“Az emberi kapcsolatok inspirálnak” – NABIHA-interjú

2014.05.31., 11:24

Nabihán nehéz kiigazodni: egyszer mosolygós pop-lány, máskor keményrock-vadmacska. Profi előadó a koncerteken, díva a színpadon, a backstage-ben viszont a “szomszéd lány”, aki kólával kínál, és szinte jobban örül az interjúnak, mint mi. “Imádok új emberekkel beszélgetni!” – mondja, mi pedig akkor “szeretünk bele” végleg a dán énekesnőbe, amikor elárulja, dalait főleg biciklizés közben írja!


Korábban már jártál Magyarországon, a Campus Fesztiválon. Jó, hogy újra itt vagy, hogy érezted magad a koncerted alatt?

Nagyon élveztem, és boldog vagyok, hogy visszajöhettem ide. Fontosnak tartottam, hogy ezt a közönséggel is megosszam. Mindig jó egy olyan országba menni, ahol úgy érzed, van valamilyen különleges köteléked az emberekkel. Már első alkalommal is nagyon kedvesen fogadtatok, és ez az egyik legfontosabb dolog számomra, hiszen a közönség teszi a zenémet és a munkámat végül is teljessé.

Nálunk a Budapest Essentials nyitónapján léptél fel, de játszottál már Amerikában is, többek között az SXSW-n. Miben különbözik leginkább egy tengerentúli és egy európai fesztivál?

Ami tipikusan amerikai, hogy minden túlméretezett. Még kaját sem tudsz úgy venni, hogy ne kelljen egyszerre megvenned egy egész családnak való adagot a csomagolásban. Na ugyanez igaz a fesztiválokra is: minden óriási, rengeteg az ember, és megszámlálhatatlanul sok tehetséges előadó van jelen egyszerre. Ennek ellenére nagyon szervezettek, játszottunk az Austin City Limits fesztiválon és az SXSW-n is. Európában, bár vannak nagy fesztiválok, sokkal több lehetőség van arra, hogy kisebb, de bensőségesebb eseményeket rendezzünk. Az ilyen fesztiválokon, mint amilyen  a tiétek is, különleges atmoszféra uralkodik, amit sehol máshol nem tapasztalhatsz meg. A közönséggel is személyesebb a kapcsolatod, ez kint nincs meg.

Három nap alatt három fellépésed lesz, három különböző országban. Hogyan tudsz felkészülni a koncertekre az utazás és rohanás közepette?

Mindig átismétlem a dalszövegeket, és sosem maradhat el, hogy nyugodtan végiggondoljam, mi fog történni a színpadon. Ebben az értelemben egy kicsit irányításmániás vagyok, mindent a kezemben akarok tartani, és lépésről lépésre pontosan tudni, hogy fog menni a koncert. Ugyanakkor az utolsó dolog, amire általában gondolok, mielőtt kimegyek a színpadra, hogy “hé, azért vagyok itt, hogy jól érezzem magam!”

A legutóbbi lemezeden egy sokkal progresszívabb, néhol keményebb hangzású Nabihát ismerhettünk meg. A slágeres dalok mellett miért mozdultál el ebbe az irányba is?

Szerintem mindig jó, ha az ember felkavarja egy kicsit az állóvizet, és új dolgokat próbál ki. Amikor a zenéről és a zeneszerzésről van szó, engem leginkább a kíváncsiság hajt. Egyszer ska dalt akarok írni, aztán egy poposat, pár nap múlva pedig már a rock vagy az elektronika érdekel. Ilyen vagyok, muszáj, hogy mindent összekeverjek egy kicsit.

Hogy megy ilyen csapongva a stúdiózás és a “szervezett munka”?

(nevet) Hát nehezen, de mindig nagyon jól szórakozunk! A nap elején eldöntöm, hogyan érzek és miről szeretnék dalt írni, aztán csak hagyom, hogy az energiák felszabaduljanak.

És ezeket az energiákat honnan gyűjtöd be? Kik azok, akik inspirálnak téged?

Főleg a barátaimból és a családomból merítek inspirációt, de az is nagyon jó, hogy az utazás során rengeteg új és érdekes emberrel találkozom.

Igazából az emberi kapcsolataim sokkal inkább előrevisznek a saját zenémben, mint például más előadók munkássága.

Persze vannak, akiket tisztelek és szeretek, de a dalszerzésben engem jobban inspirál mondjuk egy tartalmas beszélgetés valakivel.

Ezt hogy kell elképzelnünk? Találkozol a barátaiddal, vagy látsz az utcán egy jelenetet, aztán hazamész, és írsz belőle egy dalt?

(nevet) Jó, nem ennyire egyszerű a dolog, de tényleg mindig van nálam valami, amire az ötleteimet rögzíthetem. Füzet, telefon, néha még az éjszaka közepén is felébredek, mert eszembe jut egy jó dallam vagy szöveg. Félálomban rádúdolom a mobilomra, aztán reggel visszahallgatva legtöbbször borzalmasan hangzik… (nevet) A legjobb ötleteim egyébként biciklizés közben jönnek.

A tartalom nem elérhető
A tartalom megtekintéséhez engedélyezned kell a sütiket, ide kattintva.

Ha Dániára vagy a skandináv országokra gondolunk, nem feltétlenül a popzene ugrik be elsőre. Ennek ellenére az utóbbi időben néhány igen figyelemreméltó női előadó került ki ebből a mezőnyből, például Oh Land, Fallulah vagy . Mi a véleményed róluk?

Imádom őket! Mindegyikőjük egyéniség, és ezt a zenéjükben is képviselik. Nagy szükségünk volt erre a hullámra, azt hiszem, Dánia kinőtte a gyerekcipőt. Mostanában elkezdett pezsegni valami nálunk, ami korábban csak lappangott.

Néha alig tudok leállni az újabb és újabb bandák felfedezésével a Spotify-on, és ilyenkor azt kívánom, bárcsak több koncertre jutnék el, hogy élőben is láthassam őket. A dánok nagyon belehúztak, jobb, ha ti is csekkoljátok őket!

Nemrég Los Angelesben jártál. Miről szólt ez a látogatás? Csak a fellépések miatt mentél, vagy esetleg az új dalokon is elkezdtél már dolgozni?

Annyira ráéreztél, hogy miről szeretnék beszélni, mert már tűkön ülök, hogy megmutathassam az új dalokat mindenkinek! (nevet) Nagyon jók lettek, de egyelőre hivatalosan még nem beszélhetek róluk, és majd beleőrülök! Szóval egy hónapig voltam ott, múlt pénteken jöttem haza, de vasárnap már repülök is vissza, hogy folytassam a munkát. Remélem L.A. után New Yorkot is sikerül meghódítanom, és hamarosan jöhetek vissza, hogy megmutassam a friss és ropogós szerzeményeket nektek, úgyhogy kívánjatok szerencsét!

Interjú: Németi Noémi, Varju Kitti

Címkék: , , , , , , , ,

/ Követem a magazint!

Szolgáltatásaink igénybevételével beleegyezel a cookie-k használatába. Adatkezelési tájékoztató

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás