„Sosem láttam még lányt, aki ennyire hanyagul öltözött volna”

Avatar photo
2016.10.19., 12:12

„Olyan volt, mint egy láthatatlan antennákkal felszerelt, mályvaszínű különös virág”- hangzik el Zorg szájából a jellemzés az 1986-os kultuszfilmben, a Betty Blue-ban, amit Jean-Jacques Beineix rendezett.

 
 

A film középpontjában Betty (Béatrice Dalle) és Zorg (Jean Hugues-Anglade) viharos kapcsolata áll. Az elbeszélésben a humoron és romantikán kívül baljós utalások is el vannak szórva. Dacára a számos rangos jelölésnek, mint például Oscar, BAFTA és Golden Globe, számos kritika is érte a filmet, főleg a stílusa miatt. Egy azonban mindképp biztos: a Betty Blue-ban felfedezhetjük az emberi külső és belső kölcsönhatásának összefüggését.

Nem szokatlan sztereotípia a franciákat övező egyfajta érzékenység a divat iránt.

Ebben a francia drámában sincs ez másként: Betty skarlátvörös ruhája (amit az egyik legemlékezetesebb jelenetben viselt, amikor társa, Zorg autóján ült, hogy „felmelegítse fenekét”), vagy a nyolcvanas éveket idéző nyakláncok, karkötők, cipők, kardigánok, blúzok mind-mind fontos szerepet játszanak a filmben.

 
 

De nem szabad elvesznünk a felszínes külsőségekben. Ha jobban megfigyeljük, észrevehetjük, hogy a színek, kiegészítők, a jelenetek eltérő sminkjei kölcsönhatásban állnak a szereplők pillanatnyi lélektani állapotával, vagy a már kiforrott személyiségével. Az első találkozásoknál például Betty sminkje kifogástalan. Minimalista stílusban bár, de kiemeli fiatalságának báját. A film előrehaladtával azonban a lánynak egyre nagyobb harcokat kell megvívnia pszichéjével a folyamatos kudarcok miatt. Könnyek, kisírt szem, elfojt smink. Ezek válnak meghatározóvá.

Betty maga a vágy, a veszélyes szeszélyesség, az erő és akaratosság megtestesítője, aki vad, perzselő érzéseket kelt Zorgban.

 
 

„Sötét van! Büdös van! Ez ronda! Nem kapok levegőt, elegem van!”

A nő utolsó mondatai, mielőtt véget vet addigi életüknek és felgyújtja a tengerparti bungalójukat, nem hagyva ezzel más választást szerelmének. Külső szemlélőként a kiborulás érthető, hiszen Betty gyűlöli a körülményeket, melyek között élniük kell. Előtte azonban felfedezi kedvese feledésre ítéltetett regényének kéziratát. Együtt indulnak el a városba, a változásban reménykedve. A pár életét tehát a kiszámíthatatlanság itatja át, amihez a gyönyörű Betty temperamentumosságának rendkívül nagy köze van.

 
 

Viselj keveset (vagy semmit)

Akár a film mottója is lehetne, meztelenkedésben ugyanis nincs hiány. Ezt már a legelején tapasztalhatjuk, hiszen a dráma egy forró szeretkezéssel indít. A későbbi alulöltözöttségben is sokkal inkább a felszabadult szabadság, mintsem az alkotók által erőltetett meztelenkedés tükröződik.

Félelmetes belegondolni, mennyire életszerű képet kapunk a film végére. A mindent meghódítani akaró, kudarcot nem ismerő fiatalság kegyetlen megtörése. Végigkísérhetjük egy elme elborulásának győzelmét az emberi akarat fölött. A színészek öltözködése, a meghatározó színek, a kiegészítők pedig segítenek ezek kiteljesedésében. Bizonyossá válhatunk tehát arra, hogy egy hiteles felszínhez, alatta lévő tartalom is szükséges.

 
 

Címkék: , , , , , , ,

A tartalom nem elérhető
A tartalom megtekintéséhez engedélyezned kell a sütiket, ide kattintva.
/ Követem a magazint!

Szolgáltatásaink igénybevételével beleegyezel a cookie-k használatába. Adatkezelési tájékoztató

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás