„A jó ötletek folyamatosan jönnek”- Chvrches-interjú

Biczó Andrea
2014.03.20., 19:25

A blogszféra, illtetve most már a rádiók ügyeletes kedvenc elektropop-trióját, a Chvrchest mi már tavaly elcsíptük a Melt! Fesztiválon. Most viszont, bő fél évvel első lemezük, a Bones Of What You Believe megjelenése után újból beszélgettünk az immáron hatalmas népszerűségnek örvendő csapatból a horror-rajongó Martin Doherty-vel, aki már a következő album megjelenését is pedzegette.


Ian az Aerogramme nevű poszt-rock együttesben játszott korábban, te pedig a Twilight Sad nevű indie-rock formációt erősítetted. Hogy lehet, hogy ti ketten összeálltatok, és mégsem gitárzenét csináltok?

Az előző együttesemmel tulajdonképpen mások zenéjét játszottam, nem a sajátomat. Persze, nagyon élveztem, de nem volt különösebben kreatív számomra. Aztán bekerültem egy másik formációba is, ahol billentyűztem, és ez valahogy elindította a lavinát: ahogy Iannel belekezdtünk, minden jött magától, egyértelmű volt, hogy az elektronika irányába indulunk el.

Egy korábbi interjúban azt nyilatkoztátok, hogy nagyon könnyen születnek a dalok. Most mi a helyzet? Nyilván a főbb ötleteitek már felkerültek az első albumra, arról nem is beszélve, hogy biztosan nagyon lefoglal titeket a számtalan koncert, interjú, TV-fellépések… Van egyáltalán időtök új dolgokon gondolkodni?

Igen, van, azt hiszem. Az igazi jó ötletek sosem szűnnek meg, inkább folyamatosan jönnek. Persze, nem annyira egyszerű kibontakoztatni őket, mintha otthon lennénk, egy helyben, és csak erre koncentrálnánk. Pontosan ezért fogunk a következő néhány hónapban újra stúdióba vonulni, hogy egy kicsit ötleteljünk. Aztán ha lemegy a fesztiválszezon, elkezdünk komolyabban dolgozni a második lemezünkön, aminek az év végéig el is kellene készülnie.

Fotó: Biczó Andrea (Melt! fesztivál)

Fotó: Biczó Andrea (Melt! fesztivál)

A te vokálodat is hallhatjuk néhány dalban, vagy például ott van a You Caught The Light című szerzemény, amit egy az egyben te énekelsz. Sőt, a nemrégiben készített Arctic Monkeys-feldolgozásban is nagyobb szerephez jutottál. Gondolod, hogy a második lemezen több hangsúly lesz majd a te hangodon?

Nem szükségszerűen. Azt hiszem, a második albumhoz is ugyanúgy fogunk hozzáállni, mint ahogy az első esetében tettük. Nem erőlködünk a dolgokon, és én is csak azokban a dalokban vokálozok, amikben úgy érzem, hogy odaillik. Sosem görcsölünk ilyen dolgokon, csak hagyjuk, hogy maguktól jöjjenek.

Mostanában csak úgy ontjátok magatokból a feldolgozásokat, az Arctic Monkeys-tól kezdve Janelle Monáén és a Bauhaus-on keresztül egészen Lorde-ig, nagyon széles skáláról válogattatok, mégis mindegyik coverben hallani lehet a Chvrches-hangzást. Hogyan választjátok ki ezeket a dalokat, illetve milyen metódussal „Chvrches-áljátok” őket?

Ezeket a feldolgozásokat a legtöbb esetben rádióknak, TV-műsoroknak készítjük, szóval felkérnek rá. A dalokat pedig úgy próbáljuk kiválasztani, hogy passzoljon az adott műsorhoz, vagy éppen valami aktualitása legyen, és persze fontos, hogy szeressük is az adott dalt. Aztán sokszor csinálunk belőle egy teljesen másikat. (nevet) Szeretünk ezzel kísérletezni, például ha valami nagyon vidám, pörgős dalt választunk, akkor azt szeretjük kicsit lelassítani, és persze ez fordítva is igaz. Szerintem így van értelme feldolgozást készíteni, hogy van egy alap, aztán azt te újragondolod, és a saját képedre formálod.

A tartalom nem elérhető
A tartalom megtekintéséhez engedélyezned kell a sütiket, ide kattintva.

A Bela Lugosi’s Dead című feldolgozást a Vámpír Akadémia című filmhez készítettétek. Szívmelengető érzés, mert Lugosi Béla magyar színész volt.

Igen? Akkor menők vagytok!

Egyébként bírod a vámpírokat, vagy inkább a keményebb dolgokban utazol, mint mondjuk a zombik?

Hatalmas horrorfilm-rajongó vagyok, bár ezek a modern dolgok annyira nem mozgatnak meg, sokkal inkább bírom a ’80-as évek trashmovie-jait. Vannak köztük vámpírosak is, például az Alkonytájt című mozit nagyon imádom. De nem vagyok válogatós.

Tegyük fel, hogy egy rendező azt mondja, bármelyik filmből készít remake-et, amiből csak akarod. Egyetlen feltétele, hogy a Chvrches készítse a soundtracket. Melyik filmet választanád?

(nevet) Tuti, hogy valami olyasmit választanék, amit mindig is utáltam, ugyanis be kell valljam neked, gyűlölöm a remake-eket…

Beszélgessünk kicsit a turnézásról! Ha visszanézünk az előző évetekre, szinte szó szerint végigturnéztátok azt, még akkor sem álltatok le, amikor megjelent az album. Érezhető volt a fogadtatáson, hogy megjelent az első lemezetek és befutottatok?

Igen, persze. Elég, ha csak megnézzük, mennyivel nagyobb helyeken lépünk fel világszerte, de a közönségen is abszolút érezhető. Teljesen természetes, hogy ha egy olyan zenekar koncertjén vannak, akiknek csak néhány kislemezük jelent meg, akkor inkább azokat a dalokat várják, és sokkal hevesebb a reakciójuk is rá. A többi időben pedig kicsit nehezebb őket táncra bírni, hiszen nincs meg hozzá az a bebiztosított háttér. Az album megjelenése után a repertoár erről a néhány számról azonnal 10-12-re bővült, és valahogy az emberek is felszabadultabbak lettek. Persze benne van az is, hogy maguk dönthették el, mögénk állnak-e, hogy valóban tetszik-e nekik, amit csinálunk. Akik így tettek, azért jöttek el a koncertjeinkre, mert valóban érdekelte őket.

Nemrégiben egy turnévideóval rukkoltatok elő a Recover című dalhoz. Milyen érzés volt visszanézni a nyersanyagokat, látni magad a színpadon?

Őszintén szólva remek érzés volt. Nem sokszor van alkalmam rá, hogy visszanézzem magam a színpadon. Sőt, arra sincs nagyon időm, hogy nosztalgiázzak, hiszen mindig történik valami. Éppen ezért jól esett kicsit nézni ezeket a felvételeket.

A tartalom nem elérhető
A tartalom megtekintéséhez engedélyezned kell a sütiket, ide kattintva.

És milyen érzés volt előzenekarként, több ezer hardcore Depeche Mode-rajongó elé kiállni a színpadra?

Igazából ezek a koncertek olyan hatalmas helyeken voltak, hogy el sem láttunk a tömeg végéig. Ráadásul igazán arcokat sem láttunk, ami talán kicsit segített abban, hogy ne izguljunk annyira. De igazán egyedülálló élmény volt.

Nem fáradtál még bele a turnézásba?

Nem. Bevallanám, de nincs így. Hálás vagyok, hogy ezt csinálhatom.

Címkék: , , , , , , ,

/ Követem a magazint!

Szolgáltatásaink igénybevételével beleegyezel a cookie-k használatába. Adatkezelési tájékoztató

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás