevégre az örökké változó divatot, hanem mozdulatlanságba dermedt építmények kerülnek fókuszba. A gyorsan formálódó divat és az állandóságot képviselő épületek gyönyörű kontrasztot adnak a fotós munkásságának. Utazásai során a brutalista építészet legkiemelkedőbb alkotásait örökítette meg világszerte, amiből most könyv is megjelent.
Ki ne irigyelné a divatfotósok munkáját és az ezzel járó életstílust? Szép embereket fotóznak szép ruhákban miközben bejárják a világ minden táját. Ezzel az is együtt jár, hogy két-három hétnél tovább sehol sem maradnak, a feszített munkatempó mellett pedig ez az idő is gyorsan eltelik. A Bleu Mode néven ismert divatfotós Julien Boudet munkájából kifolyólag az elmúlt három évben folyamatosan utazott. Szabadidejét az épp aktuális várost felfedezésére fordította, de céltalan nézelődések helyett ezek az utak számára igazi kincsvadászatot jelentenek, hogy felkutassa és lefotózza a hely brutalista épületremekeit. Képein Londontól és Marseille-től kezdve LA, Montreal, Taipei, Kobe, és Almati észbontóan minimalista betonkolosszusait vadászta le.
Marseille
A brutalista építészet az ötvenes években indult irányzat egyetlen anyagot, a betont fetisizálja megalomán módon, hatalmas, letaglózó épületeket formájában. A stílusteremtő gondolat a funkció esztétikum fölé helyezése, valamint a költségcsökkentés volt. A világ minden táján fellelhetőek ezek a beton monstrumok, de katonásan puritán megjelenésük miatt elsősorban a szocialista/kommunista országokra asszociálnak az emberek egy ilyen épület láttán.
Tbilisi
Boudet 2008-ban lett az építészet szerelmese, miután New Yorkba költözött. Akkor kezdett el figyelni az őt körülvevő épületekre, az apró részletekre, és gyakran sétálgatott céltalanul a városban egy szál kamerával, hogy az épületeket fotózza. Egyre több építészettel foglalkozó könyvet olvasott, és hamar kiismerte magát a modern stílusok között, különösen a brutalista irányzat vonzotta.
Durban
Utazásai előtt mindig kutatómunkát végez, hogy hatékonyan tudja beosztani az idejét és célirányosan keresse fel a brutalista épületeket. Emellett persze a spontaneitás is fontos szerepet játszik, hiszen ha már kipipálta az össze jól ismert épületet, gyalogosan, netán futva fedezi fel a várost, de gyakran ül kocsiba, és a helyiektől kér tanácsot, hogy biztosan semmit se hagyjon ki. Persze az internetes útmutatók alapján összeállított listái mindig hiányosak, és a legérdekesebb épületeket általában a random útjai során fedezi fel. Egyik kedvenc épületére, a kazahsztáni Almatiban is úgy bukkant rá, hogy céltalanul kocsikázott a külvárosban. Másik nagy kedvence egy Le Corbusier épület Marseille belvárosában. Bár a legtöbben ronda, idomtalan, a környezetéből kirívó tákolmányoknak látják ezeket az épületeket, Boudet fotói mégis képesek kihangsúlyozni a bennük rejlő szimmetria és ismétlések esztétikumát: geometrikus alakzatok, íves vonalak és szigorú élek váltakoznak képein.
Kazahsztán
A fotókat egybegyűjtő kötetet a STAMPD kiadó jelentette meg.
