Reproduced Paradise: újraértelmezett Éden a Váncza-villában

Avatar photo
2016.11.10., 15:58

Idén másodjára került megrendezésre az Ékszerek éjszakája című rendezvénysorozat fővárosunkban, amelynek célja a kortárs ékszerek szélesebb körű megismertetése hazánkban, hogy a képzőművészet ezen ágát a közönség a megismerésen túl merje hordani is.

 
 

Az ékszerek viselésének és készítésének ugyanis egyetemes hagyományai vannak, amely alól Magyarország sem kivétel,  hiszen az ékszerkészítésnek, az aranymíves szakmának és az ötvösművészetnek hazánkban is nagy hagyományai vannak Ez a tradíció az őskorig nyúlik vissza, eredetileg az ártó szellemek elűzésének volt az eszköze, majd később öltötte fel státuszszimbólum jellegét. A jelenlegi rendezvénysorozat felhívja az ékszerek szépségére a figyelmet, hogy a funkcionalitáson túl a közönség felismerje műtárgyjellegüket is, hiszen a bemutatott ékszerek aprólékos kidolgozásukban, témájukban és megvalósításukban messze túlmutatnak a csupán díszítő szerepükön. Ebben az évben nemcsak a hazai, hanem a nemzetközi alkotókkal is találkozhat a nagyérdemű, amelynek egyik állomása a Sterling Galéria és az Everybody Needs Art szervezésében megvalósuló Reproduced Paradise című kiállítás, ahol „igazi külföldi nagyágyúk” is szerepelnek.

 
 

A Reproduced Paradise egy olyan expo, amelyen először Magyarországon egyszerre állítanak ki kortárs ékszer- és képzőművészek, mind a hazai, mind pedig a külföldi érából.

Olyan nagy nevekkel találkozhatnak itt, mint a Spoerri-tanítvány Bettina Specker, a különc Ted Noten, Daniel Kruger és Coco Sung.  Az ékszerkészítés hagyományairól Ted Noten egyszer így nyilatkozott:

„Míg a huszadik század kezdetén, gondoljunk csak Lalique-ra vagy Fabergé-re az ékszerkészítés a festészettel és más művészeti ágakkal egyenértékű művészetnek számított, a festők, a zenészek, a kézművesek, a táncosok között nem létezett hierarchia, hanem dialógust folytattak egymással – gondoljunk csak például a fantasztikus alkotóra és előadóművészre, az orosz Gyagilevre – addig napjainkban sajnos ez nem így van.”

 
 

A jelen kiállítás Lőrincz Réka és Bencze Péter kurálásában erre a dialogicitásra épül, amelynek keretein belül a képzőművészet széles skálájú ágazatai – mint például a fotóművészet, festészet, szobrászat, videoinstallációk, installációk – mellett az irodalom is helyet kapott. Az expó további különlegessége, hogy a jelenleg üresen álló, budai Váncza-villa szolgál otthonául, amelyben a régi és az új tökéletes találkozását láthatja a látogató, harminchat külföldi és magyar képzőművész alkotásain keresztül. A helyszínnek is köszönhetően a dialógus nemcsak a különböző képzőművészeti ágak, illetve az alkotók és befogadó között jön létre, hanem a közönség tagjai között is. A szervezők ugyanis igyekeztek minden korosztályt megszólítani, amelynek egyik jelentős eszköze a helyszín megválasztása.

A cél, hogy a kiállításon a különböző generációk is találkozhassanak, és beszédbe elegyedhessenek.

 
 

A kiállítás alapkoncepciója, hogy mi is a paradicsom, illetve hogyan vagyunk képesek saját paradicsomunkat létrehozni.

A paradicsom szónak kettős jelentéstartama van, ugyanis a szó hallatán valószínűleg nagyobb arányban gondolnak a napérlelte, édesfanyar gyümölcsre, mint az elvontabb fogalomra, amelynek pontos jelentése „édenkert”. A Paradicsom szó etimológiája igen csak régre, a Kr. e. 6. századra nyúlik vissza. Az idők során nemcsak a szó alakja, hanem a jelentése is változott, bővült. Eredetileg az óperzsa nyelvben „körülkerítés” jelentéssel bírt, amely főúri vadaskertekre, díszparkokra vonatkozott, és amelybe az arisztokraták féltve őrzött kincsei, ritka vadállatok kerültek. A mondatelem héber változatában már a jelentés kibővült a titkos, gyönyörködtető jelzőkkel is. Erre az értelmezésre fűződik fel a Reproduced Paradise című kiállítás is, amely két részre tagolható: egyfelől olyan alkotásokat vonultat fel, amelyek megjelenésükben tartalmaznak utalásokat az Édenre, másfelől a művészek egyéni Paradicsom-értelmezéseit is bemutatja. A katarzis (chatarsis) során a művész kapcsolatba kerül a transzcendens világgal, amelynek részeként értelmezhető maga az Éden is. Ez a kapcsolat pedig magát a műalkotást eredményezi, amely ennek az élménynek a rögzítésévé válik, annak emléktárgyává.

