„Azt szeretnénk, hogy a zene senkinek se menekülés, hanem az életük szerves része legyen” – Howling-interjú

Avatar photo
2015.10.19., 11:14

A Howling két ember egymásra találása, két világ találkozása 600 000 mérföldnyi távolság leküzdésével. Budapesti koncertjük előtt közös munkájukról, álomfesztiváljukról, utópiáikról meséltek, és természetesen az is kiderült, mi az, ami miatt titokban rajonganak Budapestért. 


Bár RY X és Frank Wiedemann külön-külön teljesen más típusú zenét csinálnak, együtt évek óta az alternatív elektronikus zenei közeg egyik legfontosabb duóját, a Howlingot alkotják. Ry Cuming egy apró, kb. 170 lakost számláló ausztrál szigeten nőtt fel, ahol legfőképp szörfözéssel ütötte el az időt, de néha zenélt is, így mikor 2006-ban elhagyta a szigetet, és Costa Ricára utazott, rögtön felfedezte magának egy jó nevű lemezkiadó. Egyből Los Angelesbe költöztették, ahol megindultak az első lemeze körüli munkálatok, melyet a RY X név alatt jelentetett meg. Eközben Karlsruhe városában Wiedemann fiatal dj-ként megalapította Âme nevű együttesét, amivel 2006-tól kezdve óriási sikereket ért el.

Ry-jal először 2012-ben adtak ki közös számot, ez lett a formáció nevét is adó Howling. A nyers vokális, gitáros változatot Ry küldte el Franknek, egyszerűen a szokásos szakmai véleményt várta, amiért mindig megosztották egymással készülő dalaikat. Frank azonnal átformálta a dalt, saját szavai szerint egy kis óvatos ritmussal egészítette ki, így született puszta kísérletként ez a későbbi díjnyertes underground himnusz.

A tartalom nem elérhető
A tartalom megtekintéséhez engedélyezned kell a sütiket, ide kattintva.

Történetük egészét jól jellemzi ez a véletlen született siker. Miután első daluk körbejárta a fél világot, rengeteg helyről kaptak felkérést közös fellépésre. Ezek előtt sohasem zenéltek még együtt, de az összehangolódás ugyanolyan gyorsan ment, mint az interneten, és a közös munka is ugyanolyan spontán maradt. Bemutatkozó albumuk idén májusban jelent meg, és a rajta lévő legtöbb dal a különböző koncertek előtti beállásokból vagy a koncert alatti improvizációkból inspirálódott.

Most az Electronic Beats Festival keretein belül érkeztek Budapestre, és a szombat esti koncertjük előtt találkoztunk az A38 Hajó kiállítótermében egy rövid, közvetlen hangulatú interjúra.

11113892_901797599858705_1520468168685868172_n

A zenei spektrum két nagyon különböző végéből érkeztetek, ráadásul a világ két különböző végéből is, de most is kilenc órára éltek egymástól… Hogyan alakult ki mégis köztetek ilyen erős és különleges kapcsolat, mind zeneileg, szakmai szempontból, mind pedig barátilag?

Ry: Egy közös ismerősünk mutatott be minket, ráadásul Skype-on, de szinte azonnal egymásra hangolódtunk. Rájöttünk, hogy bár a zene, amit csinálunk, valóban eléggé különböző, mégis hasonló zenei inspirációk vannak mögöttünk, csak ezeket valahogy más irányba forgattuk el. Ez egy fontos, közös pont volt. Mikor megismerkedtünk, inkább személyes jellegű volt a barátságunk, de mivel annyira még nem ismertük egymást, és más területen is dolgoztunk, egyfajta biztonsággal meséltünk egymásnak a készülő projektjeinkről, könnyű volt beavatni egymást. Szinte mintha zenei levelezőtársak lettünk volna! Mindketten viszonylag a karrierünk elején voltunk még, jó volt egy viszonylag objektív visszajelzést kapni, és ehhez kitárulkozni is sokkal könnyebben ment, mint az otthoni közegünk előtt, hiszen mégiscsak a világ másik végére repültek a leveleink. Aztán később, mikor elkezdtünk együtt zenét csinálni, valami egészen gyönyörű dolog lett belőle. Legalábbis szerintünk, ezért muszáj volt folytatnunk.

Három éve dolgoztok már együtt. Szerintetek mi a legfontosabb egy jó együttműködéshez, mi tartja meg olyan könnyűnek és örömtelinek a mai napig a közös munkátokat? Inkább az ellentétes gondolataitok azok, amik inspirálóak, vagy a hasonlóságaitok teszik lehetővé az együttműködést?

Frank: Inkább ellentéteknek érezzük magunkat, akik kiegészítik egymást, de közben pedig sokban nagyon hasonlóak vagyunk, főként a hátterünk, ahogyan az élethez viszonyulunk…

Ry: Nagyon fontos, hogy bízzunk egymásban, emberileg is, de legfőképpen művészetileg és szakmailag. Ez ahhoz kell, hogy magunktól, viták nélkül elfogadjuk egymás tanácsait. Szükség van egymás kölcsönös tiszteletére is, de a legfontosabb, hogy elég nyitottaknak kell lennünk ahhoz, hogy egymást is tudjuk inspirálni!

