A futás szépsége

A laikusok mit látnak? Könnyen lefutható margitszigeti köröket, suhanó, könnyedén mozgó, gyakorlott futókat. Ám ez közel sem így van: rengeteg időbe és energiába kerül, hogy az ember egyszer csak képes legyen egyhuzamban lefutni azt a bizonyos „szigetkört”. Ehhez pedig kondíció szükséges, mígnem egyszer azt tudjuk mondani, hogy nem a fogyásért, nem a szenvedésért, hanem az élvezetért futunk. Ha ki kellene hagynunk néhány napot, hiányozna. Nem lehet az a kifogás, hogy drága a segédeszköz ehhez a sporthoz, kell hozzá egy üveg víz és egy kényelmes, a lábat stabilan tartó futócipő, egy melegítőnadrág, szelesebb időben egy anorák. Ha szerencsések vagyunk, a lakóhelyünk környékén van futópálya is (a láb számára hasznos rekortánnal [aszfaltból és műanyagból készült rugalmas anyag atlétikai pályák burkolására – a szerk.]), de futhatunk füvön, betonon, akár a lakópark körül is.

És egyvalamit semmiképp ne hagyjunk otthon: az elhatározást. Nem kell egyből 10 kilométereket futni, elég, ha reális célokat tűzünk ki, ellenkező esetben egy életre elmehet a kedvünk. Ha pedig mindez megvan, akkor határ és irány a csillagos ég. Aki egyszer átéli azt a szabadságot, amit a futás adhat, sosem lesz majd kedve abbahagyni! Nincs más hátra, mint némi pörgős zenét bekészíteni a zenelejátszónkba, futócipőt fel és nyomás! Futásra, egészségre fel!