“A Bogáncs az előző időszakunk és a mostani közti ösvény” – DLRM-videopremier és interjú Szabó Marcival

2021.03.23., 18:21

Új videós dallal jelentkezik a phenom’enon magazinon elsőként a DLRM, amely az április 20-án megjelenő self-titled album második hivatalos száma. Az új anyag előtti legutóbbi felvételük, az Eukaliptusz szövegével és témájával kötik át a zenekar korábbi éráját az újjal, melyhez egy videót is készítettek ezer régi és új analóg negatívjából összerakva, berajzolva és helyenként összekarcolva. Az új megjelenés és a nosztalgikus, emlékképes, barangolós hatás bizarr misztikuma kapcsán Szabó Marcival, a DLRM frontemberével beszélgettünk.

 
 

A phenom’enon magazinon debütáló Bogáncs című videós dalotok az április 20-án megjelenő, self-titled lemezetek előfutára. Miért pont ezt a dalt választottátok felvezetőnek?

Ez a dal egy mendemonda. Barangolás egy misztikus erdőben. Egy olyan történet, ami bemutat egy világot, ahol majd több másik bontakozik ki. A fejemben tisztán látom ezt a helyet óriás fákkal, lila égbolttal és olyan klímával, hogy rettentő hideg van, de sosem fázol. Ez az a dal, ami elvezet minket ide, ennek a világnak a határára, ahol a történet kezdődik és többi számban tovább folytatódik. Kicsit visszacsatol a múltba, hiszen az album előtti időszak utolsó dalának, az Eukaliptusznak a szövegét használtam fel, illetve ennek a témáját is belefoglaltuk ebbe a jambe.

A Bogáncs az előző időszakunk és a mostani közti ösvény.

Ha jól tudom, akkor az album dalait sem az eddig megszokott környezetben rögzítettétek. 

Itt az volt a koncepció, hogy maga a felvétel is olyasmi környezetben készüljön, mint amilyen a zene, illetve ahol ez az egész megfogalmazódott a fejünkben. Ezért választottuk azt a vadászházat a Bakonyban, ahova többször levonultunk dalokat írni és inspirálódni a zenekarral. Ezt nem úgy kell elképzelni, hogy itt írtunk meg mindent, inkább csak itt jöttünk rá, hogy amit csinálunk, vagy szeretnénk csinálni az miről is szól. Mindannyiunk számára sokat jelent ez a hely, külön kiemelni nagyon nem is tudok semmit, igazából a hely vibe-ja az, ami a kincs. Az, hogy kint vagy az erdő közepén: se térerő, se internet, se emberek és napokig csak ültök a tűz körül és nem érzitek azt, hogy bármi is hiányozna. Sztorik is voltak bőven, de ha azokat elmesélném, lehet fel kéne oszlatni a zenekart.

Az új érában születő hangzás mennyire volt a ti koncepciótok?

Igazából nagyban az alakította át a hangzásunkat, hogy hármas a felállás az eddigi négyes helyett, tehát más lett a hangszerelés is. A basszusgitár-ritmus/szólógitár pozíciókat Edivel cserélgetjük, ebben a számban például ő basszerozik, de a lemez nagy részén ez fordítva van. Emellett behoztunk egy analóg szintit és jó sok perkát, illetve az erdőben rögzítettünk különböző zajokat, amikkel fűszerezgettünk egykét helyen. De fontos volt nagyon az a bizonyos nyersség, az, hogy a felvételeken azt halljuk, amit ott a vadászházban egyben, egy térben, metronóm nélkül feljátszottunk közös flowban. Ez a mostani hangzásunk lényege.

Milyen személyes és szakmai változásokon mentetek keresztül az utóbbi lemez óta?

Hosszú lenne felsorolni, a legtöbb dolgot másképp látjuk, nemcsak a zenével kapcsolatban.

És hogyan éltétek meg a 2020-as évet? Mit jelentetett ez a mindenki számára nehéz év a zenekar számára?

Igaziból egy nagy tanulságnak éltük meg. Ha nincs ez az egész mizéria, akkor például biztos, hogy nem ilyen számokat csináltunk volna, és nem jöttünk volna rá olyan dolgokra, amik úgy érezzük, hogy a fejlődésünkre voltak minden téren. A sok nehézség ellenére rengeteget kaptunk 2020-tól és hálásak vagyunk érte.

Szerencsére sok új és tehetséges emberrel is összehozott titeket a sors ebben az évben, akik az album alkotó közreműködői lettek.

Ezt az anyagot Altsach Balázs rögzítette és keverte, akivel tök véletlen sodort össze az élet, amikor lefuvaroztam a Deep Glaze zenekart hozzá vidékre stúdiózni. Egy hétre rá random összefutottunk egy kocsmában és megbeszéltünk, hogy közösen csináljuk a lemezt. Az ő ötlete volt például az, hogy ott vegyük fel a dolgokat a vadászházban, miután lejött az egyik ilyen elvonulós sessionre. Nagyon alázatos és lelkes tag akinek hatalmas tudás van a kezében már ilyen fiatalon, öröm volt a közös munka és büszkék vagyunk rá, hogy nemcsak csapattagnak, de barátunknak is mondhatjuk. A masteringet pedig a többszörös Grammy díjas John Davis csinálta Londonban, aki többek között a Led Zeppelinnek, Gorillaznak és a the xx-nek is masterelt, és akit – ha jól emlékszem – Balázs valami pubban ismert meg Londonban – szinte megint csak véletlenül.

 
 

Vissza a Bogáncshoz, illetve a hozzá készült videóhoz, ami több ezer régi analóg negatívjából lett összerakva. Kik készítették a klipet és mit szeretetnétek vizualizálni ezzel az eljárással?

A klipet Kertai Kristóf és Kereszty Róza készítette a haverom, Iván Berci és jómagam közreműködésével. Olyasmi hatást akartunk, mintha próbálnál felidézni valamit, de pontosan nincs meg, hogy mit és összevissza ugrálnál a hozzá bármennyire is kapcsolódó emlékképeid között.

Pontosan hogy készül egy ilyen videó?

A technikát foőként Lichter Péter kísérleti filmrendező munkái inspirálták. Egy duplikátor optika segítségével fotóztuk be a filmtekercseket, képkockánként. Különböző savakba áztattuk, rajzoltunk rá, motívumokat karcoltunk bele.

Honnan tudtatok ennyi negatívot beszerezni?

A negatívok egy része egy közös helyszínkeresés alkalmával készült a pilisi erdőkben. A többi egy hosszú guberálási folyamat eredménye, bolhapiacokról, magángyűjteményekből, lomtalanításról és a szentkirályszabadjai szovjet szellemváros elhagyatott moziterméből szedtük össze a különböző film- és diatekercseket.

A tartalom nem elérhető
A tartalom megtekintéséhez engedélyezned kell a sütiket, ide kattintva.

Milyen terveitek vannak erre az évre?

Igazából elkezdtünk már új cuccokat csinálni, valószínűleg fel is vesszük őket még idén. Ha meg lehet már koncertezni, akkor azt is természetesen, amennyi a csövön kifér.

Koncertek nagy valószínűséggel még idén sem lesznek a régi menetrendek szerint, ez hogy érint titeket?

Rettenetesen hiányzik a koncertezés, szinte már el is felejtettük, hogy milyen. Nyilván ez nagyon szomorú, de sajnos ez van most globálisan, és ezt muszáj elfogadnunk. Nem szabad rinyálni, csináljuk a dolgunkat mint mindig, nem unatkozunk, melózunk az új anyagon.

Mit gondoltok a pandémia időszaka alatt a zenészek és zenekarok helyzetéről?

Hát nem a legboldogabb fénykora ez az időszak a szakmánknak, de öröm látni, hogy sokan ki tudják használni kreativitásuk újfajta kiteljesítésére. Ki kell tartani és közben azokat a dolgokat építeni, amiket a helyzet is megenged.

 
 

dlrm.hu

Címkék: , , , , , , ,

/ Követem a magazint!

Szolgáltatásaink igénybevételével beleegyezel a cookie-k használatába. Adatkezelési tájékoztató

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás