Farkas-Zentai Lili
2018.11.22., 16:53

A hét műtárgya: tacTiles

Az ArtHungry 45. heti műtárgya a tacTiles, amely második helyezett lett a 4. ArtHungry Díj tervezőgrafika kategóriájában. Kaszanyi Nórával, a különleges, vakok számára készült edukációs segédeszköz tervezőjével beszélgettünk.

Vágjunk rögtön a közepébe, és kezdjük azzal a kérdéssel, amit te is elsőként teszel fel a projekted bemutató anyagában. Hogyan lehet tervezőgrafikusként – egy ilyen erősen vizuális alapokon nyugvó műfajjal – olyanok számára tervezni, akik egyáltalán nem rendelkeznek a látás képességével?

Eddigi munkáim során egyértelmű, hogy grafikusként a vizuális kommunikáció, a szemmel látható tartalom megtervezése játszotta a legfontosabb szerepet. Ebből kifolyólag rendkívül nagy kihívást jelentett számomra a helyzethez való alkalmazkodás. Mivel egy látással nem rendelkező személy a hallás mellett a tapintással tájékozódik az őt körülvevő világban, tehát egyik fő szenzora az ujjai, feltehető a kérdés: lehet-e szerepe egyáltalán ebben a helyzetben egy grafikusnak. Visszatekintve a tervezési folyamatra, a vizuális kommunikáció ugyanazon eszközeit kellett alkalmaznom, amit akár egy logó megtervezésénél is, de mindezt a tapintásra optimalizálva. Itt is bizonyos fogalmak reduktív ábrázolása volt a feladat, viszont a taktilis befogadhatóságnak való megfelelés jelentette a végső célt. Valamilyen szinten félre kellett tennem a szépre való törekvésemet, hiszen egészen más szempontok váltak elsődlegessé ahhoz képest, amik általában egy grafikai feladat során számítanak.

Érzékeny terület. Csak megfelelő szaktudással érdemes és szükséges hozzányúlni. Miért pont a vakok számára elengedhetetlen taktilis érzékelés lett a MOME-s szakdolgozatod és a mestermunkád témája? Kik segítették a munkádat?

Valóban az. És talán pont emiatt nyúltam végül ehhez a témához.

Ezen kívül mindig is vonzottak az olyan tervezőgrafikai produktumok, amelyek nemcsak a szemünkre hatnak, nem maradnak meg a képernyő és a papír síkjában, hanem kilépnek a térbe, és ezáltal más szenzorok is bevonódnak.

A diplomamunkámban is valami hasonlóra törekedtem, de ezzel párhuzamosan elkezdtem azon gondolkozni, hogy ez rendelkezhet-e bármilyen többlettel, állhat-e valami nagyobb dolog szolgálatába. Így kerültem kapcsolatba a vaksággal, és már a diplomafolyamat elején körvonalazódott bennem, hogy a vakok lesznek a mestermunkám célközönsége, megszólítva ezzel egy olyan réteget, akik épp ezen másodlagos szenzorok segítségével fogadják be az őket körülvevő környezetet. Kezdetben egy kísérleti ABC-s könyvet terveztem, ami kicsit feszegeti a könyv műfaji határait azáltal, hogy kizárólag taktilis tartalommal van megtöltve, és nem csak síkban történik az üzenetátadás. Az volt a cél, hogy egy olyan eszköz jöjjön létre, ami könnyebbé próbálja tenni a Braille-karakterek megtanulását a gyerekek számára.

Különböző tapintható anyagokat szerettem volna bevonni, minden betűhöz egyet-egyet, azonban az egyes anyagok sérülékenysége miatt más utat kellett választanom.

Egy olyan technikát, amely hosszabb távon is ugyanúgy használható. Emiatt fordultam a 3D nyomtatás felé (amellyel egyébként már a korábbi munkám során is dolgoztam). Mivel valóban egy nagyon speciális területről van szó, egyértelmű volt, hogy egy olyan hozzáértőre lesz szükségem, aki közvetlen kapcsolatban van a vak gyerekekkel, és megfelelő szakmai hátterével szilárd alapot tud biztosítani mind a szakdolgozatomhoz, mind a mestermunkámhoz. A Vakok Általános Iskolájához fordultam, ahol megismertem Ruff Ágota tanárnőt, aki többszöri látogatásom alkalmával tanácsokkal és megfelelő háttértudással látott el. A MOME részéről a témavezetőm Vargha Balázs, valamint Bényei Judit, mint elméleti konzulens segítették a folyamatot.

A tacTiles, vagyis taktilis „csempék” egy olyan edukációs segédeszköz, amely könnyebbé kívánja tenni a vak gyermekek számára a Braille-alapú írás elsajátítását – narratívabb és befogadhatóbb alapot nyújt elsősorban az alsó osztályos vak tanulók számára. A magyar ABC betűihez különböző fogalmakat társítottatok. Mi alapján, hogyan választottátok ki ezeket? 

Ahogy egy ABC-s könyvben is lenni szokott, az ABC betűihez az adott betűvel kezdődő fogalmakat rendeltem. Olyan kifejezéseket, ami egy vak gyermek számára is ugyanazt jelenti, ugyanúgy értelmezhető, és az adott betűhöz kapcsolható. Minden betűhöz a legmegfelelőbb, legkönnyebben befogadható fogalmat kellett megtalálnom. Ez hatalmas feladat volt, egy-egy betűnél a szótár összes szavát végig kellett pörgetnem, de emellett a Vakok Általános Iskolájából is kaptam segítséget, hogy milyen fogalmak kerüljenek rá a lemezekre, és hogy mi az a határ, ami még feldolgozható a gyerekek számára tapinthatóság terén.

Így igyekeztem olyan szavakat választani, melyek mindegyike rendelkezik valamilyen csak rá jellemző, erős formai karakterrel, még stilizáltan is. 

A bemutatóanyag szerint később több nyelven is elérhetővé válhat majd a tacTiles. Ez mikorra várható?

Jelenleg a magyar ABC betűihez készültek el a lemezek, azonban igen, a jövőben szeretném más nyelvekre, de elsősorban angol nyelvre is adaptálni, amelyhez a fogalmak már megvannak, csak az ábrázolás hiányzik. Az elérhetővé tétellel csak ezt követően tervezek foglalkozni.

A tapintásnál a tárgyak felülete, matériája is nagyon számít. A tervezés során milyen anyagok jöttek számításba? Honnan jött az ötlet, hogy a „csempék” végül 3D nyomtatással készüljenek el?

Ahogy az előzőekben szó esett róla, minden betűhöz más-más anyagot szerettem volna rendelni (pl. f-fa, g-gumi, p-papír stb.), viszont gondolnom kellett a hosszabb távú használatra is, ami ezen anyagok sérülékenysége miatt nem volt megoldható. Az emiatt történő koncepcióváltás után a legkézenfekvőbb technológia a fröccsöntés lett volna, azonban egy egy példányszámos készletnél ez igen költséges lett volna, így fordultam a 3D nyomtatás felé, ami ma már széles körben elérhető, és valamivel költséghatékonyabb kivitelezési forma. Mivel ez esetben elég egy darab fájl ahhoz, hogy egy fizikai tárgy létrejöjjön (esetemben a kis „csempék”), felvetődött a lehetőség: miért ne tehetném ezeket a 3D nyomtatásra kész fájlokat mindenki számára elérhetővé? Ezáltal bárhonnan hozzáférhetővé válna, azonban a gyártásról a felhasználónak kellene gondoskodnia.

Így aztán a tacTiles egy nyílt forrású rendszerként valósul meg: a világon tehát bárhol reprodukálható. Mennyire ellenőrizhető ezáltal a minőség? A 3D nyomtatók között azért bőven van különbség. A nyomtatás minősége egyáltalán mennyire befolyásolhatja a „csempék” olvashatóságát?

Valóban vannak különbségek, ezért is törekedtem a betűkhöz tartozó kidomborodó formák és azok méretét is úgy kialakítani, hogy az esetleges apró felületi barázdáltság (ami a szálhúzásos technológia velejárója) ne akadályozza egy gyermek számára a kitapinthatóságot. A szálhúzásos technológia mellett az SLA nyomtatás már képes a fröccsöntéshez hasonló minőséget produkálni, azonban ez jóval drágább eljárásnak számít. Ezen a téren Kőrös Benedek formatervező rengeteg tanácsot adott, és többek között a 3D modellezésben is aktívan segített.

Hol és kik tudták eddig tesztelni, kipróbálni ezt a különleges, igazán nagyon szép készletet? Mikor és hogyan kerülhet majd forgalomba?

