A boldogság kulcsa
Amikor 2005-ben a könyvesboltok polcaira került Jonathan Safran Foer: Rém hangosan és írtó közel című regénye, a kritikusok nem voltak elragadtatva a túlfolyó szentimentalizmustól.
Rém hangosan és irtó közel – Éppen ezért sokakat meglepett, amikor Hollywood mégis lecsapott a kötetre. Ám Eric Roth – a Forrest Gum forgatókönyvírója – csodákra képes… és persze a háromszrosan Oscar-jelölt rendező, Stephen Daldry is sokat segített azon, hogy a film érzelmessége ne menjen az értelem rovására. A történet egy kilencéves kisfiú, Oscar Shaw történetét meséli el, aki az ikertornyok összeomlásakor elveszíti imádott édesapját. Hogy lélekben kapcsolatban maradhasson a papával, furcsa projektbe fog bele: egy az apja szekrényében talált borítékkal – amelyen a ‘Black’ felirat áll -, és az abban talált kulccsal bejárja New Yorkot, hogy felkutassa az összes Black vezetéknevű lakost. Miközben a kisfiú egyre jobban eltávolodik özvegy édesanyjától furcsa barátokra tesz szert, köztük egy idős férfira, aki kísértetiesen emlékezteti őt az édesapjára. Most már ketten próbálnak rálelni a titokzatos zárra…
A főszerepet játszó Thomas Hornra egy amerikai kvízshowban lettek figyelmesek a producerek: az elképesztő intelligenciával megáldott srác többtízezer dollárt gyűjtött össze helyes válaszaival. A fiúcska valószínűleg önmagát adja a mindenben értelmet kereső, minden kérdésre választ váró srác szerepében, és Tom Hanks – a papa – jutalomjátéka szívmelengető. A filmet nézve egyetlen negatív gondolat fogalmazódott meg a fejemben, de az időről időre egyre hangosabban: igazán nagy kár Sandra Bullock pofiáért, hogy felismerhetetlenre plasztikáztatta…
Az írás az EXIT magazin számára készült.
