Varju Kitti
2018.11.8., 11:44

“Az alapvető cél az, hogy olyan zenét játsszunk, amit hallgatnánk is” – ék-interjú

Idén jelentkezett második albumával az ék, a Whatever It Takes után pedig mindjárt itt egy friss EP, az Orhcard is, amelyet a Lee Olivér (gitár, ének), Balasi Ádám (dob), Kecskeméti Csaba (basszusgitár) és Oláh Bence (billentyűk) alkotta banda november 14-én mutat be az ELLÁTÓházban. A rockzenekarból a Trillionban és szólóelőadóként is aktív Lee Olivér mesélt nekünk a kezdetekről, a megjelenésekben gazdag jelenről és a jövőképüket meghatározó célokról.

Azt olvastam, hogy az ék története azért indult el, mert sok évig mások zenéit játszottad, de szerettél volna végre a saját dalaiddal foglalkozni. Hogyan találtad meg a többieket az ötlet megvalósításához?

Izgalmas volt. Csabival (Kecskeméti Csaba) már sok éven át játszottam. Tudtam, hogy ha ő basszusgitározik mellettem, akkor könnyebb “repülni”. Dobost viszont évekig nem találtunk valahogy. Kicsit frusztráló volt, mert a mi műfajunkban zeneileg számomra a dob a legfontosabb. Amikor pont kezdtem feladni, akkor találkoztam Ádámmal (Balasi Ádám), akit utoljára 15 évesen láttam. Fogalmam sem volt, hogyan dobol, csak volt egy megérzésem, hogy ezzel az emberrel gyanús, hogy dolgom van. Elhívtam, ütött egyet és nem volt kérdés soha többé. Egy darabig hárman jammeltünk, írogattunk, és éreztük, hogy hiányzik még valaki. Nagy kutakodás ezúttal nem volt, Ádi mindenki tudta nélkül elhívta Oláh Bencét egy próbára. Hát itt sem volt sok kérdés. Imádom ezeket az embereket, nagyon jó barátaim, és van együtt valamink, amit semmire nem cserélnék el. Ez nem az én zenekarom, csak én kezdtem el.

Szólóelőadóként is koncertezel, sőt albumot is tervezel, fesztiválokon és például az A38-on is felléptél már így. Annak idején mégis inkább zenekarban gondolkoztál (és az ék mellett a Trillionban is zenélsz azóta). Nyilván nem zárja ki a kettő egymást, de hogyhogy anno az ék elindítása mellett döntöttél elsődlegesen?

Csapatjátékos voltam mindig, de őszinte leszek: az önbizalomhiány is segített, hogy ezekben a zenekarokban zenélhessek, egyes-egyedül nem mertem belevágni, nagyon nagy falatnak tűnt. Úgy látszik, valami jó ebben is van, sőt, ha innen nézem, akkor kifejezetten boldoggá tesz, hogy így alakult. Lesz szólólemezem, de már teljesen máshogy gondolok egy ilyen anyagra, mint régen.

A debütáló, 2015-ös February című nagylemez után bővültetek négyfős zenekarrá. Oláh Bence billentyűs csatlakozásával hogyan változott meg az alkotói folyamat és akár a hangzásvilág a második album kapcsán?

Igazából Bence a February felvételei előtt csatlakozott pont, és lemez kb. egyharmadát már vele írtuk. Az alkotói folyamat semmit sem változott, ez volt a legdurvább számomra. Mindent együtt írtunk a próbákon az első perctől fogva, az pedig, hogy Bence egy ilyen – valahogy már működő – gépezetben azonnal megtalálta, hogy melyik fogaskerék ő, nem hagyott kétséget afelől, hogy így lett teljes az ék.

A Whatever It Takes című második albumotok idén tavasszal jelent meg, amely a February-hoz képest valamelyest visszafogottabbnak érződik, mondhatni kevésbé „zúztok” ezúttal. Volt emögött valamilyen koncepció? Hogyan forrott ki ez a lemez bennetek?

Soha sincs direkt koncepciónk. Annyi minden történik az életben, mi pedig csak próbálunk nyitottak lenni mindenre, ami jön. Ez most ilyen lett, biztosan nem a véletlen műve, és épp ezért nagyon szeretjük. Érdekes, hogy sok dal, sőt talán az egész lemez utólag nyert értelmet számomra.

Így átgondolva talán egy koncepciónk mégis van: az intuíciókra, megérzésekre hallgatni, akkor is, ha még gőzünk sincs, hogy éppen mit csinálunk.

A tartalom nem elérhető
A tartalom megtekintéséhez engedélyezned kell a sütiket, ide kattintva.

Elhangzott, hogy több részletben, más felvételi technikával rögzítettétek a Whatever It Takes-t. Ez mit jelent?

Három részletben vettük fel a dalokat, és hónapok teltek el ezek között az alkalmak között. Nem hajtott sok minden, nem volt rajtunk nyomás, csak akkor, amikor mi magunk tűztünk ki egy koncertet, ahol eljátszottuk a dalokat, és ezért egy éjszaka kellett megkeverni az egészet. A felvételi technika leginkább az első lemezhez képest változott. Akkor bemikrofonoztuk Vastival (Vastag Gábor) a hangszereket, leültünk, és egyszerre feljátszottuk a lemezt, amire utólag énekeltem, és kész. A Whatever It Takes-nél kísérleteztünk a sok hangszerrel, hangszínnel, effektekkel. Mindig igyekszünk variálni valamit, nem hiszünk receptekben, formulákban. Én hiszek a váratlan, ismeretlen helyzetekben rejlő őszinteségben. Kell valami csavar. Hülyét kapnék, ha minden lemez ugyanúgy készülne el.

