Phenom’enális szerkesztők nyári kedvencei: Biczó Andi
Nálam még mindig hasonló a recept: ha nyár, akkor fesztiválok, ha fesztiválok, akkor pedig előre gyártott playlistek hangolódásképp. De idén szerencsére becsúszott néhány igen klassz megjelenés is, így volt, amiért még PJ Harvey-t is kivettem a lejátszóból. Pedig az nagy szó.
Lana Del Rey – White Mustang
Lana Del Rey új albuma megmentette a nyarat (az évet, az évtizedet, a világot!), a Video Games hangulatát megidéző White Mustang pedig a legelső hallgatás után kiemelkedett számomra. Képzeletben mindig belekap a hajamba a szél a naplementében, miközben kifacsarodik a szívem. Nagy szerencse, hogy Lanácskával ilyen hasonló az ízlésünk, és ez a csoda hamarosan videoklipet is kap!
Belle & Sebastian – We Were Beautiful
Stuart Murdochék legújabb cukiskodása, 2015 óta az első új dal, instant fülbemászás.
Lorde – Homemade Dynamite
Elég durva dolog lehet 20 évesen megírni az év egyik legjobb poplemezét és korunk egyik legkarizmatikusabb előadójának lenni egyszerre, de Lorde megcsinálta. Belegondolni is félelmetes, hogy ennyi idősen hogy tudott egy ilyen tökéletes képet megfesteni a Melodramaval, aminek legdinamikusabb – vagy legdinamitosabb – dala ez.
SZA – Drew Barrymore
Kevés tökéletesebb refrén létezik annál, mint hogy „Is it warm enough for ya inside me?” Jó kis fülledt dal, meg merem kockáztatni, hogy van olyan dögös, mint Drew Barrymore maga.
Arcade Fire – Everything Now
Nem vagyok maradéktalanul elégedett az Arcade Fire új albumával, de idővel nagyon meg lehetett szeretni. Nem úgy, mint az első kislemezt, ami a maga ABBA-hangulatával nagyjából három másodperc után vett meg. Szívemnek pedig amúgy is különösen kedves, hiszen ott lehettem a Primaverán a dal ősbemutatóján, ami úgy tízezerszeresére emelte az értékét. Bár ez a szám mindenhogy jó.
Haim – Want You Back
Még mindig nehéz rákenrollabb lányokat találni, mint a Haim-testvérek. Ettől a daltól pedig mindig beleszökik a bugi a lábamba.
The National – Guilty Party
Nyáron is vannak borongós pillanatok, ezt a dalt pedig pont erre találták ki. Ráadásul egészen jópofa zenei megoldásokkal van megtűzdelve úgy, hogy egy ízig-vérig National-dal tudott maradni.
Ariel Pink – Another Weekend
A Weyes Blooddal közös, zseniális év eleji EP után Ariel Pink végre önálló albummal is jelentkezik, az első kislemez pedig ijesztően komoly. Már csak azért is, mert közel sem olyan elcseszett, mint általában a dalai, sőt, még a verse-refrén-verse struktúrát is követi. Mégis valahogy a „legnormálisabb” Ariel Pink-számban is több az ötlet, mint a legtöbb dologban, amit a nyáron hallottam.
Hercules & Love Affair ft. Faris Badwan – Controller
Idén úgy tűnik, Andy Butlerék és Faris Badwanék is új lemezzel jönnek, de még ezelőtt egyesítették erőiket. Ezt hívják úgy, hogy gyilkos páros.
Tereskova – Dióskalács
Jó régi dal, de én csak most fedeztem fel, és a Kolorádó óta egyszerűen képtelen vagyok lejönni róla. Minden benne van.
