2019 nyara egy rész életöröm, egy rész rettegés arányban oszlott meg általában: a holocénnek ebben a furcsa időszakában, amikor már kézzel fogható, érezhető, naponta látható, hogy milyen szörnyű hatással van (és lesz) az emberi tevékenység a Föld milliárd éves ökoszisztémájára, valahogy egyszerre könnyű és nehéz vidámnak maradni. A vidám apokalipszisben ugyanis ugyanúgy pörögnek a fesztiválok, nem kell lemondani a Netflix-előfizetést, víz is jön a csapból, csak közben ott kódorog a látótér szélén, ott magasodik felettünk valahol a katasztrófa – néha az ember verejtéktől leverten riad fel az éjszaka közepén, és olyan nyugtalanító, görcsös érzéssel a gyomrában járja az izzó betontól szenvedő várost. Ennek a különös zeitgeistnak a zenei termése ennek megfelelően kellően sokszínű, melankolikus és felemelő, derűsen végzetszerű, a kihalás előtti utolsó nagy buli (és még új Tool is van, szóval tuti ez a vég).
Thom Yorke – Not The News
Thom Yorknál kevesebben tudják zeneileg narrálni az urbánus mindennapokat, a komplett ANIMA lemez pedig legalább annyira táncolható, mint amennyire befordultok tőle. Remek lenyomata annak a ridegségében is emberközeli csillogó disztópiának, amelyen napjainkat tengetjük.
Holly Herndon – Frontier
Intergalaktikus folk, az utolsó figyelmeztetés, mielőtt a bolygót újrahasznosítják, űrbéli segélykiáltás, VILÁGZENE, de itt ne a blahás indiánok El Condor Pasájára gondolj, hanem valami elhaló műholdjelre, amely bolygónk egyik végső üzenete a csillagok felé.
Tim Hecker – That World
Anoyo, vagyis „az a távolabbi világ”. Erről szól a kanadai komponista, Tim Hecker idei lemeze (a Konoyo párja): a dolgok közti légüres térről, a hangok megéléséhez szükséges csendről, a semmiről való meditációról, arról a távolabbi, messzi, ködbe vesző világról.
Nivhek – Walking in a spiral towards the house: Side C
Ez már a megnyugvás, az elengedés, a végtelen spirálban lefelé tartó út önmagadba. A gamelán visszhangjai kísérnek végig Nivhek ambient dalában a fékcsikorgásokkal teli nyári éjszakákon, ahol csak az lesz majd veled a trip során, amit magaddal viszel.
TOOL – Fear Inoculum
Inokulum, azaz oltvány. Ha naponta félelemmel fecskendezzük magunkat, idővel talán hozzászokhatunk a méreghez, a sarkunkban járó leples bitang árnyékához, védettséget kapunk a végítélettel kapcsolatos hírek és cikkek ellen. Csak aztán nehogy közönnyé silányuljon ez az áldott immunitás (és igen, megérte a Tool új anyagára13 évet várni).
Bon Iver – Naeem
És amikor az ember végre teljesen magába fordulna, akkor jön Justin Vernon. Hatalmas szívével, az érthetetlenség határait súroló szövegeivel, amelyek mégis minden egyes porcikádban ott rezonálnak, valahol a kollektív tudatalatti szebbik felét kapargatva. „So what is gonna happen now?” („Szóval mi fog most történni?”) – kérdezi a dal (egyik) csúcspontján. Hát, haver, őszintén, fogalmam sincs, de nagyon jó veled egy korban élni: kicsit könnyebb így, kicsit szebb így.
Szolgáltatásaink igénybevételével beleegyezel a cookie-k használatába. Adatkezelési tájékoztató
A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.