Csóka Ági
2018.11.13., 17:06

“Azt szeretném, hogy a lemez szerethető legyen annyira, hogy megmaradjon az emberekben, mint egy jó időszak illata vagy zenéje” – Henri Gonzo-interjú

A Fran Palermót senkinek nem kell bemutatni, hiszen a már 2011 óta létező zenekar hazánk egyik legsikeresebb és nem mellesleg legizgalmasabb bandájává nőtte ki magát. A kezdeti kislemezes megjelenések után 2015-ben jött a zenekar első nagylemeze Fran Palermo címmel, majd 2017-ben érkezett a Razzle Dazzle, hamarosan pedig itt a harmadik album is, amelyről pár számot a héten megrendezésre kerülő Budapest Showcase Hub záróbuliján, november 17-én az Akváriumban mutatnak be. Ennek apropóján beszélgettünk a banda frontemberével, Henri Gonzóval, és a korábbi anyagokra való reflektáláson túl arról is szó esett, hogy mi történik a közeljövőben a Fran Palermo háza táján.

A kezdeti dalokhoz képest az első nagylemezeteken már a mostanihoz jóval közelebb álló volt a hangzás – ezért vártatok ennyi évet a megjelenésével, vagy csak a korábbi EP-khez és minialbumokhoz nem készült teljes, egységes anyag?

A kezdeti dalok… Azok még olyanok voltak, hogy meglepődtünk rajta, hogy egyáltalán egy dalt összetudunk rakni. 15-16 évesen nem gondolkodtunk még lemezen, sem koncepción. Nem volt pénzünk sem felvenni. A várakozás önmagában nem volt egy konkrét koncepció, de jobb, hogy így alakult.

Milyen zenék, filmek, történések inspirálnak? Kiket hallgattál leginkább a lemezek születésekor?

Nagyon időszakos. Mostanában avantgárd és régi filmek, Godard és kortársai. Zenében szintén ezt az időszakot hallgattam mostanában, pl. Serge Gainsbourg-t, Francoise Hardy-t és sok más francia előadót, de közben ott van egy folyamatos felfedezés is ezek mellett, mert ha nem is minden nap, de pár hetente szembejön valami zene vagy egy figura vagy egy film, amelyről nem érted, miért nem hallottál eddig sosem.

De a magánéleti dráma is sokszor segít, hogy beüljek a hangszer mögé, és olyankor a zongora beszél helyettem, én meg fülelek.

A zenei pályám elején a Beirut, Sufjan Stevens és az Arcade Fire volt nekem a példa. Ez a 2010-es évek első fele volt. Én is közéjük szerettem volna tartozni. Azóta mindenki változott egy kicsit, és én is. Persze lépést tartok a kortárs zenével is. Ami mostanában nagyon tetszik, az például a Jungle és a Feu! Chatterton.

A tartalom nem elérhető
A tartalom megtekintéséhez engedélyezned kell a sütiket, ide kattintva.

A második albumnál már háttérbe szorul az akusztikus gitár, és teljes a bekategorizálhatatlan, sok-sok hangszeres Fran Palermo-hangzás. Tudatos célkitűzés volt idáig eljutni, vagy csak a tapasztalat és az új inspirációk eredménye ez?

Nem tudom, ennél sokkal egyszerűbb a képlet: a második lemez azért van tele elektromos gitárral, mert megvehettem egy villanygitárt, amire régóta vágytam, és azt éreztem, hogy muszáj használnom. A hangszerelésünk pedig előtte is eklektikus volt.

Jelent már meg angol, spanyol és magyar nyelvű dalotok is. Melyiket érzed legkönnyebbnek/legnehezebbnek, és milyen hatást lehet elérni a különböző nyelveken?

Ez érdekes, külföldön olyan érzésünk támadt, mintha az angol dalaink ott egyszerűen jobb dalok lennének, mint itthon, pedig ugyanazt játszottuk. Ezt az októberi turnénkon vettük észre páran.

A Holdvilágos című átdolgozásunk nagyon jól fogadott cucc itthon, de nem teszünk különbséget ilyen szempontból a dalok között. Van, hogy az a dal a legjobb egy koncerten, amelyre a legkevésbé számítunk.

A tartalom nem elérhető
A tartalom megtekintéséhez engedélyezned kell a sütiket, ide kattintva.

Sok zenész arra esküszik, hogy a már bevált receptet nem szabad kidobni, mások pedig nagyon igyekeznek mindig megújulni. Hogy látod, a közönségetek átalakul a zenétek transzformációjával párhuzamosan, vagy a rajongók jobban értékelik a változást?

Azok a zenészek a legunalmasabbak, akik nem változnak, és nem próbálkoznak új dolgokkal. Kétféle rajongó van: az egyik nem ér rá, csak két számot akar meghallgatni, a másik meghallgatja az egész lemezt. De ha tetszik neki, onnantól kezdve örökké szereti a bandát, akármi történik utána.

És innen hova tovább? Mit lehet elárulni az új albumról?

Ez egy nagyon egységes anyag lesz szerintem, saját világa van, tudatosság is van benne… A cél, hogy egy művészlemez legyen, ne egy tízszámos poplemez.

Azt szeretném, hogy a dalok együtt még jobban működjenek, mint külön-külön, hogy a lemezt egyben legyen jó hallgatni, és hogy szerethető legyen annyira, hogy megmaradjon az emberekben, mint egy jó időszak illata vagy zenéje…

A BUSH zárónapján mennyit mutattok meg az új lemezből?

Két új számmal készülünk. Ebből az egyikhez, a Demons On the Beach-hez egyébként még idén tervezünk egy animált videoklippel is kijönni.

A tartalom nem elérhető
A tartalom megtekintéséhez engedélyezned kell a sütiket, ide kattintva.

BUSH-záróbuli Facebook-esemény

Címkék: , , , , , , ,

/ Követem a magazint!

Szolgáltatásaink igénybevételével beleegyezel a cookie-k használatába. Adatkezelési tájékoztató

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás