„Azt vettük észre, hogy a zenekarnak minden szempontból jól áll a hangerő”- The Qualitons-interjú

Azt hiszem, érdemben akkor hallottam legelőször rólatok, amikor a RHCP leugrott megnézni benneteket a Pontoonra, és valószínűleg nem vagyok ezzel egyedül. Innen új időszámítás indult a zenekar történetében? Azóta már helyesen ejtik ki a neveteket?

G. Szabó Hunor: Ez az RHCP-sztori nagyon vicces epizód a zenekar életében. Nemcsak azért, mert így utólag visszagondolva is teljesen abszurd az egész találkozás, ismerkedés, hanem mert bizonyos értelemben tényleg új időszámítás kezdődött a zenekar életében. A The Qualitons amolyan szerelemzenekarként működött akkortájt, és nem sejtettük, hogy ilyen hatást tesz ránk az a médiafigyelem és a sok pozitív visszajelzés. Szóval utána jöttek a megkeresések szép számmal, és most, a harmadik lemezünkre készülve aktívabbak vagyunk, mint valaha. A nevünket azóta sem tudják mindenhol kiejteni…

A Shallow a Nagy-Szín-Pad miatt készült, és a december 28-ai trafós koncertetek még több új dallal
kecsegtet. Hasonló energiabombát várhatunk a többi új szerzeménytől is?

Szőke Barna: Reméljük, igen. Az elmúlt egy évben sokfelé koncerteztünk, és mindenféle színpadon játszottunk, azt vettük észre, hogy a zenekarnak minden szempontból jól áll a hangerő. Sokat kísérletezünk, két dobos felállással, hangosabb részekkel, próbáljuk megtalálni a megfelelő egyensúlyt a dinamikában, hogy egy kontrasztosabb hangzást érjünk el. Az új anyag szerintem mindenki számára izgalmas lesz, a „Qualtions-rajongóknak” azért, mert már rég adtunk ki lemezt, nekünk meg azért, mert tökélyre szeretnénk fejleszteni az élő hangzást a következő évi turné- és fesztiválszezonra, aki meg még nem hallott minket, annak meg teljesen új lesz, de reméljük, beakad majd.

Amikor októberben Budapesten járt Dele Sosimi, a Qualitons is képviseltette magát az eseményre
verbuvált supergroupban. Milyen élmény volt?

Hock Ernő: A zenekarból hárman vettünk részt a Felabrationön. Azt hiszem, mindannyiunk számára nagyon tanulságos és életre szóló élmény volt a koncert és a több hónapos felkészülés is. Olyannyira, hogy 2018-ban ismét lesz Fela Kuti-est!

A 2010-es debütalbumotok hasonló afro-jazzes stílusban készült. Volt egy kis nosztalgia?

Sz. B.: A Qualitonsszal soha nem gondoltuk az afro-beatet teljes arculatnak, főműfajnak, csak belekóstoltunk. A Felabrationön viszont majdnem négyórás koncertet nyomtunk, teljesen autentikus afro-beat hangzással, hozzáállással. Bennem fel sem merült, hogy nosztalgiázzak, annyira elfáradtunk.

Az idei BUSH apropóján több nemzetközi médium is felkapta rátok a fejét. Érzitek már ennek a hatását?
Esetleg egy-egy külföldi meghívás beúszott már a képbe?

Sz. B.: Megkerestek minket egy nagyobb szentpétervári fesztiváltól, de egyelőre megy még az egyezkedés, máshonnan nem jött még megkeresés. Mi nagyon örültünk a jó sajtónak, meg annak, hogy a neves londoni lap, a Clash magazin is nagyon jót írt a koncertünkről, de sajnos manapság már több kell ahhoz, hogy egy zenekart fellépésekkel bombázzanak. Annyira szegregálódott külföldön (is) a szakma, hogy booking nélkül írhat bárki bármit, még egy NME-cikk sem vonz már magától értetődő európai turnét maga után, de résen vagyunk, és folyamatosan figyeljük, keressük a lehetőségeket. Szóval ami, késik nem múlik.

