Phenom’ Podcast w/ Panda
Minden év 88. napján, így idén március 29-én, ma van a Zongora Napja (Piano Day), amelyen világszerte megünneplik ezt a 88 billentyűs hangszert. A „mozgalom” elindítója a német zongoraművész, Nils Frahm, akinek rengeteg követője akadt az ügyben. Világszerte számos koncertet tartanak ma, és első alkalommal lesz Budapesten is Piano Day a Gödör Klubban. Mi is csatlakozunk ehhez a nemzetközi ünnephez, méghozzá a városszerte elektroakusztikus estekkel és eklektikus dj-szettekkel felbukkanó, a többek közt a Jelenben és a Kertemben is rendszeresen zenéket szelektáló Pandával közösen. A közel kétórás, számos stílusból (például jazz, hiphop, filmzene, pop és elektronika) merítő, de mindenképpen zongoradallamokban gazdag modern klasszikus válogatás alább vár titeket!
Phenom’ Podcast w/ Panda
01 Philip Glass: Opening (Cornelius Version – Panda’s Morning)
02 Dustin O’Halloran: We Move Lightly (Robert Lippok Pataphysical Remix)
03 Angelo Badalamenti: Moving Through The Time (Panda’s Volca Edit)
04 Quantic: Time Is The Enemy (Rellim’s Broken Dreams)
05 Dj Shadow: Builiding Steam With A Grain Of Salt (Alternative Take & Nit Grin Remix)
06 Francesco Tristano & Carl Craig: LudePre (Version)
07 Nujabes: Luv (Part 3) / Nana Caymmi – Tens (Calmaria)
08 Michael Petrucciani – September Second (Panda’s Scratchspring Edit)
09 Keith Jarret – Köln Concert (Part 1)
10 Trio Montmartre – Recuerdos De La Alhambra
11 Egil Kapstad Trio – Jeg Lagde Meg Så Silde
12 Another Fine Day – Nature Boy
13 Robert Glasper – Reckoner
14 Poppy Ackryod- Seven
15 Bedouin – Mogram
16 Grandbrothers – Ezra Was Right
17 Jan Johansson – Visa Från Utanmyra (Crussen Edit / Original)
18 Erik Satie – Gnosseinne No 1 (Dj Nirso Edit)
19 Floex – Forget Me Not (Panda’s We Are What We Have To Remember Dub)
20 Ben Lukas Boysen – Golden Times (Panda’s Empty Trash Edit)
21 Bugge Wesseltoft, Henrik Schwarz & Dan Berglund – Movement Seventeen (Daniel Zuur Edit)
22 Ludovico Einaudi – Fly (Harley Quin Remix)
23 Luke Howard – Occolus (Panda’s Fomilus Edit)
24 Martin Kohlstedt – Leh
25 Panagiotis Kalantzopoulos – Ftina Tsigara
26 Víg Mihály – Körtánc 1
27 Hauschka – Shy
28 Jean-Michel Blais – Nostos (feat. Bufflo)
29 Yann Tiersen – Pern
30 Anouar Brahem – Halfaouine
31 Lubomyr Meinyk – It Was Revealed Unto Us That Man Is The Centre Of The Universe … But Few Can Now Remember
32 Hior Chronik – We Will Grove Up Together
33 David Moore – What Arms Are These for You! (Wagner Version)
34 Nils Frahm – Because This Must Be
35 Cat Power – Maybe Not
Zene, ami most oda-vissza?
Sláger, amit ki nem állsz?
A dizájnerpanda.
Klub, ahová mindenképp?
Nincs, viszont a régi cinetripes bulik ma is megérnének egy misét.
Fesztivál, ami kell?
Ilyen sincs, de például az idén húszéves Stella Polarisra nagyon szívesen elmennék.
Dj/producer, akit most nagyon?
Geju, Oceanvs Orientalis, El Buho, Praah stb.
Kiadó, amitől bármit?
Ez a latin-amerikai vonal nagyon tetszik most, és hirtelen rengeteg ilyen kiadó lett, a teljesség igénye nélkül néhány: Akumandra, Shika Shika, Lump, Multi Culti stb.
Kütyü, ami nélkül nincs nap?
A biciklim. De nagyon szeretnék egy mbirát, és a Ghostly képes volt kiadni egy elektromos kalimbát, abból is gondok lesznek.
Film, amit meleg szívvel?
A Pan Nalin-féle Samsara.
Rendezvény, ahol megtalálunk?
Jön a Kertem, megy vasárnaponként a Jelen elektroakusztik, hétfőnként meg a Szimplában ülök csendesen.
Kabala, ami mindig?
Általában van rajtam valami pandás.
Gondolat, ami visszatér?
Weöres Sándor: A vágy idomítása
Mix, amit nekünk?
Azt mondják, hogy egy gyűjtemény legfontosabb darabja az, ami még hiányzik. Az egyik az, hogy nincs zongorám. A másik, hogy bár ez a mix elvileg a zongora napját megünneplően sorba veszi a fekete-fehér billentyűket, de az itt lévők helyett érdemes beszélni inkább a fájó hiányokról, Bartóktól kezdve Choplinen át, Michael Nyman vagy Zbigniew Preisner filmzenéin keresztül mondjuk Max Richterig és Nina Simone-ig. Nem értem, hogy maradhattak ki, de már ennyihez is kellett két óra, muszáj valahogy befejezni. Valójában persze a kedvenc zongoradarabom sincs itt; bármennyire is banális, de Csajkovszkij B-moll zongoraversenye konkrétan olyan, mintha szeretkeznél a zongoráddal.
Mit üzensz a hazai klubbereknek?
Olyan szomorú ez az állandó boldogságkényszer; tök jó dolog néha nyugodtan, mélabúsan csak úgy lenni, ne féljetek már tőle annyira.
