„A bőr illatától orrcimpáim megremegnek, pupilláim kitágulnak” – interjú a Poisonist tervezőjével
„A bőr megmunkálása számomra egy örömteli, perverz dolog: a bőr illatától orrcimpáim megremegnek, pupilláim kitágulnak. Amikor életemben először sercent japán pengém nyesése alatt a bőr, beleborzongtam, morbid izgalom lett úrrá rajtam, tudtam, hogy hazaérkeztem” – mesélte nekünk a lány, akinek bőrből készült, hegyesen geometrikus formavilágú táskái rögtön belopták magukat a szívünkbe. Varga Klaudiát, a Poisonist táskák tervezőjét kérdeztük.
Mikor kezdtél el tervezéssel foglalkozni?
Valójában fejben már évek óta tervezek, mivel sosem találtam magam számára tökéletes formájú és anyaghasználatú bőr kiegészítőket. 2012 júniusától van szerencsém Bráda Judit – MOME-s mester – magántanítványaként a bőrtervezésben és varrásban a gyakorlatban is elmélyülni és kibontakozni. Így végre kiélhetem a vágyaimat ilyen téren. Alapvető szenvedélyem és mozgatórugóm a bőr maga, mint matéria.
Miért pont Poisonist? Honnan jött a névötlet?
A név választásánál megalkottam egy új, eddig nem létező szót, a Poisonistet, amely számomra a Méregkeverőt jelenti. A kiindulópontom a méreg, ami maga is átalakulást eredményez, csakúgy, mint egy bőr kiegészítő viselése, és előállítása során különböző komponensek elegyítéséből forrja ki magát.
Maga az alkotói is folyamat is olyan, mintha egy régi vár nyirkos pincéjében éjjelente kísérleteznék különböző formákkal és vegyíteném ezeket különböző bőr matériákkal.
Másfelől a legkáprázatosabb élőlények mindig egyben a legveszélyesebbek, sok esetben mérgezésbe torkollik, ha túlzottan bűvkörükbe kerülünk, gondolok itt akár a nyílméregbékák nyálkás, hihetetlen színű és mintázatú, szikrázó bőrskálájára vagy a légyölő galóca hetyke, csalogató, piros-fehér pöttyös kalapjára. Így kerül a név átfedésbe a szúrós formavilágom esztétikája és az alkotói folyamat keresztmetszeteként, e kettőre való reflektálásként.
Mikor és hogyan fogalmazódott meg benned egy saját márka létrehozásának gondolata?
Saját szórakoztatásomra vágtam bele a bőrkészítés rejtelmeibe, de időközben a sok váratlan pozitív visszajelzés és megrendelés igényének eredményeképpen úgy döntöttem, behozom egy márkanév alá munkásságomat. Ez 2012 őszére datálódik, ekkor született meg a Poisonist elnevezésem, a logóm és mottóm is: LEATHER IS PERVERSION.
Ha három szóban jellemezhetnéd a Sacred Geometry kollekciót, mit mondanál?
Szúrós, merész és nonkonformista.
Milyen anyagokat használsz tervezéskor, és melyikkel szeretsz a legjobban dolgozni?
Mindig a forma és maga a bőr tárgy funkciója szabja meg az anyaghasználatomat. Az egyetlenegy anyagból készült táskáim kapcsán előszeretettel használok markánsabb, vastagabb, fekete marhabőröket, mint például a fényesebb textúrájú, impozáns, nonfiguratív kristályra emlékeztető Jekatyerin és a mattabb, finoman erezett marhabőrből készült, éles vonalvezetésű Arrogancia típusomnál. A bőr mellett a szőrökhöz is mély vonzalom fűz. A Kitin és Insectum névvel fémjelzett, két alteregójú, transzformálható, válltáskából hátizsákká alakítható modelljeimnél az előlapjaikon ritmikusan elhelyezett, geometrikus formákat kitöltve szélesebb bőr- és szőrtípus palettából merítkezem. A Kitinnél összevegyítem a fekete csikószőrt, a fémeslila marha- és a fekete vízibivalybőrrel. Az Insectumnál étcsokoládé barna, barázdált marhabőrt szúrok meg pengeélesre szabott ocelotmintás borjúbőrrel, és hintem meg fényesen csillogó, fekete kecskebőrrel. Hazai újdonságomnál, a sodródohány tárcáimnál lágyabb, puhább, ruganyosabb bőrökkel dolgozom.
Mindegyik bőrtípus közel áll a szívemhez, tapintásra a perverzen puha juhbőrt szeretem, szaglásra a bódító marhabőrt, érzékiségét nézve a fekete csikószőrt, morbidságát tekintve a feketére festett csirkeláb bőrt, felület szempontjából pedig a nutriafarkat és rájabőrt.
Mit tartasz szem előtt a tervezési folyamat során?
Az eredetiséget. Minden egyes tervezésem saját lelkem egy-egy részletének kivetülése. Mindegyik olyan, mint egy önarckép. Hangsúlyos momentum a multifunkcionalitás is. Mindig is szerettem az olyan hasznos, klassz dolgokat, amiket át lehet alakítani. Ezek megszerzése mindig dupla örömet okoz. Az Arrogancia modellem belső zsebe például kivehető, és retikülként is hordható. A Kitin és Jekatyerin – melyek a Sacred Geometry kollekció gerincét alkotják – pedig rejtett cipzáras-patentes vállpántjuknak köszönhetően átalakíthatóak hátizsákká, illeszkedve az alkalomhoz.
A másik fontos kritériumom, a minőségi bőrök, szőrök kiválasztása. Talán a legfontosabb az, hogy a nonkonformista, éles hegyes formavilágomat párosítom a funkcionalitással az összetéveszthetetlen Poisonist-hangulat szerint, lévén, hogy sose szerettem a gömbölyded és lekerekített formákat.
Hiszem azt, hogy a jó tervezésű dolgokat nem a már messziről harsányan virító logóktól, hetvenkedő anyagoktól, színektől, hanem a tervező kezének jól felismerhető, egyedi védjegyétől válnak jellegzetessé.
Mesélj egy kicsit a kollekció formavilágáról!
A formavilágom szúrós geometriájú, merész, kirívó, nonkonformista, szabályokat felrúgó, de mégis elegáns, új ízű és reformáló egyben. A szokványos, unalmas sablonokat kerülöm, túldíszítettség helyett letisztult elemeket, színeket használok. Már maguk a tárgyak olyan erős egyéniségűek, formavilágúak, hogy önmagukban stílust adnak. Mondhatnánk, a jó bőr öltöztet. Első, Sacred Geometry névvel fémjelzett portfólióm kapcsán négy női táska kerül platformra.
Honnan gyűjtöd az inspirációt a munkáidhoz, és mi inspirált a kollekció megtervezésekor?
Maga az alkotói folyamat az inspirációm és motivációm egyben a l’art pour l’art égisze alatt. Saját fantáziavilágomból merítkezve elkerülöm a dizájnplatformokat, direkt módon elhatárolódom a képi behatásoktól. Így tud az egyéniség és kreativitás „szennyeződésmentes” maradni. A folyamat legjobb faktora a kellemes izgalom, magának a bőrnek a matériája és a meditatív elmélyülés.
Fotók: Misetics Mátyás
Interjú: Bácskai Júlia
