A hét műtárgya: Világnaptár
Az ArtHungry 46. heti műtárgya a Világnaptár, amely harmadik helyezett lett a 4. ArtHungry Díj képgrafika/illusztráció kategóriájában. Kozma Gáborral, a sajátos határidőnapló tervezőjével beszélgettünk.
Szerinted manapság, a digitális eszközök mellett mennyire választják az emberek a kézzel írható, valóban lapozgatható határidőnaplót? Vagy pont azért választottad ezt a formát, illetve témát, hogy a rajzaidon keresztül esetleg visszataláljunk hozzá?
A téma választásánál olyan területet igyekeztem keresni a tervezőgrafikán belül, melyben még rejtőzhetnek kiaknázatlan lehetőségek. Így terelődött a figyelmem a naptárak felé, ezen belül is a határidőnaplóra, hiszen ez tipikusan olyan tárgy, amelyet napi rendszerességgel használunk, és mivel alapvetően funkcionális, nem sokszor találkozunk grafikai megvalósításukat tekintve különlegesebb megoldásokkal.
Digitális világban élünk, melyben a nyomtatott termékek egyre inkább háttérbe szorulnak, mobil eszközeinken keresztül központilag mindent elérhetünk könnyen és gyorsan. A naptárak esetében is számtalan applikáció közül válogathatunk. Így a tervezés során komoly kihívást jelentett az, hogy miképp lehetne az emberek érdeklődését felkelteni egy „divatjamúlt” nyomdai termék iránt. Szerettem volna a vizuális megjelenésén keresztül, visszautat, lehetőséget találni, amivel élményszerűbbé lehetne tenni a használatát.
A világnapokat nemzetközi szerveztek hirdetik meg, évenként ismétlődnek, és valaminek a fontosságára hívják fel az emberek figyelmét. A számos ilyen nap közül 52-t választottál ki a naplóhoz. Hogyan szelektáltál? Miért pont ezek kerültek bele?
Amikor elhatároztam, hogy határidőnaplót fogok tervezni, fontos szempontnak tartottam, hogy saját mondanivalóval bírjon, ezért is választottam témájául a világnapokat. Áttekintésük közben döbbentem rá, hogy milyen változatosak, például vannak köztük mókásak, mint december 21-én a Csúnya karácsonyi pulcsi nap, érdekesek, mint május 3-án a Békéért küzdő írók napja, és komolyak, mint a különböző súlyos betegségek, társadalmi és környezetvédelmi problémákkal foglakozó világnapok, amelyekből az ENSZ-nek saját hivatalos listája van.
Ezt a kiadványt inkább szórakoztató, könnyedebb hangvételűnek terveztem, így ezt az illusztrációk stílusán és megfogalmazásán túl, a napok szelektálásánál is figyelembe kellett vennem. Elsősorban azokat a napokat emeltem ki, amelyekhez voltak vizuális elképzeléseim arra vonatkozólag, hogy miként lehetne a leginkább frappánsan vagy humorosan megfogalmazni. Minden héten egy világnapot emeltem ki, és ezek mindegyikéből egész oldalas illusztrációk készültek.
Az illusztrációk nagyon szépek, karakterei igazán kedvesek. Milyen technikával készültek? Miért pont ezeket a színeket használtad?
Az illusztrációk vektorosan készültek. A több mint 52 rajzot (nem mindegyik került végül bele a naplóba) muszáj volt egy stílusban tartani, ezért összeállítottam egy palettát a naptárhoz, olyan színekkel, melyek jól működnek egymással, és hozzájárulnak a vidám, kedves hangulatú képi világ megteremtéséhez.
Gyakorlott naplókészítők hosszan kísérleteznek a papírokkal, milyen tollal, ceruzával jó beleírni, így próbálják kiválasztani a legmegfelelőbb alapanyagot a termékükhöz. Nálad ez hogy volt?
Két különböző, egy sima fehér és egy újrahasznosított papírt próbáltam ki, és hát hatalmas volt a kontraszt, egész más érzetet adott az egyik és a másik is. Nekem a hófehér papíron túl sterilnek tűntek az illusztrációk, az újrahasznosított lapokon azonban nagyon kellemes látványt nyújtottak. Az utóbbi esetében a papír jobban magába szívta a tintát, ezáltal épp kellő mértékig fogta vissza az élénk színeket, valamint az anyag textúrája optikailag kiegyensúlyozta az illusztrációk egybefüggő színfoltjait és vonalait. Nem is beszélve arról, hogy rendkívül kellemes érzés kézbe venni és lapozgatni.
Tervezed esetleg forgalomba hozni, árusítani valahol a Világnaptárt? Mivel foglalkozol jelenleg? Jövőbeni tervek?
Az utóbbi időszakban több kiállításon is szerepelt a Világnaptár, melyek után az e-mail-jeim között mindig akadt pár levél azzal kapcsolatban, hogy nagyon tetszik az ötlet, a kivitelezés és érdeklődnek, hol lehet megvásárolni, illetve persze a saját környezetemből is sokan jelezték, hogy szeretnének belőle. Ez hatalmas elismerés a számomra, hiszen azt jelzi, hogy sikerült az alkotás során kitűzött célomat megvalósítani, és egy működőképes terméket létrehozni. A kiadás egyelőre a jövő zenéje még, de a rengeteg pozitív visszajelzés arra ösztönöz, hogy megéri foglalkozni vele, így ha nem is 2019-es, de talán egy 2020-as Világnaptár elérhető lesz majd az érdeklődők számára.
Egyelőre a tanulmányaimra próbálok maximálisan koncentrálni. Idén diplomáztam az Eszterházy Károly Egyetem, Média és Design Tanszékén, jelenleg pedig a Moholy Nagy Művészeti Egyetemen tanulok, tervezőgrafika mesterszakon. Diákéveim alatt nagyobb hangsúlyt szeretnék fektetni a kísérletezésre, újabb tapasztalatok szerzésére, hogy később, a szakmámban elhelyezkedve mindezeket kamatoztathassam.
Végül, mit szólsz az ArtHungry-hoz? Van olyan alkotó, akit ezen a felületen ismertél meg, és megtetszettek a munkái?
Magyarország tele van kiváló designerrel. Nagyszerű dolog, hogy létezik egy olyan felület, ahol megmutathatjuk a munkáinkat, nem csak egymásnak, hanem a tágabb hazai közönségnek is. Jómagam midig találok érdekes, inspiráló projekteket és alkotókat az oldalon – egyre több időt töltök a böngészésével. Így fedeztem fel például Farkas Anna tervezőgrafikus munkásságát is. Jó volt látni, hogy az egyik legsikeresebb munkája szintén egy design naptár.
A Világnaptár Arthungry oldala ›
