„A fejemben szóló dalok alapjait a gyerekkoromban látott Disney-mesék zenéje alkotja” – Micachu-interjú
Tirzahval iskolás korotok óta ismeritek egymást – ez segíti vagy épp hátráltatja a közös munkát? Úgy tudom, először „A fejemben szóló dalok alapjait a gyerekkoromban látott Disney-mesék zenéje alkotja” – Micachu-interjú Micachu & Tirzah volt a banda neve, csak később fordítottátok meg – miért?
Micachu: Igen, Tirzahval már gyerekkorom óta ismerjük egymást, és ez sok tekintetben megkönnyíti a közös munkát. Együtt vagyunk a csak a saját neve alatt futó projektjében is, úgyhogy nem annyira meglepő, hogy az ő neve került előre.
Úgy hallottam, te írtad Jonathan Glazer új filmjének, az Under The Skinnek a zenéjét. Hogy találtak meg téged a felkéréssel? Milyen érzés volt filmzenét írni? A The Independence nagyon elismerően nyilatkozott róla.
Micachu: Oh, ezt jó hallani! Szerintem Jonathan Glazer nem ismerte a zenémet a „válogatás” előtt, de biztos sok zenét meghallgatott, sok emberrel beszélt, és egyszer csak mi is bekerültünk a képbe. Nem tudnám megmondani, miért mi. Nem tudom, fogalmam sincs. Gondolom fényesen ragyogott a szerencsecsillagom. (nevet)
A film zenéje mennyiben tér el a megszokott stílusodtól? Más módon születtek meg a számok, mint például egy Micachu & The Shapes-lemeznél?
Micachu: Igen. A zene igazodik a filmhez, másképp kellett gondolkodnunk, más hangvételben. Ez a zene nem olyan, mint amilyet a lemezeinken hallasz, nem popzene. Nem is tudom… Azt hiszem azt akartuk elérni, és Jonathan is azt akarta, hogy külön, egyedi hangja legyen a filmzenének, legyen egyfajta személyességérzete.
Voltak olyan filmzenék, amik hatottak rád, amik arra inspiráltak, hogy elkezdj zenélni?
Micachu: Disney-filmzenék! Főleg az ötvenes évekből. Mikor elkezdtem zenét írni, hamar rájöttem, hogy a fejemben szóló dalok alapjait a gyerekkoromban látott Disney-mesék zenéje alkotja. Emellett rengeteg klasszikus zenét hallgattam, az is nagyon meghatározó volt a számomra.
Több Boiler Roomos szettel (is) bizonyítottad már, hogy remek DJ vagy. Mit gondolsz, a klasszikus zenei tanulmányaidnak van ehhez köze?
Micachu: Nem hiszem, hogy különösebben meghatározó lett volna. Sokkal fontosabb az, hogy nem tudtam túl sokat a DJ-kultúráról, a DJ-zésről, mielőtt én magam is elkezdtem volna. Ha nem így lett volna, talán egy lennék a tucat DJ-k közül, és ugyanazt játszanám, mint ők. Könnyen egyike lehetsz a „tipikus DJ-knek”, amivel csak az a baj, hogy nem visz előbbre téged.
Három éve a Resident Advisornak írt cikkedben négy és fél pontot adtál a húszéves Ninja Tune XX pakkra – mi a véleményed a mostani Ninja Tune-ról? Vannak esetleg kedvenc kiadóid?
Michacu: Sok kiadót szeretek, nagyon sokat. Flowsick Records, Hen Records, hosszú lenne mindet felsorolni. Szeretem, amikor egy kiadó izgalmas, új zenéket ad ki, egyenletes színvonalon – amikor tudod, hogy amit ők kiadnak, az jó lesz. A Ninja Tune-t már nem mondanám egy ilyen kiadónak, de még mindig vannak remek kiadványaik. Szeretem azt is, amikor a kiadó valami olyan zenét ad ki, amelyet más kiadók talán ki sem adnának.
Manapság egyre több, elsősorban indie-rockkal foglalkozó kiadó szerződtet első hallásra nem épp a profiljukba illő zenészeket (például 4AD – Zomby). Te mit gondolsz erről?
Michacu: Hmmm, jó kérdés. (kis gondolkodás után) Ez elsősorban a kiadó főnökeiről szól, és arról, hogy ők mit gondolnak jónak. Sokszor látom azt, hogy a kiadók bevállalnak valami nem épp profiljukba illőt, mert úgy gondolják, hogy az jó zene, és az embereknek hallaniuk kell, stílustól függetlenül.
