Zenei utazások a horvát undergroundban: interjú a ŽEN zenekarral
Előző cikkünkben már bemutattunk nektek egy szlovén zenekart (a Haiku Garden-interjút itt tudjátok elolvasni), illetve kicsit faggattuk a magyar delegáció szervezőit is, hogyan látták a MENT Fesztivált. Most viszont a szlovénok „öreg rossz szomszéd” országából, Horvátországból szeretnénk bemutatni nektek egy igazán merész, zeneileg sokszínű lányzenekart. Kicsi poszt-rock, kicsi shoegaze, meghintve pár szintetizátorral, sok vizuállal és instrumentális elemmel. Ők a ŽEN.
Fotó: Kristijan Smok
Hogyan tudnátok a legjobban jellemezni a banda megalakulását, indulását?
Sara Ercegović: Talán a legjobban azzal a hasonlattal tudnám leírni, mint amikor egy pár egyből összeköltözik, miután kapcsolatba léptek egymással. Zágrábban találkoztunk, mert mindannyian ott élünk, de amúgy Horvátország különböző pontjairól jöttünk. Nem sokkal azután elmentünk egy stúdióba, írtunk pár számot, megcsináltuk az első balkáni turnénkat, és így jött létre a ŽEN.
A zenétek eléggé sokszínű, a synthwave-től kezdve a shoegaze-es poszt-rockon át egy szép egyveleget alkot. Vannak olyan konkrét zenék vagy zenészek, akik kifejezetten nagy hatással voltak a zenétekre?
Sara Ercegović: A legalapabb inspirációforrásunk a természet, az emberek, állatok, az élet maga az összes szépségével és butaságával. Miután eléggé eltérő személyiségek vagyunk, ezért a jazztől indulva, a kísérletező zajos indie-rockon át a dream-pop, de még a techno is szerepelt a sokat hallgatott műfajok között. Amikor elkezdtünk zenélni, kicsit nehéz is volt konszenzusra jutni, hogy melyik az a zene/zenekar, amit mindannyian szeretünk hallgatni. Ahogy aztán teltek az évek, felfedeztünk pár közös kedvencet, mint például az Explosions in the Sky, Silver Mt. Zion, GY!BE, Tortoise, nagyon szeretjük a Radioheadet is és egy csomó (még) underground zenekart a különböző szcénákból, például a francia Ça-t, a német Don Vitót, a horvát ###-t, illetve a szerb Vvhile-t.
Fotó: Kristijan Smok
Nemrég szerződtetett le benneteket a szlovén indie kiadó, a Moonlee Records. Milyen benyomásotok van róla eddig?
Sara Ercegović: Több mint 10 évvel ezelőtt volt egy kétnapos Moonlee-s esemény Zágrábban, és beleszerettem a kiadóba, szóval képzelheted, mennyire voltam boldog, amikor megkerestek minket. Tavaly óta gyakori kapcsolatban álltunk Miran Rusjannal a kiadó vezetőjével, játszottunk pár koncertet az ő szervezésükben, jobban megismertük egymást, egy szóval idáig minden nagyon jól megy, könnyedén és őszintén.
Láttok valami különbséget a horvát és szlovén zenei színtér között? Történelmileg a két ország mindig is versengésben állt egymással szemben, lehet érezni valami hasonló feszültséget a zenén belül is?
Sara Ercegović: Nem mi vagyunk a legjobb emberek, akik erről tudnának beszélni, mert mi hatalmas rajongói vagyunk a szlovén zenei szcénának és a szlovén társadalomnak úgy általánosságban véve. Kezdésnek az elmondható, hogy Szlovéniában több alternatív klub van, mint Horvátországban, és ez nekünk bejön. Másfelől azt is látjuk, hogy a szlovén zenekarok rugalmasabban és ezáltal bátrabban haladnak előre, sokkal fogékonyabbak a zenei kísérletezésre. Persze nehéz ezt megmondani, eléggé általánosításnak hangzik, és biztos vagyok benne, hogy sok szlovén embernek más erről a véleménye.
Tervek a közeljövőre nézve?
Sara Ercegović: Jól állunk most, abszolút pozitív az összkép. Nagyon sok fantasztikus dolog történik folyamatosan, nehéz megtartani azt a sok eseményt, ami zajlik körülöttünk. Dolgozunk a harmadik nagylemezünkön, amit idén ősszel tervezünk kiadni. Közben párhuzamosan lenyomunk kettő európai turnét. Meghívtak minket a Tallinn Music Weekre, ami fantasztikus, mert sosem gondoltuk volna, hogy egészen Észtországig el fog jutni a zenénk.