Van olyan, hogy esetleg az egyikőtök átveszi a vezetést, kezébe veszi a dolgokat, vagy mindig kiegyenlítettek az erőviszonyok, mikor dolgoztok?

Ry: Nem, egyikőnk sem igazán játszik főnököt… (Frankre néz) Jaj ne, azt gondolja, hogy én igen! Na jó, tényleg, mondjuk úgy, hogy én határozottabb vagyok, megmondom ha valami nem tetszik, és ez néha bajba is sodor…

Frank: Szerintem inkább az a különbség, hogy te egyből tudod, ha valami nem a te stílusod, vagy nem olyan, ahogy elképzelted, és rögtön kézzel-lábbal harcolsz ellene. Én is megmondom a véleményem persze, de nekem ennél több időre van szükségem, nem jön le másodpercek alatt, hogy mit is szeretnék változtatni.

Ry: Hát igen, én inkább az ösztöneimben bízok.

Ha jól tudom, amikor megjelent az első közös dalotok, nem terveztetek hosszú távú projektet. Ha az akkori énetek látna titeket most, mit gondolna arról, ahol tartotok, és amiket eddig elértetek?

Ry: Ez egy elég nehéz kérdés, mert nem gondoltunk semmit szerintem… Én szerintem akkoriban a legtöbbet a szörföléssel foglalkoztam, nem nagyon érdekelt, mi lesz másnap vagy évek múlva. Nem igazán voltunk vele tisztában, hogy mibe kezdünk bele. Még nevünk sem volt, inkább csak a saját neveink alatt futottunk, később kezdett feltűnni, hogy ez így nem lesz jó, és akkor aggattuk magunkra a Howling nevet, csak mert ezt már ismerték a dal miatt, és hozzánk társították. Szóval akkor tényleg csak a jelen volt, és a mai napig emlékeztetjük egymást, hogy olyan nyitottak maradjunk, mint az elején. Elképesztőek azok a visszajelzések, amiket kapunk, egyáltalán nem számítottunk ilyesmire. A siker is jó, persze, épp most adtunk el tizenkétezer jegyet egy amszterdami koncertünkre, és az valami csodálatos érzés volt, de inkább a közösség támogatásának örülünk, a szakmai visszajelzésnek, ami általában nagyon pozitív.

A tartalom nem elérhető
A tartalom megtekintéséhez engedélyezned kell a sütiket, ide kattintva.

Ha az előző három év alatt ennyi minden történt, vajon merre lesztek újabb három év múlva?

Ry: Még holnap sem tudom, mi lesz… Vagy hogy fogom magam érezni. Tudod, emberi lénynek lenni nem olyan egyszerű, mint gondoljuk. Lehet, hogy régebben könnyebb volt, de ma már nem csak abból áll, hogy kimegyünk, és szerzünk kaját meg kunyhót építünk meg ilyenek. Annyi komplex érzelem van bennünk, és annyi minden történhet ebben a fajta világban… Inkább napról napra próbálok élni.

Felkelek, és azt mondom magamnak, hogy jó, akkor ma megcsinálod ezt és ezt, és megpróbálsz jó ember lenni, inspirálni a világot. És ezt napi szinten kell csinálni, egyik napról a másikra, különben elég könnyű elb***ni…

Nincs előttünk terv. Három hónap épp olyan megfoghatatlan, mint három év távlata.

Három hónapja épp a saját fesztiválotokon voltatok Berlinben… Úgy hallottam, hogy megszerveztétek a számotokra tökéletes fesztivált. Mesélnétek róla, hogy pontosan mi kellett ehhez, és mi volt a célotok ezzel a kezdeményezéssel?

Frank: A mi fesztiválunk nagyon kicsi volt és intim… Inkább egy kis rendezvénynek mondanám, a barátainknak és a barátaink barátainak, akikkel összeköt minket, hogy ugyanazt a zenét szeretjük. Minél nagyobb egy fesztivál, annál nehezebb megőrizni ezt a jelleget, és ezt a hangulatot, hogy azok az emberek, akik körülvesznek téged is, azért vannak ott, amiért te, hogy mindenkiben ugyanaz a bizonyos fajta éhség van a legújabb dolgokra. Tényleg az lenne a cél, hogy mindenki szeressen ott lenni, nemcsak a látogatók, hanem az előadók, és mindenki, aki a fesztiválon dolgozik, szerintem nagyon fontos, hogy ők is szeressék, amit csinálnak, és a szervezők is. Nem úgy, mint a nagy fesztiválokon, amik inkább már óriás profittermelő gépezetekre hasonlítanak, ahol csak úgy bedarálnak.

Ry: Mindenképp szeretnénk folytatni, jövőre is megrendezzük. Lehet, hogy minden évvel nagyobb lesz, de ezt majd ki kell kísérleteznünk… A célunk pedig, az, hogy elérjük azt az egyensúlyt, azt a létszámot, amivel még fenntartható ez a hangulat, az, hogy kábé mindenki ismer mindenkit, legalábbis úgy érezzük, és mindenki törődik a másikkal… Mint egy miniuniverzum.

Képzeld el, milyen lenne, ha Budapesten mindenki törődne mindenkivel, az emberek az utcán… De komolyan, képzeld el. Mennyire más lenne. Ilyesmi álmot akarunk megvalósítani, először kicsiben, a fesztiválunkon.

Tehát azt szeretnénk, hogy a szórakozás, mint például ez a fesztivál is, az életünk része legyen, vagyis, hogy annak tekintsük, ne menekülésnek. Például ha valaki elmegy egy koncertre vagy fesztiválra és jól kiüti magát, aztán hazamegy, vissza a régi kerékvágásba (amit így egyre szürkébbnek és unalmasabbnak fog érezni), az nagyon egészségtelen. Mi nem egy ilyen értelemben vett kikapcsolódási, eltávolodási lehetőséget szeretnénk biztosítani, hanem egy közösséget létrehozni.

11136672_895182547186877_1753349427922004531_n

Európában és az Egyesült Államokban is sokszor megfordultok, rengeteget utaztok. Mit gondoltok, melyik kontinensen jobb a fogadtatások, hol értékelik jobban a zenéteket?

Frank: Egyértelműen Európában.

Ry: Igen, Európában eddig sokkal jobb volt a fogadtatásunk, úgy vettük észre, hogy itt sokkal fogékonyabbak az emberek arra a típusú művészetre, amit mi csinálunk, a kultúra nyitottabb és befogadóbb, érdeklődőbb. De persze ez attól is függ, hogy pontosan hol játszunk, milyen helyen, milyen közönségnek. Inkább ezt próbáljuk kiválogatni, és erre talán itt több a lehetőség. De amúgy is szeretünk Európában utazni, felfedezni. Ha van időnk, mindig szeretünk egy-két napot így felfedezni, sok helyen vannak barátaink, például Amszterdamban, Londonban, Párizsban…

Frank: De van, amikor csak tíz óránk van egy városban, amiből hat óra beállás, négy meg alvás meg evés… De amikor tudunk, szeretünk kiépíteni valamiféle kapcsolatot azokkal a városokkal, ahova utazunk.

Ry: Igen, például Budapesttel is! Tegnap érkeztünk, nagyon szép napunk volt, akadt egy kis időnk felfedezni a várost.

A hetedik kerületben van a hotelünk, úgyhogy körbesétálgattunk, voltunk a Városligetben, és megnéztük az ’56-os forradalom emlékművét is, az fogott meg a legjobban. Kicsit a berlini holokauszt-emlékműre emlékeztetett, azzal, hogy itt is az oszlopok közt lépkedhetünk.

Frank: Kicsi, önálló darabokból indul, amelyek egy naggyá, egy erős egységgé fonódnak össze, nagyon erőteljes, remek a koncepció, amire épült!

Ry: Igen, gyönyörű. Szóval, sikerült kicsit Budapesttel is ismerkedni. De már voltunk itt korábban is, akkor meglátogattam a fürdőket is meg mindenfélét. Igazából titokban rajongok a városotokért!

A tartalom nem elérhető
A tartalom megtekintéséhez engedélyezned kell a sütiket, ide kattintva.

Mostanában főként elektronikus zenétől telített a piac, rengeteg ilyesmi jön ki minden évben. Szerintetek ha kicsit népszerűsíteni kéne magatokat Magyarországon, ahol annyian még nem ismernek titeket, milyen tulajdonságaitokat említenétek, amik megkülönböztetnek titeket a többi elektronikus zenét játszó formációktól?

Frank: Ez egy remek kérdés. Úgyhogy inkább neked kéne megválaszolnod Ry.

Ry: Igen, én kicsit előnyben vagyok az angollal. Nagyon szívesen segítünk a marketingünkben! Szerintem főként az az erősségünk, hogy a mi zenénkben sok őszinteség és szív van, nem kluboknak vagy a rádiónak készítjük a dalainkat, hanem arra használjuk a zenét, hogy kifejezzünk valamit, magunkat adjuk ki vele. Persze nem nehéz észrevenni, hogy most nagyon megy ez a trendi elektro-indie stílus, és sokan biztos csak azért kezdenek bele az egészbe, mert látják, hogy ezzel most lehet érvényesülni.

De amit én és Frank csinálunk, egyenként és közösen is, sokkal tisztább ennél. Inkább művészeknek tekintjük magunkat, beleadunk mindent magunkból. Számunkra nagyon fontos ez a típusú önkifejezés, szinte életbe vágó.

A többi ember és a siker, a fogadtatás ezért másodlagossá válik, mi tényleg nem akarjuk elhitetni senkivel, hogy milyen jók vagyunk, nincs rá szükség, annál sokkal jobban szeretjük azt, amit csinálunk.

11

Még több Howling: howlinghowling.com

Címkék: , , , , , , , , , , , , ,

A tartalom nem elérhető
A tartalom megtekintéséhez engedélyezned kell a sütiket, ide kattintva.
/ Követem a magazint!

Szolgáltatásaink igénybevételével beleegyezel a cookie-k használatába. Adatkezelési tájékoztató

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás