40 mérföldre – Robbie Williams fényes karrierje
Az örök csibész és kölyökképű Robbie Wiliams ma ünnepli 40. születésnapját. Ennek apropóján emlékezzünk kicsit vissza az akadályoktól sem mentes karrierjére, arra, hogyan lett nyálas selyemfiúból a kétezres évek szexszimbóluma, majd a mai napig végtelenül szerethető pocakos showman és apuka.
A ’90-es évek egyik legmeghatározóbb boybandjében énekelni még akkor sem rossz üzlet, ha történetesen egy öttagú együttes leginkább háttérbe szorított és elnyomott tagja vagy. Robbie Williams persze nem az a fajta előadó, aki megelégedne a töltelékszereppel. Az állandó harc és hatalmas összeveszése Gary Barlow-val végül azt eredményezte, hogy a Take That négytagúra fogyatkozott, Robbie pedig először féktelen bulizásba – például az Oasis-testvérek ekkoriban még nagy spanjai voltak -, majd józan(abb) életbe és szólókarrierbe kezdett.
Williams első kislemeze egy George Michael-feldolgozás (Freedom) volt, 1997-ben pedig megjelentette első albumát Life Thru A Lens címmel. Már épp kezdhettünk szépen-csendben aggódni amiatt, hogy Robbie eltűnik a süllyesztőben, mikor megjelent negyedik kislemeze, az Angels, amely nem elég, hogy a mai napig karrierjének egyik legkiemelkedőbb dala (legutóbbi turnéján is ez volt a zárószám), de a szakadék széléről húzta vissza az énekest. Duplaplatina lett, és az albumeladást is elképesztően megdobta – végül világszerte több mint 4 millió példány fogyott a lemezből.
A második, I’ve Been Expecting You album kislemezdala azért (is) emlékezetes, mert ez volt az énekes első szóló száma, ami első helyezést ért el a brit listán, ráadásul a lemez is az élen debütált. A szárnyaló karrier pedig úgy tűnt, hogy magánéletére is jó hatással van. Ráadásul az All Saints énekesnőjével, Nicole Appletonnal is kezdtek komolyra fordulni a dolgok – 1998-ban eljegyezte a nőt, aki teherbe is esett tőle. De még így sem lett happy end a vége.
Robbie a 2000-es évek egyik legmegbotránkoztatóbb videoklipjével tért vissza. A Rock DJ-ben Vaughan Arnel rendező volt segítségére, aki korábban a Millenium, az Angels és a Take That-féle Back For Good folyamán is dolgozott már vele, és később is számos videót készített neki. A klipet a legtöbb országban csak cenzúrázva lehetett játszani. És bár újra a középpontba került, magánélete elérte talán holtpontját. Nicole Appleton nem elég, hogy elvetette közös gyermeküket – az esetről egyébként nemrégiben kiadott könyvében azt írta, a lemezkiadója kényszerítette rá -, 2000-ben pedig Liam Gallagherrel, Robbie akkori országos barátjával kezdett járni. Egy évvel később meg is született közös gyermekük, Gene. Robbie és Liam azóta is esküdt ellenségek.
2001-ben Robbie úgy döntött, egy egészen új műfajban bontogatja szárnyait: let’s swing! A Take That idején valószínűleg kevesen gondoltuk volna, hogy jól állhat neki egy ilyen komolyabb, elegánsabb műfaj is, de a Swing When You’re Winning feldolgozáslemez során Robbie megvillantotta gentleman-oldalát is a nagyközönség számára. Nicole Kidmannal készített videoklipje pedig egyszerűen kiakasztja a cukiságmérőt. A sajtó és a közönség sokáig találgatta, hogy együtt voltak-e, végül Rob annyit bevallott, történt köztük egy s más 2004-ben a jachtján. De részleteket egy úriember nem árul el!
A 2002-es Escapology album első kislemezdala, a Feel a mai napig a megtört szívű szerelmesek egyik legszebb balladája. A fekete-fehér, cowboy-stílusú klipben ráadásul Daryl Hannah is feltűnik. A dal különlegessége – amellett persze, hogy gyönyörű -, hogy a vokál az eredeti demofelvételből lett átvéve. Robbie saját bevallása szerint erre azért volt szükség, mert elégedetlen volt a későbbiekben felvett énekkel. „Sosem tudtam olyan jól énekelni, mint azon a napon.”
A szürreális és kissé hátborzongató klipet kapó Tripping volt érdekes módon az első No. 1 slágere Németországban. Az Intensive Care album pedig, ha az ő karrierjében nem is jutott kiemelt szerephez, számunkra mindenképp fontos, hiszen a lemez turnéjával jutott el az énekes életében másodszor, 2006 nyarán Magyarországra. A koncertre olyan sokan voltak kíváncsiak, hogy a korábban életveszélyesnek nyilvánított tribünöket is megnyitották.
A közönség és a kritikusok által is (joggal) lehúzott Rudebox lemez Robbie az elektronikus zene felé tett kalandozását rögzítette. Az ezt követő Reality Killed the Video Star sem szólt túl nagyot. Az egyetlen nagyobb sikert a Bodies című dögös dal hozta. Ennek klipjében Ayda Field színésznő is szerepelt, akivel Robbie 2006-ban kezdett járni. A se veled, se nélküled kapcsolatból végül 2010-ben házasság lett.
Arra azért nem sokan számítottak, hogy a visszatérő Take That újra öttagúra bővül majd. De miután Robbie és Gary Barlow megénekelte kibékülését a Shame című dalban – amelyhez egy végtelenül homoerotikus videó is dukált –, újra összeállt a kvintett. Ami még ennél is megdöbbentőbb volt, hogy képesek voltak felnőni és fejlődni, így a 2010-es Progress lemez nemcsak a „maga nemében”, hanem összességében is egy ritmusos, dögös és vállalható album lett. Mindeközben tavaly Ayda és Robbie szerelmének gyümölcseként megszületett szemük fénye, Theodora Rose.
Apaság meg Take That ide vagy oda, Robbie még most sem az az ember, aki képes a seggén maradni. Éppen ezért megjelentette a pont eléggé idegesítő Candy című dalt, amit persze a rádiók és az emberek imádtak – mondhatni vitték, mint a cukrot. Az énekes pedig minden eddiginél gigászibb díszletű turnéval indult útnak. Persze közben végig ott lógott a Daddy feliratú lánc a nyakában.
És akkor vissza a gyökerekhez. Az ismét swingben utazó énekes ezúttal sok-sok vendégénekest kért fel legutóbbi lemezéhez, ráadásul az 1000. brit Number 1. albumaként örökre beírta magát a zenetörténelembe. A vállaltan homoszexuális Rufus Wainrighttal közös szerzeménye, az album címadó dala pedig roppant elmésen piszkálja azt a témát, ami Robbie-t karrierjének legelejétől kísérti: szexuális hovatartozása. Persze nem kell ezt komolyan venni, Robbie Williamst viszont annál inkább, hiszen úgy tűnik, újra fontos tényezője lett a popzenének. A 40. születésnapját ünneplő énekes tiszteletére szülővárosában, Stoke-On-Trentben világra szóló mulatságot szerveznek, sőt, három utcát (Angels Way, Candy Lane, Supreme Street) is átneveztek. És hogy mitől ilyen nagy szám ez a mackósra hízott, őszülő fickó? Április 25-én a Papp László Sportarénában mindenki láthatja.
Összeállította: Biczó Andrea
