2020.11.24., 21:10

“A kilökött gondolatokat és érzelmeket feltekertem egy vécépapír-gurigára” – Benedek Ágota-interjú

Ez az egész 2020-as év sokakat küldött padlóra. Aztán jött Benedek Ágota, aki abszurd humorával és szarkasztikus életszemléletével viccet csinált az egész karanténból. Napi agymenéseit, életének groteszk mozzanatait gondosan dokumentálta a Rumbarumbamm blogon, mely egy ideje már nyomtatásban is őrzi szerzője egyetlen hasizmának emlékét.

Tudom, mindenki ezzel kezdi, hogy mi ez a gyakorlatilag kimondhatatlan cím. Aki olvasta a blogod vagy a nem olyan rég megjelent, Rumbarumbamm – Ez egy kibaszott karanténnapló című könyved, már tudja a választ. Engem az érdekelne, miért emellett döntöttél, és időközben – ahogy egyre ismertebb lett a blog – nem gondoltál rá, hogy megváltoztasd?

Nem. Teljesen elhibázott ez a cím. Borzasztó. Szar kimondani, szar begépelni, nem emlékszem, miért választottam, és életem legizzasztóbb három perce volt, amikor a múltkor a szlovák közszolgálati rádióban élőben kellett körülírnom, mit jelent, anélkül, hogy explicit lettem volna. Semmi pénzért nem változtatnám meg!

 
 

Amikor elkezdtem a könyvet olvasni, még éppen az újabb korlátozások előtt voltunk, de mire a végére értem, a tavaszinál szigorúbb szabályok léptek életbe. Érdekes volt így végigolvasni a kötetet, mert ami az elején még keserű nosztalgia volt, az a végére újra a valóság lett. Te hogyan éled meg a „második hullámot”?

Bélgyulladásom van, és evőkanállal eszem a mogyoróvajat. Fizikai összefüggés nincs, de félek, hogy lelki igen.

Írás terén ismét megihlet az új karanténidőszak?

Abszolút. A karantén is, meg a 12. kerületi önkormányzat rendelete is megihletett, ami szerint az egész kerületben, beleértve a parkot is, tilos a kutyámat lecsatolni a pórázról, különben 50 ezer forintra büntethetnek. Írtam belőle egy templomi szonátát.

Egyáltalán – a pszichológus kifejezett tanácsa mellett – hogy jön ahhoz egy lány, hogy a négy fal közé zárva trágárul beszéljen a menzeszéről, a vécézési szokásairól, a szexről, a részegségről és minden más, tabunak számító dologról, ráadásul korántsem virágnyelven?

Félek, hogy sehogy, és ez ki fog derülni.

Próbálok komfortosan mozogni a rám erőltetett, büszke emancipált nő szerepében, de valójában nagyon szégyellem magam.

Este 8 és hajnal 5 között beluga lencsére térdepelek.

A tartalom nem elérhető
A tartalom megtekintéséhez engedélyezned kell a sütiket, ide kattintva.

Azt szerettem legjobban a könyvben, hogy annyira én voltam. Olvasás közben sokszor mellbe vágott, hogy na, velem is mindig ez történik. Meg úristen, pont ilyen béna, szerencsétlen, nyomi vagyok. Ez véletlen lehet, hiszen te csak megírtad, milyen az életed? Vagy szerinted a mi korosztályunk globálisan ugyanúgy látja a világot, egyforma dolgokon megy keresztül, és te csupán mindezekre reflektálsz?

Valószínűleg te is az Ikrek és a Rák határán születtél, és az aszcendensed pedig valamilyen.

Egyébként meg az derül ki, hogy a generációmnak egyetlen közös agya van, amiből a kilökött gondolatokat és érzelmeket úgy tűnik, sikeresen feltekertem egy vécépapír-gurigára.

