Phenom’ Line-up: Never Sol-interjú
November 22-én a Müsziben ad különleges, akusztikus koncertet a Denovali Records énekesnője, a cseh Never Sol. A művésznév mögött rejtőző Sára Vondráskovával ennek kapcsán beszélgettünk a kezdetekről és a zenei munkásságáról, elmagyarázta, mit is takar pontosan a „chiaroscuro” dalszerző kifejezése, és mesélt arról is, hogyan lett Emika a mentora.
A biográfiádban most „chiaroscuro” énekes-dalszerzőként aposztrofálod magad. Elárulnád, mit takar ez pontosan?
Ennek a fényhez és árnyékhoz van köze, illetve ezek keveréséhez. Ez valójában a festészetből ered, nagyon kedvelem ezt a stílust. Amikor a nap felkel vagy lemegy, ott az a pillanat, amikor minden vagy még sötétbe, vagy már világosba borul, a fény és az árnyék egyensúlyban van. Szerintem a zeném is ilyen: láthatod sötétnek vagy szomorúnak, de mindig van fény és remény mindenben. A filozófiám is az, hogy ennek a két oldalnak mindig egyensúlyban kéne lennie. Egyébként ezzel a kifejezéssel a zenémet szerettem volna leírni. Nem akarom azt mondani, hogy a zeném elektronikus vagy sötét, hanem azon gondolkoztam, hogy valahogy szavakba öntsem, és ez tűnt a tökéletes jelentésnek.
Hogyan kerültél kapcsolatba a zenével? Mik az első emlékeid erről?
Ez már jó rég volt! (nevet) Azt hiszem, az, hogy zongoráztam. A szüleim elküldtek zeneiskolába, és ott a tanárom azt mondta, hogy énekeljek is valamit a zongorával – így fedeztem fel az éneklés örömét. Aztán mondták, hogy milyen aranyos kis hangom van, menjek a kórusba, és ott énekelhettem más gyerekekkel. Egyre inkább megkedveltem, jobban, mint a zongorát, aztán teljesen magával ragadott az ének.
Tanultál a Jazz Zeneakadémián, majd 2011-ben elkezdtél fellépni, Jan P. Muchow pedig hamar felfedezett, és közösen el is készítettétek az Under Quietet (amelyet mi így véleményeztünk). Úgy hangzik, mint egy tündérmese, hiszen nagyon gyorsan valósult meg mindez.
Ez egy hatalmas véletlen. Azt hittem, hogy a jazz mellett végzem, de másra szerettem volna fókuszálni, mert nem igazán éreztem helyesnek az utamat. Elkezdtem a saját szerzeményeimre koncentrálni, és bár már 15 éves korom óta írogattam, soha nem gondoltam volna, hogy bárkit érdekelne. Aztán az egyik barátommal elkezdtünk fellépni egy kávézóban, és egyszer eljött Jan barátja, aki felvett egy videót, és elküldte neki azzal, hogy „Hé, kezdened kéne ezzel a lánnyal valamit, mert vannak jó számai.” Kapcsolatba léptünk Jannal, kapott néhány felvételt, és miután tetszettek neki, elkezdtünk együtt dolgozni.
Az Under Quieten egyébként mindent te csináltál?
A dalszerzést én, de a produceri munkákról – akkor még – nem tudtam semmit, ezért ezekért Jan felelt. Akkor már Floexszel is dolgoztam, és egyre inkább érdekelni kezdett ez a része, szerettem volna jobban megtanulni. Szereztem egy gépet és egy zenei programot, aztán elküldtem a próbálkozásaimat Jannak, ő meg azt mondta, hogy ezek jók, kicsit még dolgozni kell rajtuk, de tegyük is az albumra! Nagyon motivált, hogy még jobban foglalkozzak ezekkel. Amikor pedig már a lemez utolsó dalaival haladtam, én is csináltam néhány produceri munkát.
Ahogy mondtad, ekkoriban már Floexszel énekeltél. Hogyan kerültetek kapcsolatba?
Akkor még suliba jártam, és ő volt az, aki felhívott. Nem ismertem a zenéjét, csak a nevét, ő meg rám csörgött, hogy „Hé, jövő héten turnéra indulunk, keresek egy énekesnőt, nem tudnál jönni? Téged ajánlottak. Van időd, benne lennél?” Azt mondtam, persze, küldd el a zenét, és elmegyek a próbátokra. Aztán talán csak háromszor gyakoroltunk közösen, majd el is mentünk koncertezni. A többi zenésszel nagyon hamar egymásra hangolódtunk, tökéletes volt az összhang, imádtam a zenét is. Egy turnénak kellett volna csak lennie, de aztán azóta is együtt játszunk, talán már 2-3 éve. (nevet)
A Denovali is általa jött?
Igen! Emlékszem, két éve elmentünk a Denovali Swingfestre, akkor adtuk ki az albumomat Csehországban. Beszélgettem Timóval (Alterauge, a Denovali Records kiadó alapítója és vezetője – a szerk.), mondtam neki, hogy hát csinálok zenét, most adtam ki a lemezem, és ő meg azonnal elkérte. De úgy voltam vele, hogy szerintem nem is tetszene neki… De odaadtam a lemezt, és másnap jött a levél, hogy kiadják! Hihetetlen volt!
Eljutottál már Tokióba a Red Bull Music Academy jóvoltából. Hogyan jött ez a lehetőség?
Ismertem ezt a programot már előtte, a barátaim is jelentkeztek rá, ők mondták, hogy nehéz bekerülni, nem lehet ott akárki. Ezért sem töltöttem ki regisztrációs lapot akkor, merthogy úgyis sok ember, úgysem engem választanak, meg sem próbálom. De aztán a barátom biztatására a jelentkezési határidő utolsó napján úgy döntöttem, hogy jó, kitöltöm. És a végén nagy meglepetés volt, hogy engem választottak! Nagyon sok hatás ért ott: új stílusok, amiket nem ismertem, új emberek, akikkel kollaborálhattam, új ötletek, új hangszerek, új tanulnivalók… A mai napig örömmel gondolok vissza erre az egészre, nagyon inspiráló volt.
És a zenében kik inspirálnak téged?
Nagyon szeretem a dalszerző-énekeseket és női producereket. Az egyik legnagyobb élményem volt, amikor Emikát láttam először. Ő egyedül csinál mindent, és a koncert után oda is mentem hozzá, hogy „Szia, olyan akarok lenni, mint te!” És megkérdeztem, hogy mégis hogyan csinálja? Ő pedig megírta nekem, hogy mi minden kell: egy gép, egy program, szintik, és megadta az e-mailjét is. Váltottunk néhány levelet, és tényleg sokat segített abban, hogyan kezdjem el a saját zenémet írni. Ő a legnagyobb inspirálóim egyike, egy igazi mentor. Amúgy szeretem még Cat Powert, St. Vincentet és a klasszikus zeneszerzőket is.
Hogyan fogalmaznád meg, mi a célod a zenéddel?
A dalszerzés nálam mindig úgy indul, hogy gondolok valamire, vagy érzek valamit, és csak elkezdek játszani a zongorán vagy a szintikkel és a hangokkal. Várom azt a pillanatot, amikor előjön valami, annyira erősen, hogy énekelni akarjak róla, és akkor eljátszok a fejemben lévő melódiával. A célom talán az, hogy megnevezzem a dolgokat, vagy kifejezzek érzelmeket és gondolatokat, mindezt zenébe öntve. Nem tudsz mindent elmondani a szavakkal, mert a nyelv korlátozott, ahogy a zenéé is, de az mégis teljesen más. Ami nem fejezhető ki szavakkal, azt megteheted a zenével.
Mit tervezel az akusztikus turnéra?
Lesznek új dalok! Az igazság az, hogy így kezdtem el játszani az albumot, mivel ezeknek a daloknak a többsége eredetileg zongorán született, mielőtt szintikkel kezdtem fellépni. Most már teljesen más, mert a dalok ugyanazok, de nincs már zongora. Úgy gondoltam, jó lenne visszatérni a gyökerekhez, oda, ahogyan a kezdettekkor megírtam ezeket a számokat, és eljátszani őket úgy, amilyenek valójában: teljesen tisztán, egyszerűen.
Interjúfotók: Veronika Dobálová (Swine Daily)
DENOVALI ACOUSTIC NIGHT: NEVER SOL
Időpont: 2015. november 22. (vasárnap) 20 óra
Helyszín: Müszi (Művelődési Szint), 1085 Budapest, Blaha Lujza tér 1.
Belépő: 900 Ft (A jegyek az esemény napján, a helyszínen kaphatóak.)
Facebook-esemény
Hallgassátok meg a koncerttel, Never Sollal és a Denovali Recordsszal kapcsolatban készült interjút az Open Air Rádió Bakelit című műsorában (21:43-tól):
Nyerj jegyet Never Sol akusztikus koncertjére!
Törékeny érzelmek zongorára hangolva – Nyerj jegyet Never Sol koncertjére!