Bár idén jött ki a második albumotok, már most egy új EP bemutatására készültök november 14-én az ELLÁTÓházban. Hogyhogy máris több új dalt adtok ki? Ezek esetleg a Whatever It Takes-ről épp lemaradó szerzemények, vagy teljesen különálló világot reprezentáló számokról beszélhetünk?

Tényleg mindig keressük az új kihívásokat, és nagyon szeretünk zenélni és dalokat írni, kb. ennyi a lényeg szerintem, ráadásul kislemezt még sosem csináltunk, ez is új.

Szó sincs tudatos stratégiáról, simán lehet, hogy egy dörzsölt zenei szakember leszidna minket, mint az állat, amiért máris új zenével jövünk, de ez van.

Nem a Whatever It Takes-ről lepattant, fiókban maradt számok szerepelnek rajta, hanem három teljesen új dal, amelyeknek első hallásra semmi közük nincs egymáshoz, de közben nagyon is van. Intenzív éven vagyunk túl, és szükségünk volt erre a felvételre nagyon, valószínű, hogy erről is majd csak utólag tudok okosabbat mondani, amikor leesik, hogy mit is csináltunk. Az új EP címe amúgy Orchard, és a november 14-ei budapesti koncertünk előtt már meg lehet hallgatni. Én alig várom, hogy megjelenjen. Annyit elárulok, hogy az egyik dal magyarul lesz.

A tartalom nem elérhető
A tartalom megtekintéséhez engedélyezned kell a sütiket, ide kattintva.

A Whatever It Takes címadó dala már kapott egy klipet, de készülőben van a Mountains II című dalhoz is egy újabb kisfilm. Erről mit árulhattok el azon túl, hogy – ahogy az EP-bemutató Facebook-eseményének leírásában írjátok – „nem mindennapi” lesz?

Nem mindennap lógunk 2600 méteren az Alpokban! Szombath Máté barátunkkal akartunk már klipet csinálni egy másik dalhoz, de ő ragaszkodott a Mountains II-höz. Csak lestünk, amikor elküldte a már-már ijesztően pontos tervet, snittlistát. Nagyon rápörgött erre a dalra, látta már előre az egészet a fejében, mi pedig hittünk neki. Mire észbe kaptunk, már a kocsiban ültünk, átmentünk három határon, és bambultuk ezt a gyönyörű tájat. Elég szép lesz szerintem. Nem a tőlünk eddig megszokott, szimbólumokkal tűzdelt kisfilm, sokkal inkább imázsklip, úgyhogy már tudom is, mely portálok fogják biztosan visszadobni.

Olvastam azt is, hogy minden koncerten máshogy adjátok elő a dalokat. Amikor azért van egy lemezen kötöttnek tűnő, előre megírt szám, milyen téren hagytok szabadságot magatoknak az egyes szerzeményekben, az előadásban?

Ez de jó kérdés! Igen, vannak dalok, amik több zenei kalandozást engednek, vannak, amik kevesebbet. De nincs két egyforma pillanat szerintem, ezért a kötöttebb daloknak sincs esélyük két egymást követő koncerten ugyanúgy megszólalni, ráadásul igyekszünk ugrásra készen állni, ha valakinek hirtelen bekattan akármi, amivel akár teljesen ki is forgathatjuk a fixnek hitt dalt is.

A tartalom nem elérhető
A tartalom megtekintéséhez engedélyezned kell a sütiket, ide kattintva.

Jövőre lesz ötéves a zenekar – hogyan tekintenétek vissza erre az időre? Mit adott ez a fél évtized az együttesben, miben változott az életed?

Nekem egy szilárd talajt és jó barátokat. Mindenben megváltozott az életem. Ez ilyen hitgyülisnek hangzik, de tényleg így van.

Annak idején, a Hangfoglaló Program (akkor még Cseh Tamás Program) kezdetén rögtön elnyertétek az első induló előadói támogatást. Akkor hogyan segített titeket mindez, mit adott ez a lehetőség?

Esélyt. Volt egy csomó dalunk és nulla forintunk, önerőből nem tudtunk volna lemezt, klipet és fotózást csinálni. Szóval hálásak vagyunk ezért.

Múlt után pedig a jövő: az idei évetek elég izgalmasan alakult az új hanganyagok és videoklipek fényében, több fesztiválon is megfordultatok, turnéztatok Erdélyben is. Ennyi aktivitás után hogyan látod a jövő éveteket, mire szeretnétek koncentrálni?

Hála az égnek (vagy inkább Cseh-Szombathy BalázsCseszónak”, a menedzserünknek ) egyre több helyre jutunk el, és egyre többen ismernek minket.

Tartani szeretnénk ezt a tendenciát, de továbbra is az alapvető cél az, hogy olyan zenét játsszunk, amit hallgatnánk is. Nyilván übernehéz ebben az információtengerben úszkálni, de van jó oldala is. Én hiszek a kitartásban.

Az ék tehát november 14-én a budapesti ELLÁTÓházban mutatja be legújabb EP-jét, az Orchardot, az előzenekar a The Pontiac. A Facebook-eseményt ezen a linken éritek el!

Fotók: Bodnár Dávid

A cikk az NKA Hangfoglaló Program támogatásával készült.

Címkék: , , , , , , , , , , , ,

/ Követem a magazint!

Szolgáltatásaink igénybevételével beleegyezel a cookie-k használatába. Adatkezelési tájékoztató

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás