A Hidden Orchestra még eklektikusabb stíluskavalkáddá remixeltette át a teljes legutóbbi albumát

Varju Kitti
2018.01.26., 16:22

A tavalyi év legjobb modern klasszikus lemezei között is helyet kapó Dawn Chorus a Hidden Orchestra harmadik albuma, amelyet a magyar közönség élőben is hallhatott november végén Budapesten. A 2017 nyarán megjelent hanganyag most szó szerint új értelmet kapott, hiszen mind a tíz számához kiváló producerek kezei között készült egy-egy remix.

A Hidden Orchestra alapító-vezetője és zeneszerzője, Joe Acheson több éven keresztül járta Nagy-Britannia és egyéb külföldi országok vidékeit, hogy az útjai során rögzített madárhangokból és környezeti zajokból saját gyűjteményt hozhasson létre. Ezek adták az alapját a harmadik Hidden Orchestra-albumnak, amelyen a jazz, az experimentális és a modern klasszikus stílusok elemeit magán viselő, komplex kompozíciók kaptak helyet. A Dawn Chorus története most újabb fejezetet kap, hiszen mind a tíz szerzemény új életre kelt ismert zenészek és producerek által.

A tartalom nem elérhető
A tartalom megtekintéséhez engedélyezned kell a sütiket, ide kattintva.

A frissen megjelent Dawn Chorus Remixes darabjai az alapokig lebontják az eredeti számok struktúráit, és azokat teljesen újjáépítve, egészen új hangrétegeket és rejtett hangokat, hangszereket bevonva fedik fel a dalok más-más oldalait. Az elektronikus zene berkein keresztül a house-ig is eljutó, majd az ambient pszichedéliáig tovább nyújtózó stílusok egyaránt felfedezhetőek az újragondolt számokban, így a már eredetileg is eklektikus műfajkavalkádot felvonultató album újabb, komplex rétegekkel gazdagodik.

Max Cooper a madarak szárnycsapásainak hangjára fókuszálva fedi fel a ritmusok közé rejtett akkordstruktúrákat a Wingbeats esetében, a reggae producer Wrongtom pedig londoni kacsákat is bevonva, egy ritmikus dub remixbe foglalta a Serpentine dallamait. Többen a house irányába vitték az eredeti motívumokat, így például Nuage az Alyth és Matthew Herbert a Stone kapcsán, a Skalpel duója pedig mélyebb basszusokkal és ambienttel kevert EDM-textúrákkal dolgozott a The Lizardban.

A tartalom nem elérhető
A tartalom megtekintéséhez engedélyezned kell a sütiket, ide kattintva.

Egyesek kiegészítő hangszerekkel sem fukarkodtak: Nostalgia 77 élő dobokkal és szintikkel dobta fel Acheson zongoramelódiáját a First Lightnál, Floex pedig a cseh Clarinet Factory kvartettet is bevonta a szintetizátorai mellé a Stillben. A tempót leginkább talán Throwing Snow kapcsolja fel, lüktető ritmusokkal felturbózva a Western Isles eredetijét, a The Physics House Band pedig hangulatát tekintve kettébontja a Long Orchard taktusait, amelynek szintifutamai katartikus végkifejletet okoznak. Ahogy a remixlemez formálódott, még maga Acheson is kedvet kapott az egyik szerzeménye újraértelmezéséhez, ráadásul az East London Street olyan technikák segítségével (így 4/4-es dobmintákkal és a saját maga által épített moduláris szintetizátorral) ölt új alakot, amely nem megszokott a Hidden Orchestrában.

Az egész lemez alább meghallgatható:

A tartalom nem elérhető
A tartalom megtekintéséhez engedélyezned kell a sütiket, ide kattintva.

Címkék: , , , , , , , , , , , , , , , , ,

/ Követem a magazint!

Szolgáltatásaink igénybevételével beleegyezel a cookie-k használatába. Adatkezelési tájékoztató

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás