Varju Kitti
2018.06.7., 21:24

Albumpremier! Egy ember belső utazásának és fejlődésének aláfestő zenéjét írta meg No Whales

Tíz éve kezdett bele No Whales nevű kísérletező elektronikus projektjébe Andre Freego, aki most erre az elmúlt évtizedre visszatekintve egy új lemezzel ünnepel. A Memory Lane 5 elsőként nálunk debütál, az album mellé készített áldokumentumfilmen túl Andre még számról számra is beavat minket a friss megjelenésbe.

No Whales előző lemezét, a The Waiting Roomot korábban a legjobb 2016-os hazai albumok között is listáztuk, amely a korábbi kiadványaihoz képest sokkal minimalisztikusabb, visszafogottabb elemeket tartalmazott. Az új lemez viszont kicsit személyesebb – egy ember belső utazásának és fejlődésének aláfestő zenéje.

 
 

Ezek olyan számok, amelyek az utóbbi öt évben íródtak, de sosem éreztem, hogy passzolt volna azokhoz a zenékhez, anyagokhoz, amiket akkor, az adott időben csináltam. Ennek következtében háttérbe szorultak, és nem igazán foglalkoztam velük. Aztán tavaly, amikor ténylegesen jubiláltam, akkor jött az ötlet, hogy jó lenne egy album formájában kiadni ezeket a számokat, még akkor is, hogyha sokévnyi meg stílusbeli különbség van köztük” – mesélte a Memory Lane 5 kapcsán Andre.

 
 

A sokáig érintetlenül heverő szerzeményeket a The Waiting Roomon is dolgozó Gritta Peti produceri segítségével most újragondolta, és “felpimpelte”, az albumon pedig még egy kisebb csoportnyi vendégzenészt is lehet hallani. “A lemezhez sikerült egy igazán viccesen zavarba ejtő áldokumentumfilmet is készíteni. Ez bepillantást enged pár életképbe, amelyek a háttérben zajlottak” – teszi hozzá Andre.

Hallgassátok meg No Whales harmadik nagylemezét, alább pedig számról számra is megismerhetitek az egyes dalok hátterét!

A tartalom nem elérhető
A tartalom megtekintéséhez engedélyezned kell a sütiket, ide kattintva.

Moment Of Truth

“Ez a legrégebbi szám az egész brancsból, kerek öt éve írtam, nem sokkal az első lemezem, az English Garden megjelenése után. Akkoriban eléggé sok korai John Frusciante-t hallgattam, meg próbálkoztam dalszövegírással. Eléggé gyerekesnek gondoltam, mert túlságosan az volt az érzésem, hogy valami haragos tinédzser lelkizget, de Gritta Peti látott benne fantáziát, és a plusz ütemek meg a The Weeknd-hangzású basszustéma teljesen átformálta a számot azzá, ami most hallható a lemezen.”

Aug 11

“Ez a szám a lemez fekete báránya, mert ez az egyetlen, ami olyan igazán >>feel good<< érzetű. Pár nappal azután írtam, hogy visszajöttem Japánból a cserediákprogramból, amelyen részt vettem. Borzalmas kultúrsokk volt hazajönni, és nagyon lehangolt voltam azokban a hetekben, mégis sikerült egy ilyen számmal előrukkolnom. Ez azon ritka számok egyike a lemezen, melyen szinte egyáltalán nem kellett módosítani.”

Metrics

“Ennek a számnak a létrejöttére már nem is emlékszem. Csak arra, hogy pár éve Emil Chalhoub barátommal jammelgettünk, amikor egyszer csak elkezdte játszani azt az alap gitártémát, ami a számon is hallható. Évekkel később, amikor Petivel meghallgattuk újra a számot, megfűszerezte egy kis bőgő hangmintával meg még pár gitárszólammal, és egy nagyon hangulatos, meditatív számocska lett belőle.”

 
 

Lounge Fact (Synthetik)

“Aki nagyon szemfüles, annak lehet, hogy ismerősen fog hangzani pár szólam ebben a számban. Elsősorban azért, mert ez a Lounge Act EP címadó számának a remixe. Az eredeti, csupasz verzióban csak egy hiphop beat volt, meg a gitár hangminta, de Peti rárakott még két-három ütősszekciót, és ettől eléggé pattogós lett.”

Eastern Sugah’

“Ez a szám egy eléggé traumatikus kapcsolat végén született 2015-ben. A demóváltozaton még én énekeltem, de amikor újra előkerült, tudtam, hogy ehhez a számhoz egy női hang kell. Nagy mázlim volt, hogy Puskás Dalma, az Agavoid énekese be tudott szállni egy vendégszereplés erejéig, mert így lett ez a szám igazán ütős. Legjobb az egészben, hogy a munkálatok se tartottak sokáig, kettő délután alatt felhúztuk rá a vokálokat. Amikor a barátnőmnek először mutattam a készterméket, az első benyomása az volt, hogy olyan, mintha a Kárhozottak királynője című filmnek egy betétdala lenne.”

Acapulco

“Ez a szám valamikor tavalyelőtt készült, majd el is raktam pihenni. Egyszerűen nem illett egy ilyen jellegű szám az akkori The Waiting Roomos ambient témák mellé. Eléggé sok bossa novát hallgattam akkor, amikor csináltam, és akartam egy saját, grúvosabb számot csinálni, viszont valami hiányzott belőle. Aztán egyszer csak leesett a tantusz: kell bele egy fúvós! Szerencsére sikerült egy volt egyetemista évfolyamtársamat, Mórász Balázst beszerveznem a feladatra, aki történetesen szaxofonozott régebben. Fél évvel később aztán a volt munkahelyemen összebarátkoztam Ricardo Williams-szel, aki meg újragondolta a basszustémákat, ezáltal dinamikusabbá téve az összhatást.”

A tartalom nem elérhető
A tartalom megtekintéséhez engedélyezned kell a sütiket, ide kattintva.

Morning Coffee (Sax Edition)

“Ez a szám is történetesen egy Lounge Act-szám, de tudtam, mindig lehet javítani rajta, ezért ezzel is foglalkoztunk Petivel. Ezen kívül annyira elégedett voltam Balázs munkájával, amit hozzátett az Acapulcóhoz, hogy szerettem volna, ha tudom szerepeltetni még egy számon, ezért megkértem, játsszon fel egy szólamot erre is.”

Post Rain (Harpsichord Edition)

“Ez a szám meg éppenséggel egy The Waiting Roomos dal, de már amikor az eredeti változatot elkészítettem, ott motoszkált bennem a gondolat, hogy ezt meg lehetne csinálni sokkal lecsupaszítottabban is, valamilyen akusztikus hangszeren. (Elvégre az eredeti sem valódi zongorán készült, hanem egy MIDI-billentyűzettel.) Nem sokkal később, konkrétan tavaly tavasszal jött a képbe egy másik egyetemista évfolyamtársam, Illés Adrienn, akiről nem sokkal azelőtt tudtam meg, hogy egyébként csemballózni tanult a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen, és akkor összeállt a kép, hogy ezt csemballón is el lehetne játszani. Egy nap alatt sikerült is felvenni, ez az egyetlen szám az egész lemezen, amivel aztán tényleg a legkevesebbet kellett utómunkázni, mert úgy volt jó, ahogy.”

Bathing in the Moonlight

“Az egyetlen szám a lemezen, ami relatíve friss, tavaly készült egy demó, majd a Pixel Cranes-beli bandatársam, Géczi Gergő gitárjátékával és Peti billentyűzésével elnyerte a mai formáját. Petivel erre a számra vagyunk a legbüszkébbek, talán azért, mert sikerült tíz percbe összesűríteni egy instrumentális minieposzt, meg elkaptunk egy flow-élményt, amit a The Waiting Room számainál még csak érintőlegesen tudtunk elérni.”

A Memory Lane 5-hoz kapcsolódó áldokumentumfilm alább nézhető meg:

A tartalom nem elérhető
A tartalom megtekintéséhez engedélyezned kell a sütiket, ide kattintva.

Fotók: Emil Chalhoub

Címkék: , , , , , , , , , , , , , , ,

/ Követem a magazint!

Szolgáltatásaink igénybevételével beleegyezel a cookie-k használatába. Adatkezelési tájékoztató

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás