A Kenzo meglépte, amit eddig senki: kizárólag ázsiai modelleket küldött a kifutójára

Szász Nóri
2017.06.27., 15:25

Vasárnap a Kenzo méltó módon ünnepelte a divatház japán gyökereit és az alapító Kenzo Takada szellemi örökségét: kizárólag ázsiai modellek vonultak végig a kifutójukon, a múltat és jelent, tradíciót és progresszivitást játékos textil kreációkká transzformáló darabokban.

Kenzo SS18 backstage-fotó: Alexandre Salle de Chou

Egy olyan sokszínűnek és elfogadónak mondott és gondolt szakmában, mint a divat az egyenlőtlenség még csak meg sem lebbentheti a kulisszákat rejtő vastag brokátfüggönyöket. A csillogó felszín persze számos ponton megtöri a fényt a valóság felett. A divatipar ugyanúgy skatulyáz: a modell legyen szép, legyen vékony, legyen fiatal, no és természetesen legyen fehér. A színes bőrű modellek annak ellenére, hogy a világ népességének mekkora hányadát képviselik, és hogy Naomi Campbell vagy Liu Wen milyen utat tapostak ki a következő generációknak, a mai napig alulreprezentáltak a kifutókon és plakátokon, épp ezért olyan ikonikus a Kenzo húzása.

Humberto Leon és Carol Lim a Kenzo jelenlegi vezetői legújabb kollekciójukat a márkát 1970-ben megalapító (1993 óta az LVMH tulajdona)  Kenzo Takada  stílusának dedikálták. A vasárnap megtartott bemutatón nemcsak a 2018 tavaszára megálmodott kreációikat prezentálták, de egy teljesen új koncepciót is. Már azzal szakítottak a hagyományokkal, hogy a férfi és női szekciót nem szeparáltan, hanem együttesen küldték a kifutóra, „The Red String of Fate” elnevezésű színdarab keretében. Ami igazán ikonikussá tette a párizsi bemutatót az a 83 modellből álló Kenzo sereg, akik között csak ázsiaiak voltak. A Japánból, Koreából és Taiwanból érkezett modellek a jelen valóságát és a múlt emlékét egyaránt tiszteletben tartó darabokban vonult végig a kifutón. „Mindkét kollekciónál az volt a célunk, hogy megörökítsük múlt és jelen kettősségét.” – szól a tervezők vallomása.

A két felvonásos színdarab formájába bújtatott bemutató Kenzo Takada múzsáinak állított emléket.

Az első részt „Building The Bamboo House” néven a híres japán zeneszerző, Ryuichi Sakamoto munkássága inspirálta. Ha a nevével nem is, zenéivel biztosan sokan találkoztak már. Ő komponálta Az utolsó császár, valamint a tavalyi év nagy szenzációjának számító és Leonardo DiCaprionak az első Oscar-díját behúzó A visszatérő zenéjét.

Ezután következett a „Love letter to Sayoko” felvonás, amiben egy főhajtással emlékeztek a japán modell, Sayoko Yamaguchi előtt. „Elmerültünk abban a korszakban, amikor mindketten két messzi kontinenst uraltak, Ryuichi normákat megkérdőjelező személyiségében, és Sayako különböző minták és sziluettek keverése iránti rajongásában.”

Ma vie sexuelle. Haute voltige pendant le show Kenzo. It means : my sexual life. #kenzo show #paris #mfw #pfw @kenzo

A post shared by SophieFontanel (@sophiefontanel) on

A bemutató és a kollekció fotóit itt tudod megnézni.

Címkék: , , , , , , , , , , ,

/ Követem a magazint!