“Az üres tér színtiszta potencialitás” – interjú Vass Imrével a taking place táncelőadás kapcsán

Hering András
2016.12.8., 12:25

Valami éppen történik és helyet foglalni. Ezt fedi le a taking place kifejezés. Ezen jelentések összeolvadása egy folyamatos süppedést eredményez a színházi székekbe, a nézői szerepbe. 

Hogyan épült fel benned a taking place koncepciója?

A történet 2013-ban kezdődik. Egy fiatal koreográfusok számára létrehozott programban vettem részt és annak a végére kellett csinálni valamit. Biztos voltam a témában és abban is, hogy Somló Dáviddal akartam együttműködni, aki zenészként és alkotóként is koncepcionálisan dolgozik és akivel kölcsönösen egymásra hatva tudtuk kibontani az alapfelvetést.

A hívószó a holografikus univerzum koncepció volt, ami egy tudományos verziója próbál lenni, annak, amit sokan sokféleképpen próbáltak már megfogalmazni. Például William Blake, az Egy homokszemben lásd meg a világot című versében. Minél egyszerűbb valami, annál univerzálisabb és minél összetettebb valami, annál meghatározottabb.

Az üres tér érdekelt és annak a lehetősége, hogy abban benne van minden. Mint a színpad, az előadás kezdete előtt. Ott van az adott tér, színpad története, a valaha színpadra vitt összes mű mellett az összes el nem mesélt történet. Az előadás előtt még minden lehetséges, az üres tér színtiszta potencialitás.

Aztán elkezdődik és egyre jobban valamilyen lesz, lekorlátozódik, formává válik.

2013-ban megszületett az it comes it goes előadás, majd 2016-ban, három évvel később létrejött a taking place, ami számomra az előbb említett darab komplementer párja, test és anti-test.

Számodra mi legizgalmasabb része a darabnak?

Nekem, az utolsó egyharmad, amikor megteremtődik a színpadi verziója, annak az állapotnak, amiben mi órákat tudtunk eltölteni a stúdióban.

Hogyan jellemeznéd a közös munkádat a táncosokkal?

Tamarát (Vadas Zsófia) már több, mint 10 éve ismerem, vele több koreográfus projektjében dolgoztam korábban, plusz saját performanszaink és előadásunk is volt már (Egyet nekem, egyet neked). Sok konceptuális és mozgásos kiindulópont neki már ismerős volt és származott közös munkáinkból is. Így hatékonyan tudott segíteni a szűrésben és az összegzésekben is.

Viktort (Szeri) pár éve ismerem. Ő is a Budapest Kortárstánc Főiskolára járt, ahova a Tamara is és én is. Viktor jó fej, tehetséges táncos, intenzív személyiség, fiatal, laza és egészséges mennyiségű leszaromsággal, punk attitűddel rendelkezik. Ő 10 évvel fiatalabb nálunk és azt éreztem, hogy az ő puszta jelenléte sok mindent megkérdőjelez.

Nekem szükségem volt arra, hogy ne váljanak túl merev formákká azok a konceptek, amik foglalkoztattak, hogy ott tudjunk maradni a szürke zónában.

Dáviddal (Somló) 10 évvel ezelőtt találkoztam Salgótarjánban, egy rock fesztivál tehetségkutatóján, amikor még mindketten metál bandákban játszottunk. 2011 óta dolgozunk együtt. Dávid a próbafolyamat alatt még Londonban volt honos, onnan látogatott haza próbákra. Ő, így rá tudod kicsit tekinteni, arra a masszára, amiben voltunk a táncosokkal és meg tudta kongatni a vészharangot, ha nagyon elszálltunk.

Miért érdemes szerinted megnézni a darabot?

Egy jó barátom azt mondta a premier után, hogy néhány embernek kellemetlen lehet ez az előadás, olyan témákat is boncolgat. Én ezt nagy bóknak vettem. Örülnék, ha ilyen funkciót tudna ellátni ez az előadás. Azoknak mindenféleképp érdemes megnézni, akik azon az estén, december 10-én nyitott, kíváncsi, analitikus, boncolgatós hangulatban vannak.

Az előadásról bővebb információ a MU Színház honlapján érhető el.

Címkék: , , , , ,

/ Követem a magazint!

Szolgáltatásaink igénybevételével beleegyezel a cookie-k használatába. Adatkezelési tájékoztató

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás