10 korszakalkotó R&B-album a 90-es évekből, amikre máig sem sikerült ráverni
Miután kitárgyaltuk az idei az év sikervárományos r&b-tehetségeit, még egy laikusnak sem nem nehéz megállapítania, hogy a műfaj 90-es években írt zenéi még mindig kihatnak a napjainkban befutó felvételekre. Timbaland Aaliyah eddig nem hallott felvételeit használja fel legújabb munkáiban, az Astrid Andersen pedig Janet Jackson 1997-es Velvet Rope-jából szemezget a legmenőbb kifutóütemekért. Vannak olyanok is, akik haladnak a korral: Erykah Badu egészen brilliáns feldolgozást készített Drake „Hotline Bling”-jéből és új mixtape albumot jelentetett meg Pharrell Williams és Andre 3000 közreműködésével. De hogy kik voltak hatással a mai r&b előadókra, és melyek azok a lemezek amik máig helyt állnak bő két évtizeddel születésük után is? Összegyűjtöttük a 90-es évek azon albumait, amik a mai napig korszakalkotó mérföldkövek a jellemzően dobgépes alapokkal és melizmatikus szólóénekléssel megszólaló kortárs R’n’B-zenékre.
Erykah Badu – Baduizm (1997)
Laza tempójával, és könnyed dallamaival Erykah Badu 1997-es Baduizm című lemeze olyannyira újszerűnek hat, hogy akár ma is megjelenhetett volna. A dalszövegek beszédesek és egyszerűek, olyan örök érvényű témákat feldolgozva, mint a szerelem vagy a barátság, de megjelennek a lemezen az afro-amerikaiak helyzetét és a túlvilágot boncolgató sorok is. A végeredményünk egy egyszerre kényelmes és vakmerő album, az énekesnő teljes szívével és lelkével – olyan kitűnő zenészek közreműködésével, mint Ron Carter, Madukwu Chinwah, Ike Lee III, N’Dambi, Bob Power , Tone Da Backbone. A jazz és kortárs alapok keveredésével a kritikusok is fejet hajtottak Badu előtt – ettől függetlenül az R&B/neo-soul előadók között továbbra is indokolatlanul különcnek számít, holott egy korszakalkotó művésszel és lemezével van dolgunk.
Janet Jackson – The Velvet Rope (1997)
Janet hatodik stúdióalbuma, a Velvet Rope máig egy valódi zenei remekmű. A nyers és megtörhetetlen dalszövegei bármilyen, addig tabunak számító témával megbirkóznak a magánytól, homofóbiától és az azonos neműek párkapcsolatoktól kezdve a szado-mazo szexig, az AIDS-en át egészen a házasságon belüli erőszaktól a depresszióig. A témaválasztás sem meglepő, hiszen az énekesnő depresszióval küzdő időszaka inspirálta a dalszövegeket és a hangzást. Zeneileg a tizenhat számot tartalmazó album könnyeden ugorja át az R&B határait, jazzel, hiphoppal, funkyval és elektronikus elemekkel keveri azt. Ez az album volt a legfiatalabb Jackson-lány első próbálkozása a felnőtt témákkal és a legmélyebb emberi érzelmekkel (túlmutatva az 1989-es Rhythm Nation 1814 társadalmi problémáit, és az 1993-as janet. érett női szexualitását körbejáró albumain), feltárva az addig burok alatt megénekelt legbelsőbb emóciókat – és a felnőtt nőt, minden művészi bonyolultságával együtt.
TLC – FanMail (1999)
A TLC második nagylemeze, az 1994-es Crazysexycool lehet, hogy meghozta nekik a nemzetközi elismerést, de a lányok karrierjét mégis a 99-es FanMail koronázta meg. Már nem csak sztárok voltak: hatással voltak közönségükre és a popzene egészére. Egy kisebb szünet után a trió egy egészen futurisztikus és újszerű anyaggal tért vissza. A lemezt rajongóiknak címezték, akik a távollétük alatt sem feledkeztek meg róluk, és továbbra is küldték nekik a leveleket. Az Unpretty-vel a zenekar megmutatta érzelmes oldalát is: T-Boz dalszövegében az irreális szépségideálokról és önmagunk elfogadásáról énekeltek. Mindenesetre a FanMail legütősebb dala vitathatatlanul a No Scrubs volt – a dögös, de egyszerre üres dal a szingli lányok himnuszává vált a 90-es években.
Ginuwine – Ginuwine… The Bachelor (1996)
Nem is létezne ez a lista, ha nem tüntetnénk fel a lemezt, minden idők egyik legbrilliánsabb metaforikus szexközpontú dalával, a Pony-val. A dalt többen újra is élesztették a 2010-es években – előbb Channing Tatum vetkőzött rá a Magic Mike-ban, majd Rihanna is feldolgozta Jump című dalában. Megjelenésekor a lemez azonban meglehetősen alul értékelt volt: 26. helyen nyitott az eladási listákon, és három egész évbe telt, mire platinalemezzé vált. A Timbaland produceri munkájával rögzített album egyébként nem egy egyszámos csoda volt: Prince When Doves Cry-ját is feldolgozza, valamint a Missy Elliott klasszikus zenei alapjait lefektető G-Thang is a Ginuwine… The Bacheloron volt hallható először.
Lauryn Hill – The Miseducation of Lauryn Hill (1998)
Ha az R&B, neo-soul és a hiphop úttörőiről beszélünk, nem lehet szó nélkül hagyni Lauryn Hill első szólólemezét sem. Az első hét csillagászatilag is lehetetlen eladási mutatója a mai napig tartja a rekordot a női előadók körében, és attól függetlenül, hogy ez volt az énekesnő egyetlen szólóalbuma, az évtized egyik leghihetetlenebb lemezeként tartják számon. Minden követ felforgatott: ott van a Lost Ones, amitől Wyclef Jean vált meg a Fugees repertoárjából, vagy a Doo Woo (That Thing), a kicsapongó fiatalság kritikája, nem beszélve a Final Hourról, ami a fogyasztói társadalmat boncolgatja, nem is akárhogyan. Sok szempontból a Miseducation nemcsak egy album: egy politikailag lázadó, dühös, és vitathatatlanul intelligens énekesnő remekművéről van szó. A kritikusok a kezdetektől fogva dicsérték, elsősorban a szövegekért és a sokrétű műfajiságért, így kapott helyet az 1001 lemez, amit hallanod kell, mielőtt meghalsz című könyvben is.
Destiny’s Child – The Writing’s on the Wall (1999)
A Writing’s on the Wallnak könyvelhetjük a Destiny’s Child legnagyobb sikereit. Olyan klasszikusok szólalnak meg rajta, mint a Bills, Bills, Bills, vagy a Jumpin’ Jumpin, amiknek megjelenését követően Supremes-típusú hármas felállásra váltott Beyoncé: itt már egyértelművé vált, ki áll középen, ki a főnöknő. A lemezt azelőtt vették fel, mielőtt a formáció trióvá alakult volna, ennek ellenére már ekkor 8 milliós eladást produkált. A feminizmus és a nők jogai gyakran felmerülő téma – a Say My Name-ben a férfiak erőszakosságára hívják fel a figyelmet, a Bug a Boo-ban pedig az idegesítő pasikról énekelnek, akik állandóan a mobiljukon lógnak. Fülbemászó dallamaik és a függetlenség üzenete azonnal hatott: Beyoncé-ék alig néhány hónap alatt másztak fel a listák élére pimasz és pörgős csajhimnuszaikkal, a mai napig nyomot hagyva az R&B zenében.
Boyz II Men – Cooleyhighharmony (1991)
A Boyz II Menre gondolva mindenkinek egyből az I’ll Make Love To You ugrik be – ez volt a 90-es évek alapvetőnek számító randizós zenéje. Annak ellenére, hogy ez a dal nem a formáció emlegetett második lemezén kapott helyet, a Cooleyhighharmony-n helyet kapó The End of The Road az R&B történetének egyik legnagyobb slágere lett. A tíz dalt tartalmazó album szövegeit mind a srácok írták, és egytől egyig a szerelemről szólnak – mint ahogy azt a Boyz II Men-től megszokhattuk. A Motown Philly-ben a srácok a swing új vonalával kísérleteztek, míg az USA-ban újra kiadott lemezverzióra felkerült In the Still of the Night (I’ll Remember)-ben a ”subidubizással” kerültek be a zene történelemkönyvébe.
Aaliyah – One In A Million (1996)
A mézédes vokáljairól híres Aaliyah One In A Million albuma megkérdőjelezhetetlenül a 90-es évek egyik ikonikus albuma. A több, mint tizenhárom hónapos stúdiómunkát igénybe vevő lemez a soul, a hiphop és a funk elemeit olvasztja össze – bemutatva Marvin Gaye Got To Give It Upjának újragondolását, a cinkos és szexi If Your Girl Only Knew-t. Ez az LP Timbaland és Missy Elliott karrierjében is óriási lépést jelentett – és nemcsak a bevételeik miatt -, hanem a Ladies In The House zenei újítása miatt is. A One In A Million sikere példátlan volt: a megjelenés évében dupla platinalemez lett, majd az énekesnő tragikus halála okozta felismerés által ismét visszatért a listákra 2001-ben. 2004-ben az albumot újra kiadták, ekkor bónuszdalként rákerült a Come Over című dal, ami Aaliyah első válogatásalbumán, az I Care 4 U-n is szerepel.
Brandy – Never Say Never (1998)
A manapság futószalagon működő zeneiparban már ritka, hogy egy lemezt négy évig vegyenek fel – minden tiszteletünk Frank Oceané, a talán egyetlen kivételé. Brandy a Moesha című szitkom sztárjaként nagyon apró lépésekben tudott haladni második albumának munkálataival, de sikere szerencsére nem maradt el. Mire végre megjelenésre került a remekmű, érett és újszerű R&B hangzásával minden kritikus elismerését besöpörte. A Top Of The World című felvezető dalban pedig egyből egyértelművé vált: a tinilány már a múlté, egy felnőtt R&B-ikont kaptunk helyette, akiért odáig van a média. 1998 májusában, az album első kislemezeként megjelent The Boy Is Mine az album leghíresebb dala lett, amit eredetileg egyedül Brandy énekelte volna, végül duett lett az egyre sikeresebb Monicával. A lemez fő témája mi más lenne, mint a szerelem – laza, érzelmes jammek, magabiztos szövegek, sőt; Brandy azt sem félt megénekelni, hogy milyen szingliként megélni a sikert.
Mary J Blige – My Life (1994)
Nemcsak Janet Jackson fordította át személyes vívódását önmarketingbe: Mary J Blige 1994-es lemezén nyíltan énekel alkoholizmusáról, klinikai depressziójáról és a párkapcsolatról, ami mindehhez vezetett. Címadó dala csak úgy csillog a többi között – a dal terápiaként is szolgált az énekesnőnek, megszólítva a szebb jövőt, mégis hűen ragaszkodva érzelmeihez. A Sean Combs aka Puff Daddy produceri munkáival elkészült lemez messze verte a What’s the 411 című debütáló anyag sikereit, megmutatva az énekesnő lágyabb oldalát, olyan ikonikus dalokat felvonultatva, mint az I’m Going Down című ballada. A hiphop, a soul és az old school gospel dallamok hatására létrejött My Life az amerikai énekesnő legnagyobb és legmegdöbbentőbb albuma lett.
