A rocksztár stílus kézikönyve a futurista glam rock revíziójában
A hetvenes években rengeteg maradandó dolog született, beleértve a futurista glam rock stílust és David Bowie generációkon átívelő alteregóját. A műfaj azóta számos töltetet kapott olyan együttesek által, mint a Queen, a The Darkness vagy éppen a Starcrawler. A testhez simuló spandex overál pedig nemzedékről nemzedékre öröklődött.
A “catsuit” megnevezés nem rendelkezik hivatalos magyar fordítással, noha jelentése úgy írható le, mint egyrészes, feszes ruhadarab, amely éppúgy készülhet bőrből, mind spandexből. Lényege azonban az, hogy minél szemérmetlenebbül és figyelemfelkeltőbben fedje be az előadók testét egy-egy fotózás vagy koncert alkalmával. Különös és feminin darabról van szó, amely egészen konkrétan egybeforrt a huszadik századi glam műfaj hangzásvilágával, és azóta is megfoghatatlan esszenciájával látja el a rocktörténet legnagyobb ikonjait.
De kezdjük is mindjárt az elején: pusztán a hetvenes évek hajnalán jártunk még, amikor megcsörrent a telefon a brit tervező, Zandra Rhodes padlásműhelyén.
Egy fiatalember szeretett volna fellépőruhát készíttetni az első nagyobb koncertjére. Mint később kiderült, Freddie Mercury volt az, aki ezzel a telefonhívással pecsételte meg örökre a glam rock koncepcióját.
A végül legendássá vált megjelenés napjainkban is olyannyira érvényes maradt, hogy a kortárs glam melódiákért felelős The Struts frontembere, Luke Spiller is Zandra Rhodes szaktudásához folyamodott néhány Freddie-kinézet reprodukálása érdekében.
“Nem terveztem még férfiruhákat azelőtt, de készítettem már Marc Bolannak néhány dolgot, úgyhogy tudtam, hogy valami egészen kiemelkedőre vágynak” – nyilatkozta Rhodes a Telegraph magazinnak.
A glam rock felfokozott, nőies és rendkívül hivalkodó mivolta ott pezsgett a levegőben, amikor színre lépett a zeneipar legnagyobb kaméleonja, David Bowie, aki Ziggy Stardust alteregójával örökre megváltoztatta a zeneipart.
A vörös haj, az utópisztikus smink és a formabontó keleti divat együttese az újdonság erejével bolondította meg a világot. Bowie karaktere olyan személyiségeket inspirált, mint az amerikai glam punk fáklyavivője, Cherie Currie vagy éppen a tragikus sorsú zseni, Alexander McQueen. Extravagáns jelmezeit a legjobb japán művészek biztosították, többek között Yacco Takahashi, illetve Kansai Yamamoto.
Az újszerű kosztümök által Bowie-nak sikerült kiemelkednie az általános egzisztenciából, és elérnie azt, hogy az emberek egy másvilági teremtményként tekintsenek rá.
A 2000-es évekkel valami egészen új vette kezdetét: négy, húszas éveiben járó srác elhatározta, hogy felveszi a küzdelmet az idővel, és a rock ‘n’ roll védelmére kel. A fiatal brit zenészek megalapították a The Darkness nevű formációt, a 2003-ban debütáló, Permission to Land című lemezükkel pedig egyöntetű állást foglaltak az AC/DC és a Queen szintézisének titulált hangzásvilág mellett.
A banda frontembere, Justin Hawkins különös érzékiséggel kötődött a divathoz, és mindmáig büszke rá, hogy sohasem volt szüksége divattervezőre.
Minden egyes fellépőruháját maga tervezi, amelyek egy titokzatos kanadai varrónő keze által kerülnek megvalósításra.
Justin Hawkins a Freddie Mercury-től kapott örökséggel és vadító energikussággal alkotta meg máig aktuális stílusjegyeit. Az együttes pályafutását Brian May a kezdetektől fogva nyomon követte, mondhatni, ő ajánlotta be a The Darkness jelenlegi dobosát, Rufus Tiger Taylort. A dobos Roger Taylor fiaként már nemcsak stílusában, de vérvonalában is a Queenhez fűzi a bandát.
Hawkins a kezdetektől fogva a hetvenes évek legszebb momentumait idézte, kihívó öltözködése, kimagasló vokális képességei és abszurd humora pedig korunk legnagyobb egyéniségei közé emelik őt.
A Los Angeles-i glam punk új generációja 2015 óta ugrásra készen várta, hogy betörhessen a rockiparba, idén januárban pedig eljött a megérdemelt siker: kijött a Starcrawler első, azonos címre keresztelt albuma, amely hiánypótló és friss anyagként töltötte be a lelkünkben tátongó űrt. Az I Love LA videoklipjével sikerült egy olyan szcénát megidéznie, amely simán visszaadja egy hiteles, modern kiadású The Runaways eszméit, és a nyerseség eszközével sújt le felcsigázott érzékeinkre.
Az eredetiséget tükröző, egyúttal biztos alapokon álló hangzásvilághoz olyan páratlan stílus társul, amely éppoly horrorisztikus, mint amennyire esztétikus. A Starcrawler énekesnője, Arrow de Wilde koncertezett már Cherie Currie-re emlékeztető fűzőben vagy talpig vérben fürödve, legutóbbi húzása azonban még a Dork magazin szerkesztői szerint is kimagasló volt. A 19 éves énekesnő úgy lépett színpadra a 2018-as Reading fesztiválon, mintha Justin Hawkins 2000-es évek eleji gardróbjából szabadult volna. A fehér testhez simuló overált denevérszárnyak díszítették, amely 40 év távlatában a Freddie által képviselt látványhoz nyúlt vissza.
Mindez pusztán azt tanúsítja, hogy a glam rock szárnyalásával egy olyan örök érvényű stílusirányzat vette kezdetét, amely újra és újra képes megújulni, tükröt állítva a zene halhatatlanságának.
