Amy Winehouse
Olyan intim és életerőt sugárzó fotók kerültek elő Amy Winehouse-ról, amilyennek csak a legjobb barátja láthatta őt
Ki is tudhat a legtöbbet rólunk, ha nem a legjobb barátunk? A legjobb barátunk, aki a csillogás és a mosoly mögé lát és támogat, bármilyen nehézség felé is sodor minket az élet. Egy igaz barát nagyon ritka manapság. Amy Winehouse azon szerencsések közé tartozott, akinek megadatott egy igaz barát. Ez a barát történetesen egy Blake Wood nevű fotós volt, akinek objektívjén át megismerhetjük a tragikusan fiatalon elhunyt énekesnő igazán boldog és önfeledet énjét.
Amy Winehouse és Blake Wood barátsága 2008-ban kezdődött, és hátborzongatóan sorszerűnek tűnt. Először Kelly Osbourne házibuliján, kissé bizarr körülmények közt futottak össze: a partin néhányan éppen tarot kártyát vetettek, a jövő megismerésére áhítozók közt ott ült Amy és Blake is. Az Amynek vetett szimbólum egy új kapcsolatot és egy nagyon érzelemdús időszakot vetített előre: a tarot szimbólum később kettejük barátságának motívumává is vált. „Erről a szimbólumról mindig Amy jut eszembe” – meséli Wood. A megjósolt kapcsolaton túl sorszerű találkozásuk mellett szól, hogy Wood keresztneve azonos Amy börtönbe került férjével, Blake Fielder-ével, Wood pedig az énekesnő Back to Black című albumának dalait hallgatva jutott túl egy igen csúnya szakításon.
Az elkövetkezendő két évben Winehouse és Wood rengeteg időt töltöttek együtt.
Blake Wood ekkoriban több tucat elkapott pillanatot rögzített gépével, melyek az énekesnő egy teljesen új arcát mutatják meg.
Bowlingozás a Sohoban, iszogatás egy Camdem-i pubban, Szent Lúcia szigetén egy kirándulás. Ezeken a képeken a valódi Amy mosolyog vissza ránk. Az az Amy, aki békében él a természettel és önmagával. Távol a hírnév okozta őrjöngéstől, távol a végzetes jövőtől. A portrék tíz éve készültek, de eddig még sehol sem publikálták őket. Blake Wood most egy fotókönyvbe rendezett száz alkotást, melyeket Amy Winehouse címmel ad ki. A fotós reméli, hogy ezzel az albummal némiképp tompítja az énekesnőről kialakult negatív kritikák fényét.
Blake Wood egy most megjelent interjúban őszintén mesélt Amyről és a kapcsolatukról.
„Az Amyvel való találkozásom meglehetősen váratlan volt. Már egy jó ideje egy körben mozogtunk, így elkerülhetetlen volt, hogy össze ne fussunk valahol, aznap este mégis váratlanul ért a jelenléte. Emlékszem, vasárnap este volt. Amikor megláttam, mintha egy különleges kis madárka szállt volna közénk. A haja szőke volt, mégis tudtam, hogy ő az. Amy az a fajta ember volt, aki nem kertelt, így azonnal nekem szegezte a legintimebb kérdéseit is. Az első pillanatban összhangba kerültünk. Aznap este sokat beszélgettünk, főleg a szívügyekről. Sok mindenben hasonlítottunk, de pont ennyi mindenben különböztünk is. Nagyon őszinte lány volt és mindenen tudott nevetni. Sokkal extrovertáltabb volt, mint én, mégis mindig ott bujkált benne egy kis félsz. Idővel szokásává vált, hogy a fülem mögé simítsa a hajamat és ilyenkor mindig elmondta, mennyire jóképű vagyok”.
„Azon a fekete-fehér képen, melyen Amy lovagol, Szent Lúcia szigetén készült. Amy gyakran járt ide egyedül is. Itt mindig békére talált. Ezt a kis szigetet elkerülték a hangos turistacsoportok és a média őrült visszhangja sem ért el ide. Itt tényleg nem volt semmi. Sem házak, sem más épültek. Itt csak a tenger türkizkék vize és az áldott béke volt. Sokat voltunk itt kettesben. És tényleg csak úgy voltunk. Önmagunk létezésében. Ekkor mélyült el igazán a barátságunk.”
„Amy hitt bennem. Mielőtt még megláttam volna, mielőtt még bárki meglátta volna a tehetségemet. Ő arra biztatott, hogy csináljam. Fényképezzek. Legyek kreatív. Rengeteg inspirációt adott nekem és temérdek önbizalmat. Egyszerűen nem hagyta, hogy ne higgyek magamban. Sokat tanultam tőle. A szeretetről, a szerelemről, a veszteségekről, a kreativitásról és arról, hogyan legyenek őszinték és hitelesek a képeim. Neki köszönhetem, hogy most itt tartok. Azt gondolom, hogy mikor valakihez ilyen közel állsz, de elveszíted őt ennyire fiatalon, akkor rengeteg mindent megtanulsz az életről. Abban a pillanatban lettem felnőtt, mikor Amy meghalt.”
„A fotókkal az a célom, hogy megváltoztassam az Amyről kialakult képet. Minden egyes pillanatban, akár a sajtó ellen harcolt, akár a törvénnyel kellett szembenéznie, mindenkinek csak azt hajtogattam, hogy ő valójában nem ilyen ember. Ez az egész, ami körülötte van, csak egy kreáció, nem a valóság. A függősége pedig egészen egyszerűen egy betegség volt. Amy küzdött az alkohol-és drogproblémái ellen és az ezzel járó megbélyegzéssel is. És ahelyett, hogy bárki megkérdezte volna tőle, hogy ‘Hé, jól vagy, tudok segíteni?’, na ehelyett minden létező módon kihasználták őt. Soha ilyen embertelenséggel nem találkoztam, mint ekkoriban. Azóta még inkább fontosnak tartom az egymás iránti nyitottságot, empátiát. Azt, hogy kedvesek legyünk a másikhoz, az erősségeit és az értékeit, ne pedig a hibáit nézzük. Ez az album mind ezt a célt igyekszik szolgálni.”
„Szerintem Amy hatalmas nyomot hagyott a világban személyiségével és zenéjével egyaránt. Dalai eddig talán számunkra is ismeretlen érzéseket keltenek életre és ez már önmagában ajándék. Hiszem, hogy élettörténete pedig sokakat arra ösztönöz, hogy sokkal jobban figyeljenek a környezetükben élőkre. Ha körülnézünk, egészen biztosan akad valaki a környezetünkben, aki valamiféle függőséggel küzd. Őket nem elítélni, hanem segíteni kell. Tudom, hogy Amy visszhangja a sajtóban még ma is sok helyütt negatív, de én tudom, hogy ő sokszorosan túllépett önmagán, a képeim is ezt közvetítik és hiszem, hogy nem csak nekem, de másoknak is megismerhetővé válik az igazi Amy Winehouse.”
Blake Wood Amy Winehouse című fotóalbumát július 23-tól tudod te is megvásárolni.