Amellett, hogy a közvetlen környezetedet és persze magadat is meglehetősen kemény kritikákkal illeted, komolyan bírálod a jelenlegi kormányt, és nem félsz nevesítve is gúnyt űzni belőlük. (Én pl. minden ismerősömnek azt mesélem, hogy Müller Cecília vámpír, és a legjobban azon nevettem, hogy magadba bolondítottad Orbán Viktort.) Alapvetően a blog stílusa és maga a karanténhelyzet követelte meg a regnáló hatalom kritikáját, vagy te egyébként is élesen bírálod a döntéshozókat?

Hát és nem magamba bolondítottam? Szerinted miről szól ez az egész kijárási tilalom? Hogy ne mászkálhassak ki este nyolc után randevúzni. Nem is az, hogy élesen bírálom, hanem mostanában nagyon intenzíveket álmodom Varga Juditról és építkezési törmelékekről. Fogalmam sincs, mit jelenthet.

A könyvben többször is említést teszel a visszajelzésekről. Elsőre úgy tűnsz, mint akit nem érdekel mások véleménye, közben – ahogy írod is – szorongsz is miattuk. Hogyan éled meg a kritikákat?

Volt egy elégedetlenkedés, hogy a belső borító képe alapján képtelen vagyok eldönteni, hogy férfi vagyok vagy nő. Elgondolkodtat.

 
 

Ha már érintettük az önkritikát; szarkasztikusan ugyan, de azért fel-felbukkan egy elég erős önbizalomhiánynak a képe. Valóban ennyire sötéten látod magadat?

Egyáltalán nem! Pontosan tudom, hogy november 4-én mennyire jól néztem ki. Nagyon várom a következő alkalmat.

Talán pont a néhol negatív önkép miatt, de önterápiának is éreztem a blogod. Jól gondolom?

“Minden kúrás fogyókúrás!” Minden egyes pillanat, amikor egyedül maradunk a gondolatainkkal, segít abban, hogy reflektáljunk a saját belső működésünkre. Ilyen értelemben lehet az írás is terápia. De jobban szeretem, amikor fizetek is érte. Minél kevesebb percért minél többet.

Egyébként ahogy írtad is, meglepett, hogy ennyien olvassák az írásaid. Szerinted miért? Máshogy és másról írsz? Volt bármiféle önmarketing egyáltalán vagy csak így alakult?

Az emberek értékelik, ha azt mondod, ami van, és ahogy van. Egy bizonyos távolságból persze.

Hogyan talált rád a kiadó, és hogyan született meg a könyv koncepciója? És mi a helyzet a sorozattal?

Petrányi Viki producer nyomta a Libri orra alá, ő akkorra már megvásárolta a blog megfilmesítési jogait. Egyik nap felhívott, boldogan felolvasta a levelet, amit a Libri írt, abban az állt, hogy nagyon érdemesnek tartják a szöveget kiadni könyv formájában. Én egy darabig hallgattam, hümmögtem, majd a Viki azt mondta, hogy ő csak azért hívott, hogy hallja, ahogy örülök, de akkor inkább rakjuk le, és majd írjak egy smst, ha úgy van. Pár nap múlva írtam! Igen, a Vikivel és egy nagy, menő céggel dolgozunk azon, hogy sorozat lehessen belőle. Nagyon, nagyon, nagyon, nagyon jó lesz. Lenne.

A karantén folytatódik. És a Rumbarumbamm?

Ha nem kezdek el rostokat enni, semmi nem lesz soha többé. De van itthon pár koktélparadicsom, szóval lehetséges, hogy miután feltöltődtem likopinnal, írok egy-két bejegyzést erről az ingerekben gazdag második karanténról!

A tartalom nem elérhető
A tartalom megtekintéséhez engedélyezned kell a sütiket, ide kattintva.

Fotók: Libri

Címkék: , , , , , , , ,

/ Követem a magazint!

Szolgáltatásaink igénybevételével beleegyezel a cookie-k használatába. Adatkezelési tájékoztató

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás