Kostis Fokas
A szürrealista művész, aki a kortárs Robert Mapplethorpe is lehetne
Kostis Fokas egyáltalán nem szab keretet a vizuális szépség fogalmának. Vulgarizmus és művészet szinte elválaszthatatlan határmezsgyéjén egyensúlyozva képvisel egy olyan újhullámos stílust, amely miatt akár a kortárs Robert Mapplethorpe is lehetne.
Az athéni születésű fotós gyönyörűen megvilágított aktfotók és a minimalizmus esztétikumával fogalmazza újra a homoerotikát, míg munkásságával a vonzalom liberalizmusára reflektál.
A maszkulinitást már-már megfékezhetetlen dózisban adagoló Kostis Fokas képein épp úgy köszönnek vissza a cenzúrázatlan mellbimbók, mint a domborodó izomzatok, és a férfiasság legnagyobb ékei.
Fő céljai közé tartozik, hogy egy egészen más perspektívából tárja fel az emberi test szépségét, eltérően a divatipar bevett sztereotípiáitól. Kitekert végtagok és a nyílt intimitás motívumával kalauzol el rendkívül személyes érzelmi mélységeiben.
A szürrealisztikus módon ábrázolt férfitestek kavalkádja megfosztja a társadalmunkat a meztelenséget övező tabuktól, Fokas elmondása szerint nem is feltétlenül arra célozva, amire először asszociálnánk.
A munkám egyetlen célja nem a szexualitás, hiszen a fotóimon ábrázolt meztelen testek nem akarnak erotikusan csábítani. A szándékom leginkább a néző szeme és érzékei közötti kölcsönhatás megteremtése, pontosan úgy, ahogyan az igaz szerelemben is történik. Amikor a lencséim az ujjhegyeim közé kerülnek, megérintik és felfedezik a test húsán túlmutató valóságot.
Kostis Fokas mindemellett őszintén vallja, hogy az énünk apró, ám oly sokat mondó részeit nem érdemes és nem is lehet kényelmes ruhákkal elfedni, miközben képeivel kizárólag az igazság bensőséges tükrét mutatja.
A Terry Richardson, Herb Ritts, és Wolfgang Tillman kulturális revolúciójában felnőtt művész pályafutása kezdetén mindössze személyes gátait igyekezett lerombolni, és fényt deríteni olyan témákra, amelyeket még önmagában sem igazán mert tisztázni.
A képekből szubjektív választ olvashatunk ki olyan kérdésekre, mint hogy érdemes-e szerelmet keresnünk, ameddig a pornográfia csapdájában raboskodunk.
Az érzékeny fotós manapság egy külső perspektívából adja vissza azokat a tapasztalatokat, amelyeket tisztánlátása és önismerete kibontakozása során szerzett. Összességét tekintve, a művészet avantgárd momentumaiból ihletődve forradalmasítja a fotózás vizuális nyelvét, felruházva egy ragyogóan erotikus töltettel.
(Forrás: i-D)
