Liam Gallagher
A rock’n’roll sztár visszatér – Liam Gallagher ezúttal szólóban debütál
Az Oasis romjain megszületett Beady Eye mérsékelt sikere után szólópályára lépő Liam Gallagher egy éve még azt bizonygatta, hogy ő bizony nem egy p*csa, és felejtsétek el a szólózást, rá pár hónapra viszont bejelentette: hivatalosan is egy p*csa. A lemez kapcsán semmi kísérletezést vagy a határok tologatását nem vártam. Liamtől egy dologra vágytam, amihez a legjobban ért: tökös és laza rock ‘n’ rollt.
Előadó: Liam Gallagher
Cím: As You Were
Kiadás éve: 2017
Web: www.liamgallagher.com
Értékelés: 8/10
Felfokozott várakozások előzték meg a britpop ikonnak, Liam Gallaghernek a szólólemezét. Története 1994-re vezet vissza, mikor is kijött első zenekarának, az Oasisnek az első lemeze, a Definitely Maybe. A lemez elképesztő kritikai fogadtatást kapott és a zenekar nagyon sok rajongót szerzett magának, ugyanis a Definitely Maybe megjelenése után, az első héten, mindenidők leggyorsabban fogyó debütáló lemeze lett Nagy-Britanniában. A Definitely Maybe sikere köszönhető az egyszerű, könnyen befogadható, jól megírt daloknak és dalszövegeknek, amik egy olyan helyzetben születtek, mikor nagy volt a munkanélküliség. Ez nagyszerű menekülő útvonallá tette zenéjüket, amik optimista üzeneteket fogalmaztak meg. Akinek pedig sok volt a grunge depressziós önmarcangolása, annak felüdülés volt az olyan életigenlő himnusz, mint a Live Forever. Rá egy évre, 1995-ben jelent meg a (What’s The Story) Morning Glory? című lemez, amivel már letarolták az egész világot. Ez volt az a lemez, amivel nem csak Európában, de az Egyesült Államokban is nagy népszerűségre tettek szertek, amiről olyan számok gondoskodtak, mint a Wonderwall, a Don’t Look Back In Anger vagy a Champagne Supernova. A (What’s The Story) Morning Glory? azóta is töretlen népszerűségét tökéletesen jelzi, hogy a 2010-es BRIT Awardson megszavazták az utóbbi 30 év legjobb Brit lemezének. Pályafutásuk legjobb lemezei voltak ezek, amit később nem tudtak megközelíteni. A harmadik, 1997-es Be Here Now súlya alatt összeomlott a zenekar. Óriási elvárások elé néztek, ki lettek kiáltva az új Beatlesnek, a hirtelen nyakukba hulló népszerűséget pedig mi mással kezelték volna, mint végtelen mennyiségű kokainnal. A Be Here Now jó lemez lett, de közel sem annyira jó, mint a két klasszikus. A track listet se sikerült normálisan összeállítani, a kislemezek B-sidejaira olyan számokat raktak, amiknek a lemezen lett volna a helyük. A zenekarnak igazán csak 2005-re sikerült összekapnia magát, amikor már a magánéleti problémák is elcsitultak és kiadták a Don’t Believe the Truth-t.
Az Oasis karrierjét végigkísérték a botrányok. A banda két leglényegesebb tagja Liam volt és bátyja Noel Gallagher gitárosként, aki a dalokat, dalszövegeket szerezte. Kettejük kapcsolata folyamatos feszültséget generált a zenekaron belül, ami miatt többször is a feloszlás szélére kerültek, de ezt egészen 2009-ig sikerült elkerülniük. 2009-ben Rock en Seine fesztiválon léptek volna fel, de a backstageben úgy összebalhéztak egymással, hogy percekkel a kezdés előtt le lett fújva a show, majd kicsivel később Noel a zenekar honlapján jelentette be, hogy kilép az Oasisből, mert nem tud többé együtt dolgozni Liammel. Noel kiválása után a zenekar maradék tagjai megalakították a mérsékelt sikerű Beady Eyet. A formáció nem hagyott nagy nyomot a zenei életben, 2014-ben fel is oszlatták.
Liamtől a Beady Eye 2014-es feloszlása óta nem hallottunk semmit és egy ideig nem is tűnt úgy, hogy valaha szólópályára lép, így elég sokaknak örömet okozott a hír, hogy lemezszerződést kötött a Warner Brotherssel. Mindemellett ott volt az is, hogy a nagyszájú énekes nem dalszerző képességéről híresült el és bár a Beady Eye lemezeire már írt számokat, illetve az Oasis lemezeire egy-kettőt, szólóban mégis egyedül marad és rá hárul a feladat, hogy egy egész lemezt jól megírjon. Ilyen téren nem aggódtam: Liamben van annyi spritusz, ami elvisz egy lemezt a hátán és a fentebb említett Beady Eye lemezeire már egészen jó számokat szerzett, egyszerűen felnőtt a feladathoz. Végül azért, dalszerzői segítséghez fordult, mivel nem tud olyan „kib***ott nagyívű” számokat írni.
Persze egy dologtól féltem, mégpedig attól, hogy túlságosan oasises lesz. A nagyobbik tesó, Noel Gallagher első szólólemeze, a Noel Gallagher’s High Flying Birds például egy nyolcadik Oasis-lemeznek is elmenne, de ő azóta látogatást tett a pszichedélia világában. Ezt a hibát viszont Liamnek sikerült kiküszöbölnie.
Az As You Were-ön a soul és a blues egyvelegét hallhatjuk. Ha úgy tetszik, inkább közelít a Rolling Stoneshoz, mint a The Beatleshez, viszont egyáltalán nem csap át „öregecske”, retró hangzásba, ami Greg Kurstin produceri munkáját dicséri. Az olyan számok, mint a Greedy Soul, az I Get By vagy a már jól ismert, lemezindító Wall of Glass frissessége és lendülete egyszerűen magával ragadja az embert.
A lemez egyik legkiemelkedőbb pillanata a For What It’s Worth, amely egy meglepően őszinte, bocsánatkérős, de nem önostorozós, nagyívű ballada. Liam karrierje tele van botrányokkal, kocsmai bunyóktól kezdve magánéleti problémákig, és ez a szám arról szól, hogy tisztában van a hibáival, és elnézést mindenkitől. Így, ebben az egy számban, egyszerre. Lassabb számokból persze nem ez az egyetlen. Ott van például a szerelmes When I’m In Need, amely egy akusztikus balladából kiindulva, lassan építkezve egy igazi bombasztikus számmá alakul fúvósokkal megtámogatva, vagy a soulos hangzású Bold.
A Beady Eye szellemiségben ugyanazt képviselte, mint az As You Were, de az inkább hozta a nosztalgiazenekar érzetét. Itt nem ez a helyzet. Liamnek nemcsak sikerült hoznia az elvártat, de ennél többet is. Évek óta nem volt ilyen jó hangja, és egy olyan modern rock ‘n’ roll lemezt pakolt össze, amin bár letagadhatatlan a ’60-as évek hatása, de mégsem egy nosztalgiaalbum.
A dalok tele vannak energiával, tűzzel és optimizmussal, pont olyan jellemzőkkel, mint maga Liam Gallagher.
