Csóka Ági
2017.09.29., 16:18

„A legjobb érzés az, amikor alig néhány órás ismeretség után meghívnak a házukba, és felajánlják, hogy náluk aludjunk” – DLRM-interjú

A fesztiválszezonnak rég vége, de a szabad ég alatt töltött, cigifüsttel és pálinkával átitatott nyáresti bulikat a didergősebb éjszakákon, a klubok és koncerttermek óvó falain belül és öröm felidézni. A DLRM zenéjében ott van az a fiatalság és bolondság, amiért még ilyen sötét és hideg időkben is érdemes fiatalnak és bolondnak lenni – és ezt a gondtalan és felszabadult életérzést Európai turnéjukról hazatérve egy francia zenekarral közös koncert formájában hozzák el a fővárosba jövő hétfőn. A külföldi kalandok és a közelgő koncert kapcsán  Szabó Marcival (ének, gitár) és Eklics Krisztiánnal, a zenekar menedzserével beszélgettünk.

Hogyan értékelitek a legutóbbi európai turnét a korábbiak fényében? Van, amit máshogy vagy jobban csináltatok, mint nyáron?

DLRM: Most vagyunk a turné közepén itt Brüsszelben, de amit már biztosan mondhatunk, hogy a francia közönségnek ismét sikerült meglepnie minket, a szó legpozitívabb értelmében. Az előző turné során rengeteg jófej embert ismertünk meg. A legjobb érzés az, amikor alig néhány órás ismeretség után meghívnak a házukba, és felajánlják, hogy náluk aludjunk. Mi több, most előző este Lille-ben a klub tulaja hívott meg minket egy éjszakába nyúló grill partira, ahol aztán még több hasonlóan jófej emberrel találkoztunk. Ezek az új ismeretségek már most nagyon biztatóan hatnak a következő, tavaszra tervezett európai turnénkra.

Melyik város és melyik koncerthelyszín volt a legemlékezetesebb? Miért?

DLRM: Ugyan még Amszterdam és Mannheim, valamint Bécs, és a romániai állomások hátra vannak, amik olyan új helyszínek lesznek, ahol még eddig nem játszottunk, de talán előre bocsájthatjuk, hogy a francia állomásaink, Párizs, és Lille messze a legjobb élményeket hozták nyáron is, és most is.

Hogy látjátok, van különbség abban, hogy kik mennek el itthon a koncertjeitekre, és kik azok, akik külföldön megnéznek titeket? Van egy demográfiailag behatárolható törzsközönségetek?

DLRM: Otthon főleg a személyes ismerősökön keresztül épült fel a közönségünk, ami mostanra már bővülni látszik szélesebb körben, ahogy egyre többet koncertezünk, és egyre többen ismerik meg a zenekart. Külföldön még csak az első köröket futjuk, de azt látjuk, hogy talán nagyobb intenzitással nő az érdeklődés.

Találkoztunk arcokkal, akik voltak a nyári bulinkon és most is lejöttek, hívták a barátaikat is, és ami a legmeglepőbb volt, hogy énekelték a szövegeket.

Párizsban például egy kicsi klubban kezdtük nyáron, egy szerdai napon, most pedig szombaton mentünk vissza, és mondhatni, hogy tele lett a koncertterem mindkét alkalommal, és nagyon élték a bulit most is, talán még jobban, elejétől végéig őrület volt a koncert alatt.

A legtöbb hasonló műfajban utazó hazai zenekar elsősorban az angol nyelvű dalszövegeket preferálja. Ti nagyobb kihívásnak érzitek a magyar dalok megírását? Szerintetek az angol vagy a magyar számaitokra harapnak rá inkább az emberek?

DLRM: Amikor indult a zenekar, vegyesen írtuk angolul és magyarul a számokat, de mostanra kicsit átalakult a zenénk amihez sokkal jobban éreztük az angol szövegeket. Nyilván kint ezt jobban megértik, és már otthon is egyre természetesebb dolog.

A turné nem magyar állomásain is játsszátok a magyar dalokat? Hogyan reagál rájuk a nem magyar közönség?

DLRM: Egy számot szoktunk játszani, és ami azt illeti, ugyanúgy buliznak rá. Valahol ahhoz lehet hasonlítani a dolgot, mint amikor ugyanúgy ugrálunk egy számunkra ismeretlen nyelvű balkán zenekar koncertjén.

A zenétekből, a turnévideóból és a veletek olvasható interjúkból is süt az életöröm és a rock’n’roll, de a koncertek promózása, leszervezése és abszolválása egyben kemény munka is, és rengeteg energiát és időt felemészt. Hogy tudjátok ezt összeegyeztetni a hétköznapi életetekkel? Célkitűzés az, hogy teljes állásban csináljátok ezt? Van szerintetek reális esély arra, hogy egy zenekar Magyarországon vagy Magyarországról indulva meg tudjon élni pusztán a zenélésből?

DLRM: Szerencsésnek mondhatjuk a helyzetet, hogy elkezdtünk dolgozni a menedzserünkkel, aki a nyári turné előtt került a csapatba, és kézbe vette a zenekar ügyeit, és azon kívül, hogy nekünk ezzel már szinte egyáltalán nem kell foglalkoznunk, sokkal hatékonyabban működik az egész. Tényleg rengeteg időt és energiát igényel, főleg egy ilyen turné során a kommunikáció, levetítve minden állomásra. Napi több száz kilométer utazás és az éjszakába nyúló bulik napról napra megterhelő tud lenni, és minden koncerten a legjobb formánkat kell adni. Emellett a zenekar minden tagja tanul is, az egyetem mellett kell tudni összehangolni a koncerteket, ami szintén kihívás, főleg hogy mind a négyen különböző sulikba járunk, és van aki dolgozik is mindemellett. Így most ez a turné és az ezt követő szintén úgy lett belőve, hogy mindenki kimaxolta az összes lehetséges hiányzását. Úgy érezzük, hogy megéri, ha például abból indulunk ki, hogy az első turnén legtöbb helyre úgy mentünk, hogy nem tudtak különösebb anyagi feltételeket biztosítani, mostanra már mindenhol megvolt, hogy miként tudnak hozzájárulni a büdzsénkhez.

A legmeglepőbb jelenség szintén a franciáknál, hogy többnyire röstellték a körülményeket, és már bevetették a segítségüket, hogy  jövőre jobb helyeken léphessünk fel.

Kicsit álomszerű, de például az egyik ilyen ígéret egy igen népszerű klubba szólt, nagyságrendileg nagyobb nézőszámmal, és feltételekkel. Hasonlatképpen mondhatjuk, hogy budapesti viszonylatban az A38 Hajóhoz mérhető helyszínekről beszélünk. Bár ennyire az elején korai lehet ilyen kijelentéseket tenni, de abszolút esélyesnek mondható, hogy ezt ha kitartóan folytatjuk, akkor mindenképpen meghozza majd a gyümölcsét.

Az első lemez tavaszi megjelentetése és az európai bolyongások után milyen terveitek vannak még az őszi-téli szezonra?

A turnék, és a rengeteg történés miatt most ősszel lesz időnk félrevonulni a Bakonyba, mint tavaly, mindentől elszigetelve, és tartunk egy néhány napos alkotós happeninget, ahol feldolgozzuk a rengeteg élményt és elkezdjük összerakni a következő lemezre a dalokat. Mindeközben ahogy fentebb említettük, az ősszel még lesz egy közös bulink a Firkinnel az Akváriumban, a születésnapi bulijuk alkalmával október 27-én, ami egyben a turnézáró koncertünk lesz, majd mi is megünnepeljük a születésnapunkat az A38 hajón a Run Over Dogs, és a Grand Mexican Warlock társaságában, valamint decemberben a The Luckies-zal közös bulin búcsúztatjuk az évet, és a tervek szerint márciusban már az új számokkal indulunk ismét európai turnéra.

Kik azok a bandák, akikhez a leginkább hasonlítani tudnátok a zenéteket? Vagy másképp fogalmazva, kik azok a zenekarok, akikkel szívesen koncerteznétek együtt, vagy szerveznétek egy fesztivált?

DLRM: Akikkel jó barátságban vagyunk régebb óta, alapvetően még zeneileg is eléggé közel állnak hozzánk, mint például a Run Over Dogs, akikkel már régebb óta szó van egy közös buliról, és most ősszel kerül sor erre az A38 hajón. De ott van még a The Luckies, akiktől a decemberi koncertünkre kaptunk egy meghívást, már velük is régóta tervben van egy közös buli. Szeretjük még a Bohemian Betyars-os srácokat is nagyon, és bár elsőre azt mondják, hogy más műfaj, azt érezzük, hogy az ő közönségük is élvezné a közös bulikat. Mint hogy most ősszel a Firkin születésnapi buliján játszunk majd az Akváriumban, de az Ivan & The Parazol-ékkal is felmerült a dolog még nyáron, amikor előttük játszottunk Balatonszemesen. Az ő közönségük még, akik ott voltak már a mi koncertünkön is, hogy abszolút élték a zenénket. A hazai zenekarok mellett most a  párizsi székhelyű Dot Legacy zenekarral kapcsoltuk össze a turnénkat, akikkel még nyáron találkoztunk a párizsi koncertünkön, és most három koncertet is sikerült összehoznunk itthon: Október 2-án Budapesten a Robotban, 3-án Pécsett a Nappaliban, illetve október 7-én Szegeden, a Grand Caféban.

A hétfői koncert Facebook-eseménye

Címkék: , , , , , , , , , ,

/ Követem a magazint!