Meghívtak benneteket a márciusi SXSW fesztiválra, amelynek kapcsán a november 20-ai héten tiétek volt a Showcasing Artist of the Week cím is. Ez a siker szinte egybeesik a BUSH-os megjelenésetek elsöprő, pozitív visszajelzéseivel. Most jó a flow? Boldogok vagytok?

H. E.: Abszolút jó a flow, és nagyon örülünk ezeknek a sikereknek. Az SXSW különösen nagy lehetőségeket rejthet, igyekszünk kihozni belőle, amit csak tudunk. A BUSH-os fellépés meg egy jó energiákkal megáldott koncert volt, és nagyon kellett nekünk az a sok pozitív visszajelzés, amit ott kaptunk. Arról nem is beszélve, hogy mindez az új dalok írását is motiválja, és jót tesz a zenekari közérzetnek.

Mi az, amivel egy magyar zenekar elindul a batyujában a tengeren túlra, hogy meghódítsa a közönséget?

Sz. B.: Kelleni fog a jókedv meg a hangszereink. Mivel nem voltunk még Amerikában, nem tudjuk, mi vár ott ránk. Bár megoszlanak a vélemények, de én azt gondolom, a közönség mindenhol ugyanolyan.

Aki nem hallott még rólunk, attól nem várhatjuk el, hogy rögtön szeressen minket, szóval mi sem fogunk valószínűleg túlpörögni azon, ha nem tárt karokkal fogadnak minket, de mindenképp azon leszünk, hogy a maximumot hozzuk ki magunkból, a zenélésből, az élményből, aztán a többi majd csak alakul valahogy.

Hunor, elég sok zenekarban szerepelsz még. Ezeket mennyire fogja érinteni az utazás és az azt megelőző készületek?

G. Sz. H.: Igazság szerint nemcsak engem érint ez a kérdés, a többiek is számos formációban
játszanak, vagy nagyon elfoglaltak. Én személy szerint mostanában megváltam néhány zenekaromtól,
pont azért, hogy nagyobb energiával és ráéréssel tudjak koncentrálni a Qualitonsra. Biztosan lesznek
nehézségek a szervezés terén a nyári időszakban, de egyelőre optimista vagyok. És igyekszem minél
előbb fixálni a koncerteket, akkor nagy baj nem lehet.

Nem volt mindig olyan aktív a zenekar, előfordult már, hogy majdnem fel is oszlottatok. Hogyan tartotok most össze? Mit tesztek a közös munka érdekében? Milyen áldozatokat kell meghozni, hogy ez működjön?

H. E.: Mint minden zenekar, a The Qualitons is megjárta és járja a saját útját, ami néha nehéz, és tele van útvesztőkkel, Néha pedig, mint például mostanában, azt veszem észre, hogy a közös kreatívkodás, az új dalok írása miatt folyamatosan a zenekaron kattogok.

És megéri?

H. E.: Ez nagyon sok erőt tud adni, úgyhogy igen, megéri.

A SXSW után áprilisban új lemezmegjelenés, tavasszal járjátok az országot, nyáron fesztiválokon léptek
fel. Van időtök pihenni egyébként? Vagy addig ütitek a vasat, amíg meleg, aztán majd jön a pihenés?

G. SZ. H.: Hát, ez most nagyon intenzív időszak lesz. Gyakorlatilag bedobtuk magunkat a mélyvízbe
azzal, hogy kitűztük a lemezfelvételt egy meglehetősen közeli időpontra. Ez egyfelől inspirál bennünket a
munkában, másfelől kicsit stresszes is, hogy időre kell elkészülnie az új anyagnak. Egyelőre csak egy-két
dal van meg. Vannak híres lemezek, amik két, akár három évig készültek. A miénk négy hónap alatt fog, de
legalább friss lesz és aktuális. A koncertezés szerintem nem olyan fárasztó dolog, hacsak nem játszol
mindennap. Ez a veszély egyelőre minket nem fenyeget… Egyelőre.

Ha kedvet kaptatok meghallgatni a felszállóágban lévő The Qualitonst, december végén a Trafóban van erre lehetőségetek.

Kiemelt fotó: Ács Kata
The Qualitons a Facebookon

Címkék: Red Hot Chili Peppers, sxsw, szőke barna, bush, budapest showcase hub, the qualitons, BUSH 2017, g. szabó hunor, felabration, hock ernő