„Akartunk nyolc király számot: se intro, se outro, csak nyolc jó szám” – megjelent a Deep Glaze első nagylemeze
A hazai Deep Glaze alternatív és klasszikus rock and roll elemeket vegyítő zenekar ereje a hitelességében és egyediségében rejlik. Zenéjükben érezhető a folyamatos kísérletezgetés, amely a mediterrán zenék elemeinek használata mellett a különböző stílusok vegyítésében mutatkozik meg. A zenekar első nagylemeze, a Pressure épp a napokban jelent meg.
„A lemezt bő másfél hónapja kezdtük el rögzíteni Kovács Péter-Tamással. Én már dolgoztam vele eleget együtt ahhoz, hogy megbízzak benne” – mesélte az új albumról a phenom’enon magazinnak Dimitrisz (Dimitris Topuzidis), a Deep Glaze frontembere.
„Az ötlete, miszerint kizárólag analóg technikával szeretné rögzíteni dalainkat igazán megtetszett mindnyájunknak. 16 sávos szalagos magnó, mellyel itthon csak nagyon kevesek dolgoznak, de leginkább senki, hisz a Pro Tools hívogatóbb. Elkezdtük felvenni a dolgokat és hamar nyilvánvalóvá vált, hogy a szalagos felvétel teljesen más világ, itt a zenészeknek 110% felett kell teljesíteni, hogy működjenek a dolgok, itt nincsenek nagy editálási lehetőségek, ezért el is lehet mondani, hogy a dolgok nagy részét egy take alatt vettük fel, ami azért elég király. Ha jól emlékszem 5 napot stúdióztunk. Iszonyatosan jól szólnak a gitárok, ami nagy részben Peti érdeme is.”
„Nyolc dal van a lemezen, és azért pont nyolc, mert nem akartuk az embereket egy ilyen rohanó világban egy 14 számos 2 órás nagylemezzel fárasztani. Különben is azt hinni, hogy valakinek van ideje arra, hogy egy ilyen hosszú lemezt csak úgy meghallgasson, kicsit ön ámítás lett volna.”
„Az albumon vannak dalok, amiket már játszottunk élőben, de túlnyomó többségében vadonatújak, de a ‘régebbieket’ is feszesebbé tettük átírtuk, kicsit megvariáltuk. Az album utolsó számát a Noise-ot, a stúdióban írtuk meg nagyjából 30-40 perc alatt. Az előző EP-hez képest igazából a zenekar fele teljesen más, csak Jorgosz meg én voltunk benne az előző dalok írásában.
Viszont lett szinti a zenekarban, ami új lehetőségeket nyújtott, melyekkel többé kevésbé éltünk is, szerettük, volna ha kicsit érdekesebb lenne maga a zenénk. A gitár szólózást is teljesen elhagytam erről a lemezről. Egyszerűen ameddig ez a lemez íródott olyan passzban voltam hogy feleslegesnek tartottam a gitárszólózást, 2017-ben erőltetett és rossz is lenne, szóval nincs is, inkább. Gitárok szempontjából riffközpontú témák és az összes hangszer együttes játékának a szépsége az amit előtérbe helyeztünk, nem az egyéni virtuózítást.
A mastert, az utolsó simítást Németországban egy zseniális helyen, egy zseniális srác csinálta, akit Robin Schmidtnek hívnak (Placebo, Black Keys, Kooks, the 1975 meg még rengeteg világsztárral dolgozott már együtt) és Grammy-re is jelölték”.
„Az arculatot egy MOME-s stáb csinálta. Jorgosz és én mindig üléseztünk velük, ügyesek és lelkesek voltak, ezúton is köszi Halasi Bálint, Lazin Damján, Kránicz Richárd, Vásárhelyi Áron. Klipet is csinálnak majd nekünk április végére. A Forever című dalba amúgy raktunk buzukit is, mivel minden újságíró azzal pesztrált minket, hogy mennyire mediterrán meg minden, de valójában semmilyen mediterrán flessről szó sincs, de most már csak ezért is beleraktuk, meg amúgy szép is lett, viszont ez a zene nem mediterrán. És egyáltalán nem pszichedelikus. Hál Isten.”
Deep Glaze: Pressure dalcímek:
1. Constant Destruction
2. I’m your Stranger
3. Bloodlust
4. Forever
5. Black Velvet
6. Smooth Ground
7. Terminate
8. Pressure
Lemezbemutató koncert: március 24. – Kuplung
Lemezmeghallgató buli: március 21. – Omnivore Gallery
