Air: Le Voyage Dans La Lune
A Nicolas Godin és Jean-Benoît Dunckel alkotta francia ambient elektro-duo, az Air legújabb, Le Voyage Dans La Lune lemeze – mint ahogy arról a cím is árulkodik – az 1902-es Georges Méliès-féle Utazás a Holdba című film 2011-es felújított és színes változatához készült. A végül egy egész lemezre elég dalcsokor ehhez hűen valóban egy varázslatos, földöntúli utazásra invitál minket.
A meghívást érdemes elfogadni. Az alig több mint félórás anyag ugyanis (filmzene ide vagy oda) önállóan, képi világ nélkül is tökéletesen reprezentálja, milyen érzés lehet a földi gondoktól távol, a világűrben utazni egyenesen a Hold felé. Bár a film cselekményéhez igazodva található egy-egy figyelemfelkeltőbb, gyorsabb, a többihez képest mondhatni „zúzósabb” dal (Seven Stars, Paradise), de az anyag összességében tündérmesébe is beillő nyugodtságot áraszt, amitől – kiszakadva a mindennapok gondjaiból – erre a röpke időre is átmegyünk alfába, és egy teljesen más univerzumban találjuk magunkat.
Sci-fi soundtrack-ről lévén szó, azért a háttérben végig ott húzódik egy lehelletnyi misztikum, feszültség, dallam, vagy hangszín, amitől végigfut az ember hátán a hideg, és az esetenként akár egy-egy hang valamiféle félelemérzettel tölti meg a nagy nyugodtságot. A hideg és meleg tökéletes ötvözete ez: az Air tagjai mintha genetikailag is erre a feladatra termettek volna. Nem csoda, hiszen ezidáig sem állt tőlük messze ez az űr-téma, így volt idejük tökélyre fejleszteni.
http://www.youtube.com/watch?v=JNg-bhORtkw
Feltétlenül szót érdemelnek a lemez közreműködői: a producerek szokásukhoz híven maguk az Air-fiúk voltak, ám a vokálokba nem mindennapi kooperálók segítettek be. A Seven Stars – amely az album első kislemezdala is – énekét a francia születésű Victoria Legrand-nak köszönhetjük, aki nem mellesleg az amerikai dream-popot játszó Beach House duó frontnője. Talán még ennél is érdekesebb a szintén dream-popban utazó brooklyni szintetizátoros formáció, a lemezzel utoljára 2009-ben jelentkező Au Revoir Simone lánytrió jelenléte, akik a lemez csúcspontját képviselik a Who Am I Now? című szerzeménnyel.
Egy szó mint száz: a lemez méltó kísérője az idén 110 éves filmnek, mindemellett pedig gyöngyszeme az Air egyébként sem elhanyagolható diszkográfiájának.
