A hét műtárgya: SCOOTER – elektromos felnőtt roller – BA diplomamunka
Hevesi Annabella sok művészeti ágba belekóstolt már eddig; zongorázik, fotókat és filmeket készít, a Kisképzőben animáció szakon végzett, végül mégis formatervezőként diplomázott idén a MOMÉn. Az ArtHungry e heti műtárgyát alkotó friss diplomás formatervezővel beszélgettünk.
Csak nemrég regisztráltál az ArtHungry-n, mesélnél magadról egy kicsit?
Egy elég heterogén, ám inkább művészeti dominanciájú családban nőttem fel. Azt hiszem rólam is éppen ez mondható el. Gyerekkoromban a rajz területén kaptam leghamarabb pozitív visszajelzéseket, valószínűleg ezért ragaszkodom azóta is éppen ehhez. Később mindez kiegészült a zongora, mozgókép, grafika, fényképészet, tűzzománc, irodalom, a műszaki területek és persze a formatervezés iránti heves kötődéssel, és máig ebben mozgolódom.
Ezek szerint elég sok mindennel foglalkoztál eddig. Végül miért pont a MOMÉt választottad és miért pont a formatervezést?
Nagy hatással volt rám anyukám, aki a Tömörkényben végzett textil szakon, és bár felvételizett az akkor még Iparművészeti Főiskolára, nem vették fel. Ez után az egy próbálkozás után pedig évtizedekig hátat fordított a szenvedélyének, pedig nagyon tehetséges volt. Főleg emiatt, már tíz éves korom körül elhatároztam, hogy ide fogok járni, remélve, hogy ezzel talán őt is motiválom.
Egyébként mindig is bőségzavarom volt azzal kapcsolatban, hogy mivel foglalkozzak. A szüleim egy darabig próbáltak műszaki irányba terelni, mert eléggé reál beállítottságú voltam, de ahogy említettem, emellett elég sok művészeti területen kipróbáltam magam, melyekhez mind szenvedéllyel viszonyulok. Őszintén szólva nagyon sokáig, sőt még most is úgy érzem, hogy akármelyikkel tudnék hosszútávon foglalkozni. Ezért törekedtem valami olyan közös pontot találni, amelyben egyik területet sem kell teljesen nélkülöznöm, így az egyenlet végére a formatervezés jött ki. Pont egy határterület a művészetek és az egzakt dolgok között. Lenyűgözött, hogy sok tervező milyen következetesen építi fel a koncepcióját, valós „problémára“ reagálva. Kevésbé öncélú, a sok műszaki, ergonómiai és egyéb kötöttség mellett pedig sokszor igazi kihívás kreatívnak maradni, és ez engem nagyon vonz. Emellett, tekintettel rá, hogy tárgyorientált korban élünk, úgy gondolom egy formatervező szerepe meghatározó. Így számomra ez az a terület, ami a küldetéstudatommal leginkább összeegyeztethető.
A projektoldalon azt írod, hogy a BA diplomamunkád témáját feladatként kaptad. MIt szóltál hozzá, hogy egy rollert kell tervezned?
Őszintén szólva nem örültem. Sokkal szívesebben vettem volna részt egy akkor párhuzamosan futó bútortervezési feladatban, és azt hogy erre nem volt lehetőségem, szakmai kritikaként éltem meg. Annyira távol álltak tőlem a járművek, kiváltképpen a rollerek, hogy úgy gondolom nem igazán tudtak volna ennél nehezebb feladat elé állítani.
Ezzel szemben most már úgy gondolom, hogy a lehető legjobban jártam. Egy nagyon összetett feladatot kellett megoldanom, ami hatalmas kihívás volt, így kiélhettem a műszaki irányultságomat, mind szakmailag és emberileg is sokat tanultam, emellett sokat fejlődtem 3d szoftverkezelésben is. Ráadásul, éppen az elején elhatárolódó hozzáállásomból jöhetett létre ez a talán hiánypótló koncepció, mely másként valószínűleg nem valósulhatott volna meg. Most pedig, hogy ezen túl vagyok, szinte úgy érzem, hogy bármire képes vagyok.
Meddig tartott a tervezési időszak, az egyetemen kik segítettek, illetve kikkel konzultáltál a projektről?
Február végén kezdődött a projekt és május közepén volt a végső prezentáció. Az egyetem tanári oldaláról a tervezési konzulensem Vető Péter, és a szakdolgozatom elméleti témavezetője Buvár Ágnes voltak nagy segítségemre. A legnagyobb kritikusomnak, a barátomnak is sokat köszönhetek, akivel a különböző konstrukciós kérdéseket vitattuk meg, illetve a csoporttársaimmal és a potenciális célközönséggel is rendszeresen konzultáltam. Számomra fontos, hogy amit tervezek, az a valóságra reagáljon.
Lesz valami utóélete a koncepciónak? Gyártók nem érdeklődtek még?
Egyelőre gyártók nem, de felhasználói oldalról nagy az érdeklődés. Engem is meglepett, hogy a publikálás után néhány nap alatt, a projekt önálló életre kelt, és több külföldi blog is megosztotta. Több külföldi mérnök és szakmabeli írt rám érdeklődve a munkám iránt, idővel nem kizárt, hogy lesz belőle valami.
Szerinted milyen perspektívái lehetnek a szakmában ma egy friss diplomás formatervezőnek, vagy alkotóművésznek itthon?
Ez csak az adott tervezőtől és a hozzáállásától függ. Nagyon fontos a management, melyről sokan hajlamosak vagyunk megfeledkezni. Sok művész az introvertáltságából adódóan elsiklik afelett, hogy ha nem reklámozza magát megfelelően, akkor nem biztos, hogy versenyben tud maradni. Emellett sokan úgy gondolom ott rontják el, hogy megfelelnek egy adott korszaknak, de képtelenek a megújulásra. A szakmai kompetenciákon felül tehát a management, a kapcsolatok, következetesség, autonómia és némi szerencse kell. Illetve szintén kulcskérdés, hogy az ember tudjon csapatban dolgozni. De alapvetően úgy gondolom, hogy formatervezőként vannak lehetőségek.
Neked egyébként mik a jövőbeni terveid? Dolgozol esetleg már új munkán?
Éppen most tudtam meg, hogy hivatalosan is felvettek mesterképzésre, így a közeljövőben folytatom tanulmányaimat. Ezzel párhuzamosan dolgozni szeretnék. Most épp pályázatokon gyakornokként tapasztalatokat gyűjtök, de a jövőben szeretnék majd saját brand-et, és minél több lábon állni. A formatervezés mellett egyébként szeretnék még zenélni, mozgóképekkel is foglalkozni – illetve ezeket összehozni.
Végül, mit szólsz az ArtHungry-hoz?
Jó látni, hogy van egy igényes magyar platform, ahol bemutatkozhatunk egymás és a potenciális megbízók előtt. Az itthoni munkák összességében magas színvonalat képviselnek.
Hevesi Annabella ArtHungry-oldala
Alkotóművészek, művészeti iskolások és friss diplomások figyelem! Ha szeretnétek online is megmutatni alkotásaitokat, regisztráljatok és töltsétek fel ti is őket a megújult ArtHungry.com oldalra!
