„A deszka az én repülőm, az utca pedig a filozófiám. A menedékem” – gördeszkán Kubában
A gördeszkás szubkultúra is komoly változásokon ment át az elmúlt évtizedekben; meg nem értett lázadó kitaszítottak bandájából egy több millió dolláros sportággá és mainstream irányzattá nőtte ki magát. Mint minden zárt emberi közösség, a kívülállók figyelni és tanulmányozni akarták, hogy megérthessék a csoport dinamikáját és az egyes tagok motivációit. Deszkás videóból is láttunk már jó párat, de egy videó sem adja vissza a suhanás lírai oldalát, mint a rózsaszínre filterezett Havanna lepukkant utcáin végiggördülő The Ritual.
Ivan Olita kisfilmjében egy havannai lakost, Yojani Perez Riverát láthatjuk szokásos reggeli rituáléja közben – na nem kell semmi rosszra gondolni, a férfi mindössze gördeszkázni indul. Így kezdődik minden napja, felpattan a deszkájára, és találkozik a barátaival. Másoknak egyszerű kikapcsolódást jelent ez a mozgásforma, számára azonban a szertartás szintjére emelt tevékenység ad értelmet és célt az életének, minden kilátástalanság ellenére is.
A szabadság elidegeníthetetlen érzete, a jármű fölötti megkérdőjelezhetetlen kontroll és a többi deszkással való összetartozás jelenti a biztos pontot a realitás talaján. A fülledt havannai mindennapok nem túl sok esélyt szolgáltatnak a kitörésre, így ez az egyetlen lét – és gondolkodásmód akadályozza meg Riverat és „törzse” tagjait, hogy elmerüljenek helyzetük lehetetlenségében.
A városban nehéz megfelelő deszkás felszereléshez jutni, a videóban is láthatjuk, ahogy Rivera ragasztóval foltozza rongyosra nyűtt cipőjét, ráadásul a pálya és a rámpák sincsenek a legjobb állapotban, ez mégsem gátolja meg őket abban, hogy hódoljanak szenvedélyüknek. A magányosan létező egyénekből így lesz a közös vallás kötelékén keresztül család, a gördeszkázásból pedig menedék.
