“Szeretjük a nem konvencionális hangokat, amit egy gitárból ki lehet hozni” – Haiku Garden-interjú

“Szeretjük a nem konvencionális hangokat, amit egy gitárból ki lehet hozni” – Haiku Garden-interjú

Következő interjúnk egy feltörekvő szlovén zenekarral készült a MENT Fesztivál első éjszakáján. A Luka Flegar énekes-gitáros, Klemen Tehovnik gitáros, Matevž Bitenc basszusgitáros és Anže Knez dobos által létrehozott Haiku Garden elszállós gitártémái első hallásra berántottak saját kis univerzumukba. Shoegaze-es pszichedélia balkáni módra.

 
 

Szép a stúdiótok. Kicsit a budapesti Keleti Blokkra emlékeztet, ami nálunk is egy hasonló alkotótér művészeknek. Leszámítva a hideget. Sokkal hidegebb van itt bent az épületben, mint kinn a szabadtéren.

Matevž: A nyár folyamán forró, mint maga a pokol, télen meg befagy az egész. Ez az épület a Gala Halával együtt (a Gala Hala volt az egyik koncerthelyszín a Metelkova negyedben, ahol a MENT Fesztivál koncertjeinek java részét tartották – a szerk.) igazából a kiadónké, a Kapa Records tulajdona.

Meséljetek kicsit magatokról! Honnan ismeritek egymást?

Matevž: Egyetemen találkoztunk, mindannyian zeneelméletet tanulunk, eleinte csak jammelgettünk, semmi komoly, koncerteztünk más név alatt, de akkor főleg feldolgozásokat játszottunk. Aztán felmerült az igény, hogy jó lenne saját anyaggal fellépni, majd összehozott a sors ezzel a sráccal (rámutat Anžéra, a dobosra, mindenki nevet), és 2014 vége felé kezdtünk el aztán saját számokat írni.

Luka: Nagyjából két éve volt az első koncertünk a MENZA-ban (szintén egy koncerthelyszín a Metelkova-ból –  a szerk.).

Klemen: Eljátszottuk az összes számunkat… Ami öt darab volt akkoriban. (nevet)

Luka: Nem sokkal ezek után jelentkeztünk a Radio Student banda támogató programjára, amit úgy hívnak, hogy Club Marathon.  A lényege az, hogy kiválasztanak pár zenekart, és szerveznek nekik egy turnét az egész országon belül. A hat banda közül mi voltunk az egyik, amelyik elnyerte ezt a tiszteletreméltó díjat, és ez megalapozta az elindulásunkat. Nem sokkal ezután csináltuk meg az EP-nket, amit tavaly májusban adtak ki.

 
 

Valahol közvetetten már meg is válaszoltátok a második kérdésemet az utolsó mondattal, de mi volt az a pillanat, ami arra juttatott benneteket, hogy elkezdjetek együtt zenélni?

Matevž: Mindannyian játszottunk már más zenekarokban, sőt, amikor még csak elindult a Haiku Garden, akkor még voltunk páran, akik benne voltak több bandában is. De igazából magától jött, ahogy jöttek a dalok, úgy magától értetődővé vált, hogy ezt tovább kell csinálni. Induláskor amúgy a dalok sokkal popposabbnak hangzottak, és a hangzásvilágunk igazából abból épült fel, hogy szerettünk zajongani az effektpedáljainkkal. Egy ponton igazából nagyon sok zajos zenét hallgattunk, nem is feltétlenül shoegaze-t.

Klemen: Eltartott egy darabig, hogy megtaláljuk a stílusunkat, meg elsősorban azt a bizonyos „hangzást”.

 
 

Zenétekben erős lenyomatot hagy a shoegaze. Volt valami konkrét elképzelés, hogy miért pont egy ilyen rétegstílust választottatok kiindulási pontként a zenéteknek?

Luka: Szeretünk a pedálokkal szórakozni, meg igazából szeretjük a nem konvencionális hangokat, amit egy gitárból ki lehet hozni. Leírás alapján a shoegaze passzol hozzá, persze, de alapjáraton a kísérletezési vágy az, ami inkább hajt minket, nem szeretnénk azt a benyomást kelteni, hogy mi is csak egy shoegaze zenekar vagyunk.

Milyen a helyzet zeneileg az országban úgy összességében véve? Ti hogyan látjátok, mennyire van lehetősége a rétegműfajok kibontakozásának az itteni zenepiacon?

Matevž: Nagyon sok jó zenekar van Szlovéniában. Egy részük zenéjéből átjön az a bizonyos „balkáni érzet”, kicsit nyers, csiszolatlan. A saját példánkból kiindulva nem igazán volt shoegaze-szerű zenét játszó zenekar Szlovéniában, így felkeltette az emberek érdeklődését. Ha ezen felül kicsit popposabb a hangvétel, és meghallják a melódiákat, és tetszik is nekik, onnantól fogva könnyebb dolga van az embernek.

Klemen: Visszatérve a kérdésedre, jelenleg a hazai szcéna nagyon jó úgy összességében véve, a Metelkova azon helyek egyike, ami segíti a rétegműfajok szélesebb körben való elterjesztését, heti szinten vannak itt koncertek. Természetesen a Radio Student is eléggé nagy részét kiveszi a terjesztés segítésében.

 
 

Luka: Jobban belegondolva nem lehet hagyományos értelemben vett piacról beszélni, mert nincsenek nagy pénzek benne, de ugyanakkor mindent összevetve van egy egészséges, működő alternatíva, ami szépen fejlődött az utóbbi években.

Matevž: Kicsit ambivalens, mert egyszerre egy áldás és egy átok, hogy szlovén zenekar vagyunk, mert sok ember foglalkozik a rétegzenékkel, műfajokkal, például Andraž Kajzer, Matjaž Manček és Miran Rusjanm akik a MENT-et szervezik. Ha ők meg a hasonló hozzáállású emberek nem lettek volna ott, hogy nyomjanak minket előre, akkor még sokkal több időbe telt volna elérni azt, amit már most egy-két év leforgása alatt el tudtunk érni.

Mik a kilátások a közeljövőre nézve? Jönnétek hozzánk is koncertezni?

Klemen: A közeljövőre nézve fel szeretnénk venni egy live sessiont, illetve egy miniturnét csinálni az országon belül, de már van pár fix időpontunk külföldön is, például Lengyelországban.

Luka: Talán jelenleg ez a fő csapásirány, minél több koncert külföldön, meg egyáltalán a tapasztalatgyűjtés. Természetesen tervezünk új anyagot is felvenni idén, egy albumot, de majd meglátjuk, hogy alakul, a lényeg, hogy magától jöjjön.

Matevž: Nagyon szívesen jönnénk Magyarországra fellépni, de akkor Budapesten kívül még a többi városba is szívesen elmennénk, vagy egy turnéállomás részeként is szuper lenne. Amíg nem megyünk a költségvetésünkkel mínusz 500 euróba, addig simán kivitelezhető! (nevet)

Ne maradj le a magazin legfrissebb írásairól!
Csatlakozz a phenom'enon magazin Facebook-oldalához!
szerző:

címkék: , , , , , , , , ,