 
 

A tárlat mindenképpen elgondolkodtató, hiszen nagyon sok témát jár körbe a Paradicsom témakörén belül.

A látogató elgondolkodik ezáltal, hogy ő személy szerint mit helyezne el saját édenkertjében. A koncepció ugyanis sugallja a művészet értékes jellegét, amelynek mindenképpen hangsúlyos szerepet szán az édenkerten belül. Azonban ha a műalkotások utánzó jellegét nézzük, amely minden esetben a világ és a benne zajló események, prioritások leképzése, akkor ugyancsak elgondolkodhatunk, hogy mely értékek bizonyulnak oly fontosnak, hogy helyet kapjanak az Édenben. A Paradicsomban egyes vélemények szerint a szépségnek mindenféleképpen helyet kell kapnia, amelyet a kiállítás szempontjából egyértelműen az ékszerek is képviselnek. Magyarországon a műgyűjtők az ékszerekre, mint képzőművészeti alkotásokra tekintenek, amelyeket más műtárgyakkal együtt vásárolnak és keresnek fel a piacon. Ezzel szemben a nyugati kultúrában az ékszerkészítésre, mint különálló művészeti tevékenységre tekintenek, éppen ezért külön eseményeket és kiállításokat szerveznek, ahol csak az ékszereken van a hangsúly. Ezeken az eseményeken a nők előszeretettel viselik a hangsúlyosabb, nagyobb darabokat, amelyeket a kiállító kortárs művészek készítenek.

 
 

A kiállításon szereplő ékszerek mindegyike lenyűgöző látványt nyújt, mindemellett hordható, mutatós darabokról is beszélhetünk, hogy csak néhány nagy művészt említsünk: a dél-afrikai származású Daniel Kruger munkáiban a fókuszt a dél-afrikai népi motívumrendszere uralja, emellett rendszerint használ talált tárgyakat, történelmi ornamentumokat. Artisztikájának formaisága az organikustól a geometrikusig terjed. Álláspontja, hogy az ékszer célja viselőjének ékesítése.

 
 

Coco Sung brossai akár a falon vagy miniatűr szoborként is megállnák a helyüket. Munkáinak különlegessége, hogy előszeretettel nyúl vissza a kínai kultúrához, ékszereit aprólékos gonddal kézzel festi meg, amelyeknek színvilága magával ragadó.

 
 

A fentebb említett tematika alapján a tárlaton olyan eszmék és azok leképzése is helyet kapott, amelyek a digitális világ problematikájával is foglalkoznak, illetve a szabadság és a béke fontosságát helyezik előtérbe, amely egy tökéletes világ létrehozásában lényegesnek bizonyulhat. Az egyik ilyen alkotás Benczúr Emese Open mind című alkotása, amely mintegy ötszáz darab nyitófülből készül, ugyanis ez egy folyamatosan bővülő munka. A földön elhelyezett műtárgy a művésznő kérésére nincsen rögzítve, szigorú határok közé szorítva, így a néző is szerves részévé válhat az alkotásnak, ha véletlenül belelépne a műbe. Ez az eljárás tökéletes kapcsolat művész és befogadó között, amelynek véleményem szerint egy nagyon fontos üzenete is van; eszerint a mű vagy a művészet az alkotó és befogadó együttes munkája. Az alkotó létrehozza az üzenetet, a befogadó pedig értelmezi azt, amely folyamat gondolkodásformáló jellegét tekintve kihat az egész világra.

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

A kiállítás december 3-ig megtekinthető a Váncza-villában, a Toroczkó utca 11. szám alatt.

Szöveg: Gellér Anna

Címkék: , , , , , , , , , , ,

A tartalom nem elérhető
A tartalom megtekintéséhez engedélyezned kell a sütiket, ide kattintva.
/ Követem a magazint!

Szolgáltatásaink igénybevételével beleegyezel a cookie-k használatába. Adatkezelési tájékoztató

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás