“Az idő nekünk, lányoknak, nőknek dolgozik” – MMM-interjú Manoyával, Marge-dzsal és mïus-Julcsival

2013.09.12., 17:17

A pesti éjszakát szombat este három hölgy fogja uralni, hiszen a Trafó nagyszínpadán a kortárs magyar zenei élet kiemelkedő énekesnői fognak össze, hogy elvarázsolják a Liliom utcába érkezőket. A fellépők soraiban üdvözölhetjük a friss Fonogram-díjas Manoyát, vagyis Hodosi Enikőt, a jelenlévők elsőként hallgathatnak bele Marge, azaz Mészáros Zsuzsanna szeptemberben megjelenő új lemezébe, és ott lesz még mïus is, azaz Horányi Júlia és együttese, hogy az MR2 Akusztikban előadottakat elevenítsék fel új dalokkal kiegészítve. Az MMM-est kapcsán mindhárom hölgy készséggel állt magazinunk rendelkezésre egy közös interjú erejéig, melyből kiderül, miként látják a kortárs női előadókat, szó esett a projektekhez kapcsolódó “körítésről”, illetve néhány kulisszatitok is kiderül a szombati fellépésről.


A könnyűzene utóbbi egy-másfél éve a karakteres női előadókról szólt: a Spice Girls-mániás Charli XCX-től Fallulah visszafogott, folkos popjáig – ti hogyan élitek meg ezt a “hullámot”? Kapcsolódási pontként tekintetek rá, vagy úgy gondoljátok, ez a véletlenek pozitív összjátéka?

Enikő: Mondhatnánk erre, hogy az idő nekünk, lányoknak, nőknek dolgozik, és tényleg egyre látványosabban virágoznak ki a nők a művészetekben, ami jól ki tudná egyensúlyozni a korábbi férfidominanciát, de számomra ebben a jelenségben még mindig túl sok a kötelező vizuális élményadási kényszer és elvárás. Ez az oldala már nem olyan vonzó számomra, mert a külsőségek így is túl vannak hangsúlyozva a zeneiparban (is). A kívülről érkező inspirációkkal is csínján bánok. Ha túl sokat hallgatok másokat, az egy idő után egy beivódott minta lesz bennem, amit már észrevétlenül is lemásolna az ember. Persze képben kell lenni, semmit sem zárok ki, de többnyire hagyom, hogy engem találjanak meg azok a zenék, előadók, akiknek valamilyen üzenetük van számomra. Egyre könnyebben szelektálok az új hatások közül, azonnal érzem, hogy egy bizonyos dal “kell-e” nekem, vagy épp azért kell hallanom, mert ahhoz hasonlót véletlenül se szeretnék alkotni. Ugyanakkor, ha megérint valami, annak nagyon tudok örülni. Inkább ilyen számomra például a Bat for Lashes, mint a fent említettek.

A tartalom nem elérhető
A tartalom megtekintéséhez engedélyezned kell a sütiket, ide kattintva.

Julcsi: Nem figyeltem fel erre a jelenségre, részben azért, mert teljesen el voltam/vagyok foglalva az új lemezünk dalainak megírásával és a közelgő koncertekre való felkészüléssel, részben pedig azért, mert valahogy az utóbbi időben teljesen más előadók kerültek képbe nálam.

Zsuzsi: Személy szerint énekesnőkből vagy a nagyon pop irányú előadókat követem, vagy az undergroundabb női vokális zenéket. A kettő közti szcéna nem hat rám! Izgalmasnak találok mindent, ami új és ötletes, lenyűgözőnek tartom, ha valami tényleg egyedi és él!

Mindhármótok zenéjében fontos szerepet játszik az az intimitás, személyesség, ami legkésőbb Kate Bush óta jellemző számos énekesnőre. Törekedtek ennek az elérésére, vagy egyszerűen így jön? Marge, gondolod, hogy a kluborientált, basszusnehéz zenék közt nem veszik el az egyén?

Enikő: Az intimitás mindig ott van magától is. Éppen hogy azt kell gyakorolnom, hogy tartsak még több egészséges távolságot az érzésektől, hiszen néha túl sok van belőlük, és azt hiszem, hogy egy dalt nem szabad túlterhelni az érzelmek 100%-os palettájával. Szeretem a vehemenciát, a szókimondást és a visszafogottságot is, és a zenében jól lehet ezekkel játszani anélkül, hogy túlzásokba esnénk.

Julcsi: mïus-beli alkotótársammal, Álmos Gergővel törekszünk erre. Persze ez nem minden dalnál tudatos, legtöbbször ösztönösen jön. A kiindulási alap az, hogy a hallgató tudjon kapcsolódni akár a szövegekben található gondolatokhoz, akár a zenei atmoszférához. Mintha a dal elmondaná, amit ő is érez vagy gondol, csak nem tudja megfogalmazni.

Zsuzsi: Nem hiszem, hogy a kluborientáltabb hangzás vagy a éppen a “nem szokványos sound” érdemben hozzáad vagy elvesz. Inkább az a kérdés, hogy mennyire veszed komolyan azt, amit csinálsz, el tudod-e fogadni magad, és ha igen, akkor nem “affektálsz”, bármilyen mainstream vagy éppen underground is légy.

A klipek, fellépések alapján a külső megjelenésre, a jól megkomponált vizuális világra mind a három projekt nagy hangsúlyt fektet. Szeretnétek minden hozzátok köthető dolgot kontroll alatt tartani?

Enikő: A februári Manoya-lemezbemutató után megfogadtam, hogy át fogok adni feladatokat másoknak, és többször nem cipelek mindent a vállamon, de az lett belőle, hogy végül egészen más dolgok kerültek előtérbe az életemben, ami automatikusan passzívabbá tett a zenélést illetően. Olyan ez, mint a vetésforgó (ennél bénább hasonlat nem jut eszembe), ahol az egyik szántófölddarab mindig pihen, míg a másik kettőbe vagy háromba más és más magot vetnek. Én is kicsit hagytam leülepedni a zeneírás, a stúdiózás élményeit és fáradalmait, inkább terveket szőttem Manoya-videoklippekkel kapcsolatban, miközben ismét rávettem magam a tanulásra is. Visszatérve arra, hogy ki irányít… Akikben látok fantáziát, és akinek bízom az ízlésében, azoknak nagyon szívesen átadom a kontrollt, a csapatmunka pedig egyenesen szórakoztató tud lenni.

Julcsi: Igen, igyekszünk. Egy zenei projekt olyan, mint egy kis vállalkozás, amit az ember szeretne sikeresen működtetni. Ehhez pedig az kell, hogy minél több felelősséget vállaljunk. Ez nem azt jelenti, hogy nem kooperálunk más művészekkel, sőt. De fontos eldönteni, hogy kivel és hogyan szeretnénk dolgozni, és nagyjából mit akarunk sugallni az alkotásokkal, amiket létrehozunk.

A tartalom nem elérhető
A tartalom megtekintéséhez engedélyezned kell a sütiket, ide kattintva.

Zsuzsi: A Realistic Crewban és az Astrydban a legnagyobb feladvány a számomra az volt, hogy némileg a háttérbe húzódva mindenki csinálja azt, amihez ért. Van egy világ, ami az én vízióm, de örülök, ha más is a része tud lenni az építkezésnek – tudok azonosulni más művészek azonos rétegű alkotásaival, és szívesen vonom be őket a “világ festésébe” – legyen szó Korai Zsolt vizuális munkáiról vagy épp Likovics Alexandra táncművészetéről.

Manoya nevéhez a Neo, Marge-hoz a Realistic Crew és az Astryd, Horányi Júliához pedig számos színházi munka, kiállítás, illusztráció fűződik. Könnyebb így, ilyen háttérrel érvényesülni?

Enikő: Biztosan az, és már nem tudom meg, milyen lenne elkezdeni a Manoya-projektet a neós előélet nélkül. Az biztos, hogy törekszem a semlegességre, ha Manoya-ügyben van dolgom, a Neóra nem hivatkozom. Annyiban könnyebb, hogy nem először vagyok színpadon, és abban nehezebb, hogy ettől talán az elvárás is nagyobb. De igazából ez mind nem fontos. A lényeg, hogy bármilyen sikereket is ér el az ember, az az övé legyen, vállalható legyen, és tudja kivel megosztani az örömét. Nekem jólesett megírni ezeket a dalokat, együtt dolgozni nagyon ügyes zenészekkel, és később olvasni azokat a leveleket, melyekkel sokan megtaláltak a lemezre vagy egy-egy dalra reagálva.

Julcsi: Nem tudom pontosan, milyen lenne, ha másképp lenne. Viszont azt biztosan tudom, hogyha egy célt el akarok érni, azért rengeteget kell dolgoznom, és számtalan pont van, amikor azt lehetne mondani, hogy feladom, és mégsem mondom, mert tudom, hogy még nem vagyok ott, ahová indultam. Minél magasabb a léc, annál nagyobb energia kell a megugrásához. De mindezzel együtt nagyon hálás vagyok, hogy úgy élek, ahogy élek, és olyanok a körülményeim, amilyenek.

Zsuzsi: Nekem a Marge “minden előtt” volt, ezért is maradt meg változatlan formában, lelkesedéssel, kreatív energiákkal. Az érvényesülés egy elég szélsőséges gondolat: inkább úgy fogalmaznék, hogy voltak közös alkotói és életmetszetek, amiket megéltem.

Ha jól tudom, a szombati fellépésre különleges koncertekkel készültök. Mesélnétek róla?

Zsuzsi: Az újrafogalmazott Marge produkcióját szeretném bemutatni: DJ, táncosok, 3D lámpa, különleges vizuál és egy izgalmas, megálmodott koreográfia! Kortárs zeneiség és kortárs művészeti keret – a Trafónál jobb helyszínt nem is találhattunk volna.

Mennyiben lesz ez más, mint az MR2 Akusztik műsor?

Julcsi: Egyrészt két másik zenésszel fogunk játszani, nem pont azokkal, akikkel az Akusztikban. Tempfli Erik zongorázik majd Sebestyén Áron helyett, és Bukovszki Balázs trombitál Subicz Gábor helyett. Másrészt lesz egy nagyon szépen kigondolt és hatásos vj-szett, ami reményeink szerint sokat ad majd a hangulathoz, Visnyovszky Jánosnak köszönhetően. Illetve egy új dalt is előadunk majd, és én Kalicz Klára tervező új kollekciójának egyik gyönyörű ruhadarabjában lépek majd színpadra.

Mi alapján választottátok ki a feldolgozásra kijelölt számokat? Lehet tudni már, melyik nyert?

Enikő: Mind a hárman bedobtunk 3-3 dalt a közösbe, és annyit elárulok, hogy végül nem lett közös nevező, és galád módon a közönség szavazatait is figyelmen kívül hagytuk (most az egyszer), ezért egy 9. dalt vettünk elő a grunge korszakból, amire már mindhárman egyértelműen bólogattunk! Stratégiai okokból nem árulhatok el többet!

A tartalom nem elérhető
A tartalom megtekintéséhez engedélyezned kell a sütiket, ide kattintva.

Interjú: Kollár Bálint
Az esemény információi pedig itt.

Címkék: , , , , , , , , ,

/ Követem a magazint!

Szolgáltatásaink igénybevételével beleegyezel a cookie-k használatába. Adatkezelési tájékoztató

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás