Trap kapitány
„Az utóbbi időben őszintébbek lettünk, talán most nőttünk fel igazán” – Trap kapitány (Tha Sudras)-interjú
Nemrég megérkezett a Tha Shudras legújabb, Hívjál barátnak című száma, amely több szempontból is mérföldkőként vésődik be a zenekar különös történelmébe – és nem csupán azért, mert ezúttal szó szerint lehull a lepel a tagjairól. A csapat frontembere, Molnár Attila, azaz Trap kapitány kalandos részleteket és fűszeres szófordulatokat nem mellőzve avatott be minket a dal születésének, valamint a banda elmúlt éveinek romantikus titkaiba.
Milyen sztori ihlette a legújabb dalotokat?
A téma onnan jött, hogy kiléptem egy párkapcsolatból évekkel ezelőtt, mert úgy éreztem, többre vágyom, még élni akarok. Aztán valamivel később rájöttem, hogy nekem mégis erre a korábbi kapcsolatra van szükségem, úgyhogy újra összejöttünk a lánnyal, de már nem tudott megbízni bennem, és végül szétmentünk. Engem korábban sosem utasítottak vissza, így megjelent bennem egy gyerekes dac, és az egész szakítást nagyon nehezen – a barátaim szerint baromi szánalmasan és férfiatlanul – viseltem. Még az énekes Szandi, a Tinédzser L’amour is felhívott, mert meghallotta, mennyire készen vagyok, és mondta, hogy „Tibi, most ezért küzdened kell, hidd el, én érzem! Ő az igazi, ki kell lépned a komfortzónádból!” A nagy f*szt, soha többé nem csinálok ilyet. Most éltem át először szerelmi bánatot, nem lehetett velem együtt dolgozni. Mindenki ki volt akadva, akikkel munkakapcsolatban állok, a Roma Soultól a Tóth Vera Quartetig. A szakítás másnapján volt egy jazz improvizációs énekestem az ELLÁTÓházban, ahol az események hatására halálrészegen álltam színpadra. Mondta is a jazzista haverom, hogy ő ilyen állapotban fel se tudott volna állni, nemhogy még leénekelni impróban 90 percet. Robotpilóta üzemmódban voltam.
Erről az élményről írtam is egy dalt, csak a zenekar tagjai nem engedték, hogy kiadjam, de még szólóban se, mert annyira szánalmas lett. Ebből kiindulva viszont született egy másik szám, amelyben azt vázoljuk fel, hogy milyen az, ha valakivel szakítani akarnak, de ezt megelőzi az ember azzal, hogy még ő kéri, hogy inkább legyenek barátok.
Miként állt össze a dal technikailag?
Most először full együtt írtuk a zenekarral. Nekem volt egy énektémám, amit a vécén írtam beatboxolgatás közben, arra a harmóniára tett át hangokat a DJ-nk egy másik elektro-drum and bass-dubstep dalából. Aztán jött a gitáros, ő is felgitározott rá, és együtt megírtuk rá a szöveget. Azért vannak benne olyan sorok, mint a „növessz te is szakállat, mert úgy nem látszik a bánat”, mert ezt például a szakállas DJ-nk találta ki.
A klipforgatás hogy zajlott?
Vannak közeli barátaim, akik a BrodyLand újonnan felvásárolt épületéhez köthetők. Megkérdeztem őket, hogy forgathatunk-e ott, ők pedig biztosították a helyszínt.
Nem akartam sztorivideót csinálni, mert szerintem azoknak nincs már értelme. A mai klipek arról szólnak, hogy divatbemutató van, és szól alatta a zenéd. Ezért öltözködünk mi is.
És lekerültek a maszkok…
Úgy érzem, az utóbbi időben őszintébbek lettünk, talán most nőttünk fel igazán. A Tha Shudras 2020-ban lesz tízéves, és talán mi magunk is most értünk meg annyira, hogy ne feltétlenül csak beöltözéssel tudjuk vagy akarjuk ezt csinálni. Ráadásul ez az első olyan videoklip, amelyben látszik a szemem. A maszkokat viszont nem dobjuk el végleg, hiszen az ars poeticánk egy része ezekhez kötődik, miszerint, ha kívülről nem is úgy tűnik, belülről k*rva sokat változunk. Ez, hogy most megmutatjuk az arcunkat, mindannyiunkban egy olyanfajta vízió, mint amikor a szuperhősök átalakulnak meg vissza. Megmarad az emberi álruhánk, amit fel tudunk fenni magunkra.
Szerintem mindenkinek legalább két énje van. Az egyik az, akit formázunk, és akit megteremtettünk a külső hatások által – ez az, akit a barátaink és mi egyaránt ismerünk –, és van egy valódi énünk, akivel ha néha tiszta szívvel beszélgetnénk este lefekvés előtt, akkor más válaszokat adna a kérdéseinkre, mint az a valaki, akivel azonosítjuk magunkat.
Ezt az elrejtett ént jelenítjük meg maszkban.
Ha jól tudom, nálad egyéb okok is indokolták az arcfestést… És a szemed miért nem mutogattad eddig?
Bizony, a rossz életű korszakomból jött ez az egész kifestősdi meg máz, azokból az időkből, amikor kissé szélsőséges életet éltem, és lerohadtam. Kellett valami, hogy színpadképessé tegyem az arcom, és ez tűnt a legjobb ötletnek. A szemüveg más okból kellett. Szerintem alapvetően az egész művészet meg színpadi lét arról szól, hogy az előadó antiszociális, és nem véletlenül akar színpadon lenni, hiszen akkor csak a színpad-öltöző-autó hármasában kell mozognia.
Mi találkozunk a legkevesebb olyan emberrel, akivel úgymond nincs dolgunk, szerencsés helyzetben vagyunk. Extrovertált introvertáltak vagyunk, mixek. Hibrid teóriák, mint az első Linkin Park-album.
Miként formálódott a zenekar az elmúlt évek alatt?
A Tha Shudrasban durván majdnem húsz zenész fordult meg az elmúlt évtizedben, voltak különböző modulálásaink.
Az első évében konkrétan csak fogcsikorgatós, kopogós techno bulikban léptünk fel, mert minimál technót játszottunk elektronikus dobbal meg beatbox looperrel.
Az a srác, akivel ezt csináltam, sajnos konkrétan megbolondult, és nem lehet emberek közé engedni, ezért hát új dobost kellett találni. Persze, a maszkokhoz még hozzá kell fűzni, hogy nem véletlenül jöttek be a képbe a többiek tekintetében sem. A régi tagok elmebetegek voltak mind, akárcsak én.
Te szerethető elmebeteg vagy, a többiek meg közveszélyesek voltak?
Volt egy zenekari táncosunk, aki éveken keresztül félmeztelenül, kigyúrva táncolt a közönségnek egy gázmaszkban. Előfordult, hogy félre kellett húznia a maszkját, hogy a színpad oldalára okádjon, mert annyira túltolta a bulit, hogy rosszul lett. Amikor bekerültünk az X-Faktorba, úgy döntöttünk, hogy ő ne jöjjön, mert közveszélyesnek tartottuk. Ettől függetlenül ugyanúgy része maradt a baráti társaságnak, hiszen ő is egy Shudra, egy lény, aki közénk tartozik. Az összes volt tagunk a mai napig egy közösség, akár mi raktuk ki őket, akár ők léptek ki.
Ahhoz képest, hogy ilyen formákkal indultunk, és van a régi tagok között olyan, aki azóta már börtönben is ült, a mostani Tha Shudras dobosa gyógyszerész, a gitárosa pszichiáter, a basszusgitárosa meg ügyvéd.
Komolyodtunk, de a DJ ugyanaz maradt. Igaz, ő is már a második DJ a csapatban, de majdnem az elejétől benne van, ő a szerzőtársam. Ugyanolyan elmebeteg f*sz, mint én, mi ketten tartjuk a frontot.
Milyen folyamat vezette a zenekart az említett minimál technó korszaktól idáig?
Rengeteg változáson mentünk keresztül mindenféle piszlicsáré indokból és a piaci igények miatt is. A minimál technó időszak után jött a gitárosunk, akkor „vacsorásabb”, dallamosabb és hangszeresebb valamivé váltunk. Ez a gitáros viszont imádja a torzítót, és egyszer csak azon kaptunk magunkat, hogy igazából már egy metálzenekar vagyunk.
Ehhez hozzácsapódott a régi rapzenekaromból a DJ-nk, aki scratchelt, és a régi producerem, aki dubstepeket csinált meg elképesztő basszusokat nyomott. Az ezt követő korszakunkban elmebeteg sárkányb*szó sátánmetált csináltunk.
Aztán ebből kezdtünk el finomodni, és egy kicsit indie-sebb, pop-rockosabb valamibe kerülni, utána meg elkezdtünk egy teljesen elromlott vonalat, belekóstoltunk a kísérleti elektronikába. Mindent bejártunk, míg bekerültünk az X-Faktorba, és rájöttünk, hogy a pop felé lenne érdemes fordulni.
Nemrégiben rögzítettetek egy új albumot – mit tudhatunk róla?
Két részletben készült a nagylemez. Először három nap alatt megírtunk öt számot, utána második körben még hetet egy egyhetes alkotótábor alatt. Gyakorlatilag másfél hét alatt készült el az anyag. Tizenhárom dalt írtunk, szeptembertől szeptemberig hónapokra lebontva egyet-egyet. Most kijöttünk a Hívjál barátnakkal, és innentől kezdve havonta fognak megjelenni a nóták. Ez egy Tha Shudras zenei naptár. Talán nem is albumnak kéne nevezni, mert olyan, mint a költők egy-egy ciklusa, mint például az Őszikék… Csak nekem még nem halt meg a lányom, és nem vagyok depressziós, mint Arany János, amikor ezt írta.
