Öt jóképű elektronikus lemez, amit hallanod kell, mielőtt eljön az év vége
Idén számtalan kiváló lemez született, legendák tértek vissza, vagy épp mentek el (örökre), teljesen el lettünk kényeztetve, zenei szempontból legalábbis. A legtöbb megjelenésről lehetett olvasni itt-ott, ezért is választottunk néhány olyan albumot, amiről feltehetően nem vagy csak minimális eséllyel tájékozódhattál hazai portálon. Többnyire igyekeztünk minőségi ínyencségeket kiválogatni, stílustól függetlenül persze, mégis mindet áthatja valami elektropopos sárm, valami újszerű, modern hangzásvilág, viszont ugyanúgy fellelhető bennük a nyolcvanas évek new-wave fodrozódása, mint az ambientes lebegés.
Boxed In – Melt
Előadó: Boxed In
Cím: Melt
Kiadó: Nettwerk Records
Kiadás éve: 2016
Értékelés: 8/10
A Boxed In egy (többnyire) egyszemélyes formáció, amely mögött egy brit úriember, Oli Bayston áll és énekel. Na meg persze szintizik, dalokat szerez, hangszerel, producerkedik. A Melt a második albuma ezzel a bagázzsal, amit élőben további három arc támogat a klasszikus gitár-basszus-dob felállásban. Nagyon hiányoznak az efféle megszólalások a mainstream poppalettáról: egyszerű, mégis intelligens, húzós elektropop, 100%-ig táncolható formában. A fő coolságtényezőt szerintem a megszólalás adja: élő hangszerekkel lett feljátszva, mégis tökéletesen elektrósan szól az egész, ugyan szellősen, de nagyon egyben. Mindezek tetejébe pedig atom fülbemászó, siklik, ahogy kell; kellő mennyiségű pszichedélia terjeng a számok közt, ám a masszív dob-basszus alap dance-es ritmusai mégis a parketten tartják a talpakat, miközben az agy szabadon szárnyalhat. A szív pedig csak olvadjon.
Rare Futures – This Is Your Brain On Love
Előadó: Rare Futures
Cím: This Is Your Brain On Love
Kiadó: CMG Cerebral Music Group & InTheClouds Records
Kiadás éve: 2016
Értékelés: 9/10
Na, ez egy igazi tökismeretlen kuriózum. A Matthew Fazzi vezette New York-i grooverock csapat, Rare Futures a Happy Body Slow Brain újjáélesztett verziója. Fazzi anno a Taking Back Sunday 2009-es New Again lemezén gitározott és énekelgetett, aztán szólókarrierbe kezdett, amiből végül a HBSB nyomán kialakult a jelenlegi formációja. Nem is értem, hogy lehet ennyire anonim ez a slepp; rég hallottam ilyen innovatív és precíz muzsikát. Többnyire ultrafeszes groove-ok alkotta, igazi menő rockzene ez, ízlésesen egyensúlyozva a kísérletező kedvű, prudens progresszivitás és a könnyen befogadható popmelódiák közt. Külön öröm, hogy a számtalan hatás beazonosíthatósága mellett kellően eredeti és felismerhető a zenéjük. Annyi stílus keveredik a bemutatkozó albumon, hogy elválasztani is nehéz őket egymástól; legyen az jazzes harmóniamenet, a 80-as évek new-wave szintifutamai, punkos lendület vagy popos énektéma. A nehezen befogadhatóság talán a dalok összetételében és terjedelmében rejlik: alig akad 5 perc alatti nóta, és azokban is jóval több, a megszokottól eltérőbb témaváltások áramlanak, amelyek esetleg nehezíthetik az értelmezést, ám a kifejezetten dallamos éneklés miatt könnyen rácsúszhat a fül, na meg a kéz az ismétlésre… Külön kiemelném a borítót is, egészen kifejező és királyságos! Ha csíped a feszes rockot elszállós énekkel, vagy csak valami különlegesre vágynál, mindenképp hallgasd meg a This Is Your Brain On Love-ot!
Cubicolor – Brainsugar
Előadó: Cubicolor
Cím: Brainsugar
Kiadó: Anjunadeep
Kiadás éve: 2016
Értékelés: 8/10
Az Anjunadeep kiadó égisze alatt alkotó holland house trió kellemes kikapcsolódást nyújt a fagyos őszi estékre. Ugyan deep house-ként aposztrofálják őket, de ez a lemez kifejezetten lazulósra sikerült: trance-es downtempo breakbeates kitekintésekkel, megnyugtató, kissé szomorkás ambient, pont elegendő énekkel, zongorával és gitárral. Hullanak a levelek, köszönget a fagy, te mégis gyönyörködsz a narancsszínű ősz színeiben, a lemenő nap sugarai által megvilágított, ezerszínű lombok lomhán bólogatnak a deres szél ködös impulzusaira. A Nights in Bloom akár Sting és Thom Yorke közös gyermeke… Nem csalódunk, ismét kiváló minőséget hoz az Anjunadeep (mint mindig), teázós merengésekhez kifejezetten ajánlott!
The Black Queen – Fever Daydream
Előadó: The Black Queen
Cím: Fever Daydream
Kiadó: Universal Music Australia Pty. Ltd.
Kiadás éve: 2016
Értékelés: 10/10
Számomra az év lemeze, úgyhogy elfogult leszek. Oké, volt Bowie, volt Radiohead, de őket már ismertük, és nagyjából tudtuk, mire számíthatunk (ettől függetlenül persze hozták a kötelező tökéletességet, ismét). A The Black Queen viszont régi ismerősök új diszkontja. Ismerősök, mivel az egész agya Greg Puciato, aki a The Dillinger Escape Plan énekese, például. A másik tag Joshua Eustis, aki többek között ilyen bandákban tolja: Nine Inch Nails, Puscifer és persze a Telefon Tel Aviv; valamint Steven Alexander, aki szintén a Dillingerben és a NIN-ben is érdekelt, sőt, még Keshához is köze van… Szóval ilyen kezdőállással robbantani már alapból figyelemfelkeltő és már-már garancia a minőségre, amit el is érnek, sőt, meg is ugranak a srácok. A Nine Inch Nails hatása rögtön az első, ami feltűnik, ami azért nem rossz referencia. Az egész albumot áthatja a 80-as évek szintipop-érzete, Depeche Mode-os csuszamlások, Tears For Fearses harmóniaváltások, mindez persze tök mai flashben adagolva, intelligens elektróval a háttérben. Kimért, minimalista a hangszerelés, a tetejébe pedig Puciato tökéletesen simuló, közönségbarát dallamai kényeztetnek bennünket. A lemez végig visszafogott és emiatt feszültséggel teli, amit csak néha-néha oldanak fel egy-egy boldogabb, megnyugtató résszel. Pont elég, se nem több, se nem kevesebb, mintha másodpercre és minden egyes effekt tökéletesre ki lenne számítva és dolgozva. Az egésznek van valami sötét bája, ambientes lebegése, miközben végig ott úszkál a soha ki nem bontott rock zaklatott energiája. Mégis a teljes összkép hangzása és aurája alapján simán beilleszthető lenne akármelyik sötétebb, new-wave áztatta diszkóba a hajnali órákban…Szerintem így kell összehozni egy stílusosan sokrétű, ám ízlésesen egységes albumot 2016-ban!
Sasha - Scene Delete by Late Night Tales
Előadó: Sasha
Cím: Scene Delete
Kiadó: LateNightTales
Kiadás éve: 2016
Értékelés: 9/10
„…túl zenén, túl síp-dobon,
Riadó kürtön át…”
A wales-i dj-t elég jól ismerik hazánkban, ugye a 2000-es évek nagy progresszív house őrülete miatt és a számtalan fellépése nyomán is. Emlékszem, tiniként nekem is volt Sasha-mixem, CD-n persze… Jó kis lötyögős, elszállós pumpálások. Talán ő a másik nagy kedvence az itthoniaknak a house-érában Digweed mellett (akivel sokszor együtt is pörget). Ám most a megszokottól eltérően teljesen más, visszafogott albummal rukkolt elő az ambient és downtempo hullámain evezve. A közel másfél órás anyag már a legelején ismerteti az egyetlen opciót, miszerint itt most őslazulás veszi kezdetét, kíméletlenül profi hangképekkel, dús effektfolyamokkal, amelyek magabiztosan tömör alapzaton állnak a mesterien kiépített elektronikus infrastruktúra ölelésében. Meleg atmoszférába csavart hűvös, éteri textúrák – ez Sasha új lemeze. Cefetül mély.
Külön öröm, hogy december 9-én az Akváriumban tiszteletét is teszi egy egész estés szettel, ami ugyan nem fotelban fekvős chill, hanem igazi, feszes partizánkodás lesz, talpakat nem kímélve!
„…Ha, ha! elő síp, dob, zene!
Harsogjon harsona…”
