„A punk a filozófiám” – Skip The Use-interjú
A franciák elektronikus zenében verhetetlenek, de mi a helyzet a francia punkkal? Végy öt barátot, akik belülről bomlasztják a rendszert és változtatnak mindenkit egy kicsit punkká. Adj hozzá egy szintetizátort és egy hiperaktív énekest, fűszerezd meg fülbemászó funkkal, és máris kész a Skip The Use. A ronchini banda februárban megjelenő harmadik lemezéről, a győztes harcról hazájuk ellen és az életen át tartó punkságról frontemberük, Mat Bastard mesélt.
Az új lemezetek februárban fog megjelenni Little Armageddon címmel, az album körüli felhajtásból arra következtetni, hogy igazán nagy dologra készültök…
Igen, különleges album lesz a Little Armageddon, nagyon közel áll a szívünkhöz, most mutatjuk meg igazán, kik is azok a Skip The Use-srácok. Rengeteg stílus keveredik benne: pop, punk, electro, funk és rockzene a hetvenes évekből. Tíz hónapot dolgoztunk rajta, nehéz időszak volt, és rengeteg munkát igényelt, hogy pontosan olyan legyen, amilyennek megálmodtuk. Boldogak és büszkék vagyunk, hogy befejeztük.
2008-ban indultatok el, az évek alatt pedig a punkból egy kommerciálisabb produkcióvá alakultatok, ami már inkább electro-funk popzenével, némi punk és reggae hatásokkal. Tudatos változtatás eredményéről van szó (hiszen 2008-ig a Carving nevű punk bandában játszottatok), vagy egyszerűen az idő múlásával kinőttétek a lázadást?
A punk rock több mint zene, egy életstílus, és ha ezzel még felnőtt korodban is egyetértesz, akkor örök punk vagy.
Lehet, hogy másféle stílusokat is vegyítünk a zenénkbe, de lélekben és gondolkodásban még mindig punkok vagyunk. Számomra ez különösen fontos, a részem, a fellépéseinken ezt érezheti a közönség is. A punk a filozófiám, ez vagyok én.
Második lemezetek, a Can Be Late hozta meg az igazi áttörést. A harmadik lemez készítése során éreztetek nyomást?
Nem, egyáltalán nem, az emberek támogatnak minket. A legfontosabb, hogy amit csinálsz, azt meggyőződéssel tedd és okkal. Mi öten már húsz éve vagyunk barátok, még mindig együtt vagyunk, és olyan zenét csinálhatunk, amit szeretünk. Mi lehet ennél jobb ok?
Olvastam pár interjút, és gyakran hasonlítanak titeket a Bloc Party-hoz. Azonban úgy gondolom, hogy náluk sokkal összetettebb a stílusotok, talán felesleges is definiálni, ami szuper, mert mindenki az egyedit keresi.
Úgy gondolom, hogy a Skip The Use egyértelműen rockbanda, akik különböző stílusokkal fűszerezik zenéjüket. Jobban szeretjük a dalokat szétválasztani, mint egységes zenében vagy stílusban alkotni, így nem okoz problémát nekünk egy rockszám után egy elektronikusabbat játszani, aztán meg egy popdalt.
A „Skip the Use” jelentése a határok feszegetése. A hétköznapokban is szerettek rebellisek lenni?
Próbálunk… (nevet) Az egész fiatalságomat lázadással töltöttem, mindenki és minden ellen lázadtam. De mostanra megértettem, hogy ha valamin változtatni akarok, akkor a része kell, hogy legyek, és belülről kell megváltoztatni azt. Egyébként működik! Például öt évvel ezelőtt lehetetlen lett volna, hogy egy francia tévécsatorna rockzenét játsszon. Zenei háborút nyertünk Franciaországban, remélem, ez inspirálóan hat a fiatal rockerekre. Megcsináltuk, szóval bárki képes lehet rá.
2010-ben felléptetek Magyarország legnagyobb zenei fesztiválján, a Szigeten. Az élő felvételeket elnézve így utólag kérdeztem is magamtól, hogy hol a fenében voltam akkor? Milyen emlékeitek vannak az országunkról?
A Sziget fesztivál az egyik legjobb élményünk Franciaországon kívülről. Több ezer totálisan őrült ember előtt játszani elképesztő – egy különleges hangulatú fesztivál remek fellépőkkel és közönséggel. Jó, hogy kérdezed, mert meg is kértem a menedzserünket, hogy vigyen vissza minket idén, szeretnénk megint játszani a Szigeten.
Sokáig játszottátok a Blur Song2 című számát, a Nameless World klipje pedig a Gorillazra emlékeztet, de ezzel együtt a sikeres francia grafikus, Artur De Pins Zombillénium stílusára is. Mutassatok irányt! Mi volt az elképzelés?
A második! Arturral együtt dolgozunk a rajzfilmen. Szeretem a stílusát, és megkértük a stábot, hogy készítsék el a klipet. Szóval nem azért volt, mert akkora Gorillaz-fanok lennénk, de az, hogy ezt így gondolod megtiszteltetés, nyilvánvalóan kedvelem Damon Albarn zenéit.
Áprilisban francia turnéra indultok az új lemezzel. Esetleg láthatunk majd titeket máshol is?
Igen, de még tervezés alatt áll. Szeretnénk eljutni Belgiumba, Hollandiába, Németországba, Svájcba és Magyarországra is. Reméljük, találkozunk a Szigeten!
Interjú: Mészáros Zsófia
