A fantáziadús újragondolások útján: John Lemke-interjú + Walizka EP-szemle
Majdnem egy évvel ezelőtt hozta ki a Denovalinál debütáló, People Do c. lemezét a német John Lemke, aki előtte főleg dokumentumfilmekhez írt zenét, illetve Poppy Ackroyd mellett segédkezett az effektek irányításában. A drone-nal és ambienttel kevert elektronikában utazó zenész ezúttal az annak idején első albumának előfutáraként kiadott Walizka EP újrakiadásával jelentkezett a napokban, melyen kiadóbeli és azon kívüli zenésztársak értelmezték újra az eredeti szerzeményeket. Ránézünk hát ezekre, mégpedig úgy, hogy az alkotó is szóhoz jut: közös EP-szemle John Lemkével.
A jelenleg Glasgow-ban élő művész (akiről némileg részletesebben is írtunk a People Do lemezkritikája kapcsán) tavaly óta a háttérből való előlépésével egyre több lehetőséghez jut. Tavalyi turnéja során már hazánkba is eljutott, kiadójának saját szervezésű fesztiváljain, a Denovali Swingfesteken pedig már biztos fellépőként számítanak rá. Nem telhet el ez az év sem anélkül, hogy hallanánk róla, ám ezúttal nem csak az ő munkája kerül reflektorfénybe.
Előadó: John Lemke
Cím: Walizka
Kiadó: Denovali
Kiadás éve: 2014
Honlap: www.lostinsounds.com
Értékelés: 8/10
Lemke elárulta, hogy a Walizka EP később született, mint a bemutatkozó lemez, azonban a mögötte lévő zeneszerzési folyamatok teljesen másképpen működtek, hiszen sokkal energikusabb és ritmusosabb dalokról beszélhetünk. Az egy időben zajló masterelés során született meg döntés a Denovali részéről, hogy ez az EP inkább afféle ízelítőként jöjjön ki még a People Do előtt. „Számomra ez rendkívül furcsa érzés volt, hiszen a Walizka újabb számokat foglalt magába, és ezért én sokkal izgatottabban vártam ezeknek a megjelenését. De az egyik barátom egy csodás videoklipet forgatott a címadó dalhoz, így helyénvalónak éreztem, hogy ezzel az EP jelenjen meg előbb – azonban ekkor még csak digitális formátumban. Később azonban egyre nagyobb érdeklődés mutatkozott az EP iránt, így megérett az idő arra, hogy rendesen kiadjuk CD-n és bakeliten is” – mesélte Lemke. Az első kiadás még Nils Frahm utómunkálatait is tartalmazta, ám az idei verzió teljes frissítést hozott, és ezúttal Alex Gamez keze nyomát viselik magukon a szerzemények a – többek között a játékidő hossza miatt is – szinte teljesen albumstátuszúnak tekinthető Walizkán.
Az újrakiadás ötlete egyébként a kiadótól származik, de magát az alkotót is lázba hozta ez a döntés: „Rengeteg olyan előadó van a Denovalinál, akiket nagyon szeretek és tisztelek, így eléggé izgatott lettem, amikor kiderült, hogy a kedvenceim remixelhetik a szerzeményeimet. Azt azért meg kell jegyeznem, hogy valójában nem vagyok nagy rajongója a remixeknek, de úgy vélem, az elmúlt években az eredeti és a remixelt szerzemények közötti határvonal egyre inkább elvékonyodik, ami jó dolog. A Walizkán lévő remixeket pedig nem is nevezném így, mivel inkább a számok újragondolása valósult meg, igazán izgalmas végeredményeket produkálva.” John Lemke maga választotta a Denovali berkein belül alkotó zenészeket, a Piano Interruptedet, SaffronKeirát és Petrelst, illetve Everyday Dustot, a művészek pedig maguk döntöttek arról, mely szerzeményekhez nyúlnának.
Az EP alapvetően három számot tartalmaz. A Walizka egy ritmusos, a zongora torzított hangjait és egy melodikát is felvonultató, az ütemes lüktetésre erősen építő dal. Ennek a számnak teljesen lecsupaszított, talán a leginkább átgondolt és újraképzelt verzióját szállította a Piano Interrupted duója (tavalyi, The Unified Field c. albumukat mi is véleményeztük). Az eredeti dallamokat szinte csak nyomokban tartalmazó, minimál effektekkel kísért, sejtelmes zongoraszólóvá alakított Walizkáról így vélekedett Lemke:
A zongora és az elektronikus trükkök virtuózaira, a Piano Interruptedre már azelőtt felfigyeltem, hogy a Denovalihoz kerültem volna. Kíváncsi voltam, mit tudnak kihozni a szerintem legnehezebben megközelíthető dalomból, és elég sokszor meg is kellett hallgatnom az ő verziójukat, mire megértettem, mit adtak át. Lenyűgözött, hogy technikailag egy új darabot hoztak létre, kiemelve a szám legfontosabb dallamát és keverve azt egy új zongoravariációval és más akkordkombinációkkal. Sok tekintetben övék a legradikálisabb >>re-mix<<, és a minimalizmusának, valamint az eredetihez kapcsolódó rejtett utalásainak köszönhetően tökéletes átvezető az EP két része között.
Komplikált darabnak tekinthető a Kompass, amely alapjaiban építkezik a különféle elektronikus szerkezetek által kreált hang- és ütemkombinációkból. A mélyebb dallamokra, zörejekre fókuszáló szerzeményt mindvégig körbelengi egyfajta sötétebb hangulat, ám ez az alap épp elég érdekes volt ahhoz, hogy ketten is lecsapjanak rá.
SaffronKeira, azaz Eugenio Caria kibővítette az eredeti számot, és inkább a részletekre fókuszált.
Bár első hallgatásra a Kompass elég minimalistának tűnik, valójában sokféle szerkezet, ütemes elemek és field recording (azaz természetben felvett hangok) ötvözete, és ezeket sokkal jobban kidomborítja SaffronKeira. Eleinte inkább az atmoszférikusság a jellemző, majd fokozatosan átmegy a gyönyörű ütemekkel átszőtt területekre.
Teljesen más irányból közelít Everyday Dust remixe, aki inkább ambientesebb körítést varázsolt, és alaposan újraértelmezte a Kompasst.
Everyday Dust műve tökéletes példája annak, mennyire különbözhet egymástól két remix. Ő teljesen más részeit használta fel az eredeti darabnak, hogy átültesse azokat egy hihetetlenül sötét és szeszélyes formába, amely egyébként remekül illeszkedik SaffronKeira remixéhez.
A „leghosszabb és talán legteljesebb újragondolás” címét is kioszthatnánk Petrelsnek, azaz Oliver Barrettnek, aki egy majdnem tízperces szerzeményt kerekített a Driftből. A Walizkához hasonló alapütemekkel operáló dal fokozatosan építi fel magát, egyre több dallamívet berántva. Petrels verziójában úszunk az árral és a szintikkel, miközben az alapul szolgáló motívumokat a sorok között rejtve fedezhetjük fel.
Ez a remix jól mutatja be az eredeti változatos elemeit, könnyedén vándorolva az ambient minimalizmus, az ütemekkel való kalandozás és a drone szimfóniák között, tökéletes lezárást adva ezzel a remixek sorának és magának az EP-nek is.