Eddig egy alsó tagozatos osztályban került kipróbálásra a készlet, amely során volt bennem némi félelem, hogy mennyire megy majd könnyen a formák tapintással való felismerése. Azt hiszem, kijelenthetem, hogy a gyerekek és a tanárnő részéről is pozitív fogadtatásban részesült. A gyerekek izgatottsággal vették kezükbe a lemezeket, és minden betűre egy-egy rejtvényként tekintettek, melyek megfejtésének pillanatát mindig hatalmas örömteli kiáltás kísérte. Hirtelen egy közös foglalkozás bontakozott ki, ahol a gyerekek a saját tapintási és asszociációs készségüket is érzékenyíthették úgy, hogy közben a Braille-karaktereket is gyakorolták. Mivel a Braille ABC megtanulása során kevés olyan eszköz áll rendelkezésre, amely játékosabb módon tenné lehetővé a gyerekek számára ennek elsajátítását, így azt a visszajelzést kaptam, hogy egyértelműen lenne helye ennek a készletnek az oktatási folyamatban.

Mivel a 3D nyomtatásra és a nyílt hozzáférhetőségre építettem fel a munkát, így a „forgalomba kerülés” a 3D nyomtatásra kész fájlok közzétételével következne be, amit letöltve bárki, bárhol fizikai formába önthet. Ezen kívül, nem vetem el annak a lehetőségét sem, hogy az egész készlet fröccsöntéssel készüljön el, és egy szép csomagolásban megvásárolható legyen akár iskolák, szülők számára. Ezt azonban csak nagy példányszámú gyártás esetén, valamint megfelelő anyagi tőkével lehetne megvalósítani.

Idén diplomáztál a MOME tervezőgrafika szakán. A tacTiles projektedért az egyetemen rektori különdíjat is kaptál, amelyhez ezúton is gratulálunk! Jelenleg milyen munkán dolgozol, illetve mik a jövőbeni terveid?

Köszönöm szépen! Már egy jó ideje szabadúszóként tevékenykedem, de nincs kizárva, hogy a stúdióéletet is kipróbálom a jövőben. Jelenleg több kisebb-nagyobb projekten dolgozom, köztük egy angliai étrendkiegészítő, valamint egy hazai préselt zöldséges gyümölcsleveket gyártó cég arculatán és csomagolásán, különböző céges kiadványokon, kiállításarculaton és pár apróbb offline, illetve online anyagon. A tacTiles emiatt jelenleg pihenő fázisban van, de ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy nem szeretném folytatni ennek megvalósítását.

A tacTiles Kaszanyi Nóra MOME-s diplomamunkája. Az alkotással kapcsolatban megkérdeztük témavezetőjét, Vargha Balázst is:

„Érdemes tudni, hogy a MOME Tervezőgrafika tanszékén a végzős hallgatók saját egyéni és szakmai preferenciáik alapján választják mesterdiplomájuk témáját. Időről időre nagy öröm és pozitív visszaigazolás számunkra azt látni, hogy vannak hallgatók, akik érzékenyek társadalmi problémákra, és felismerve a tervezőgrafika és a közösségi dizájn közös lehetőségeit, ezekre reflektálnak, sőt adott esetben aktív és önzetlen segítő helyzetben használják a megszerzett tudásukat.

Kiemelkedő példa erre Nóra tacTiles projektje, melynek különleges értéke, hogy nagyon jól vesz észre egy szűk társadalmi csoportot érintő speciális problémát, amit nagy odafigyeléssel és szisztematikus kutatómunkával tár fel annak érdekében, hogy az érintettek számára a legmegfelelőbb megoldás születhessen. A tervezési folyamat során a lehető legtöbb információ összegyűjtése és rendszerezése mellett mindvégig érzékeny empátiával figyelt minden apró mozzanatra. Ez a kettős figyelem régóta és egyre inkább jellemzi Nóra alkotótevékenységét, és látványos eredményességgel jelenik meg a projekt végeredményében.

A professzionális dizájnmegoldásokon túl a tervezői program kiemelten fókuszál a megvalósíthatóságra azáltal, hogy a 3D nyomtatás technológiai lehetőségeit felhasználva nyílt forrású rendszerben megoszthatóvá, illetve széles körben elérhetővé teszi az eszközt. Az eddigi, megérdemelt szakmai díjak (MOME Rektori különdíj, ArtHungry Díj) mellett mégis azt gondolom, hogy a legnagyobb elismerés a tervek bevezetése és hasznosítása volna.”

Alkotóművészek, kreatívok, művészeti iskolások! Ha szeretnétek online is megmutatni alkotásaitokat, regisztráljatok, és töltsétek fel ti is őket az ArtHungry.com oldalra!
A cikk a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával készült.

Címkék: , , , , , , , , , ,

/ Követem a magazint!

Szolgáltatásaink igénybevételével beleegyezel a cookie-k használatába. Adatkezelési tájékoztató

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás