„A DJ-ket egy kicsit a gyorskajához lehet hasonlítani” – Kensington-interjú
Csak idén négy koncerttel képviselteti magát hazánkban a holland Kensington: a februári lemezbemutató, a Sziget warm-up party és az A38 fesztiválsátra után novemberben még egy klubkoncerten is elcsíphetjük az energikus indie kvartettet. Casper Starreveld gitárossal és Niles Vandenberg dobossal a szigetes (egyébként szinte teltházas) fellépésük előtt beszélgettünk, és kiderült, mennyire tartják mainstreamnek magukat, mi a véleményük a dj-kről, és néhány fesztiválos témát is kiveséztünk!
Két nappal a fesztiválfellépésetek előtt koncerteztetek az A38 Hajón. Már több alkalommal jártatok Budapesten – most mivel ütöttétek el itt az időt?
Casper Starreveld: Épp egy új videoklipet forgatunk, méghozzá egy turnés roadmovie-t. Előző este Budapest utcáit jártuk, láttuk azokat a csodálatos épületeket, aztán vacsoráztunk egy jót, szóval csak felvettünk vágóképeket városnézés közben. Jártunk egy rádiónál is, illetve előző este egy kicsit buliztunk itt a fesztiválon is.
Szóval már tegnap felfedeztétek a Szigetet?
Niles Vandenberg: Csak egy kicsit, olyan éjfél körül értünk ide, szóval nem láttuk Robbie Williamst sem.
Balra Casper Starreveld gitáros, jobb oldalt pedig Niles Vandenberg dobos
Itthon igen népszerűek vagytok az egyik legnagyobb kereskedelmi rádión, amely főleg mainstream zenét ad. Ti is mainstreamnek érzitek magatokat, illetve a zenéteket?
N. V.: Ez fura, mert egy alternatív rockzenekarként kezdtük, és ha a dalaidat sokat játsszák a rádiók, akkor egy idő után népszerűvé válsz. Azt mondják, mainstream vagy, pedig nem változott olyan sokat a stílusunk. Persze sokat fejlődtünk a kezdetek óta…
C. S.: Engem nem igazán érdekel, hol játsszák a zenénket, inkább annak örülök, hogy egyáltalán játsszák. Szerintem tök jó, hogy a dalaink eljutnak a mainstream, az indie és az alternatív rádiókba is, úgy tűnik, egész Európában megismertek minket.
N. V.: Jó, hogy ennyi embert el tudtunk már érni.
C. S.: Ha egy jó rockzenekar lehetünk egy mainstream rádión, akkor az teljesen oké. Én sokkal több rockzenét szeretnék hallani a mainstream adókon, mert most mindenhol csak David Guetta meg urban van, és ezek eléggé ugyanolyanok. Úgyhogy mindig jó változatosabb stílusokra is lelni.
Ha már szóba kerültek a dj-k: egy olyan országban, ahol eleve rengeteg dj van, hogyan törhet ki egy indie zenekar, és válhat népszerűvé?
N. V.: Nem igazán van ennek titka. A lényeg, hogy turnézz, turnézz, turnézz, soha ne állj le a koncertezéssel és a fejlődéssel, hogy egy sokkal jobb együttes és ember légy.
C. S.: Néha nincs igazság, hogy mennyire egyszerű a dj-knek egy-egy fellépés akárhol, mert csak egy embernek kell utaznia egy USB-vel és egy laptoppal, és három show-t is le tud nyomni egy éjszaka alatt. De mi 15 emberrel megyünk, van külön teherautó a felszerelésünknek és a fénytechnikának, szóval egy sokkal nagyobb produkcióról beszélünk. Ez sokat megkövetel, de sokkal romantikusabb is az egész. Szerintem a dj-ket egy kicsit a gyorskajához lehet hasonlítani, mi pedig inkább időt fordítunk arra, hogy egy igazi, finom vacsorát készítsünk. Nem utálom amúgy a dj-ket, néhány számuk teljesen rendben van, és csodálom, hogy milyen turnékat tudnak csinálni, de azért jobb, hogy sok zenekar is van körülöttünk.
Legutóbbi albumotok, a Rivals néhány napja lett egyéves. Miben változtatta meg az életeteket ez a lemez, ha visszagondoltok az elmúlt időszakra?
N. V.: Elég sok dolog más lett. Tele van a napirendünk, és ezt a Rivals sikerének köszönhetjük. Hollandiában platinalemez lett, és más országokban is jól teljesített. Ez a harmadik és egyben legsikeresebb albumunk, és egyre nagyobb és nagyobb közönség előtt léphetünk fel. Szóval sok minden változott, leginkább a „nagyságban”. (nevet)
C. S.: Szerintem most az következik, hogy meghódítsuk Európát, és úgy tűnik, a Rivals megtette ehhez az első lépést. 10-12 országban vannak klubkoncertjeink, és ez jó, mert Hollandia azért nem túl nagy, mert ott megcsinálsz egy turnét, aztán minden évben ugyanazokat a helyeket látod. De ha ott van egész Európa, mint célállomás, akkor sokkal nagyobb a változatosság, és sokkal több mindent tudsz felfedezni. Mert tudjuk, hogy mit csinálunk Hollandiában, de most mindezt szeretnénk elvinni az egész kontinensre.
Ha már egy fesztiválon vagyunk: ha ti szervezhetnétek egy egynapos zenei rendezvényt, kiket hívnátok meg?
N. V.: Headlinernek a Nirvanát, ha még mindig léteznének, az egészet egy szigeten rendezném meg, ahol jó az időjárás, mint ahogy itt is…
C. S.: És jó lenne meghívni olyan kortárs bandákat, mint a Foals, a Tame Impala vagy a The Maccabees. Persze jöhetnek igazi old school együttesek is, éjszaka pedig őrületes partikat tartanánk sok kis területen elszórva, és lenne egy rohadt hatalmas nagyszínpad is.
Ti is sokféle színpadot láttatok már az elmúlt években – de mi volt a legfurcsább történés, személy vagy bármilyen dolog, amit ti vettetek észre koncert közben a tömegben?
C. S.: Hűha! Néha az emberek hajlamosak egymás nyakába ülni, és legutóbb, mikor valahol Hollandiában játszottunk, egyre feljebb másztak, és a végén négyen voltak egymáson. Azért ez elég menő! Jártunk elég szuper helyeken, játszottunk a svájci hegyekben vagy egy hajón (ugye az A38-on), ami elég emlékezetes volt. Az emberek annyira táncoltak, hogy mozgott az egész hajó, és nagyon élveztük ezt a helyzetet!
Egy interjúban a 2013-as Sziget-koncerteteket neveztétek meg életetek legjobb fellépésének. Miért így maradt meg az emlékezetetekben?
N. V.: Nem tudtuk, mire számítsunk, hiszen az volt az első magyarországi koncertünk. A beálláson kiderült, hogy nem valami nagy színpadra kerültünk, és nem is járt arra túl sok ember, szóval azt hittük, senki sem fog eljönni. De végül több ezren voltak, sőt többen is, mint amennyit be tudott fogadni a helyszín, és szinte felrobbant az egész hely, itt is egymásra másztak az emberek… Őrület volt!
C. S.: Nekem az volt az egyetlen olyan koncertem, ahol crowdsurfingeltem! (nevet) Egy nagy, csodaszép embertömeg gyűlt össze bikiniben, sok crowdsurfinggel, vízdobálással – egyszerűen fantasztikus volt!
A Kensington november 9-én az A38 Hajón koncertezik – ha az eddigi alkalmakról lemaradtatok, mindenképp érdemes pótolni! Facebook-esemény itt.
Interjú: Varju Kitti
Fotók: Petrásovits Dániel
