Napi magaskultúra: járd be a Veszélyeztetett Hangok Múzeumát!
A múzeumba járásban az a legjobb, hogy elfeledett idők relikviáin legeltethetjük szemünket és elképzelhetjük régi korok világát, melyeket sosem láthattunk, vagy nosztalgia-kirándulást tehetünk saját életünk letűnt korszakaiba. A művészet és a használati tárgyak is hihetetlen tempóban változnak és fejlődnek, és a zene is újra és újra megújul, de arra gondoltál-e már, hogy a mindennapi élet zajai, a minket körülvevő hangok is olyan iramban váltják egymást, hogy az elmúlt évtized zörejei közül sok mára a kihalás szélére sodródott?
Brendan Chilcutt átlátta, mekkora kulturális jelentősége van ezeknek az audioereklyéknek, és gyűjteménybe rendezte a veszélyeztetett hangokat, melyeket 2016-ban, természetes lelőhelyükön már alig-alig lehet fellelni.
Ez elsősorban a műszaki kütyükre vonatkozik, hiszen az 1980-as évektől olyan iramban fejlődik a technológia, hogy a pár évvel ezelőtt még a hétköznapjainkat betöltő tárgyakat és ezek zajait ma már sehol nem is lehet hallani.
A Veszélyeztetett Hangok Múzeumában például belehallgathatsz a VHS monoton kattogásába visszatekerés közben, vagy a Windows 95 kezdőzenéjébe vagy a GameBoy jellegzetes muzsikájába.
A kollekcióban fellelhetők a 20. század hajnaláról származó hanganyagok is, mint a tárcsázós telefon csilingelése, de a gyűjtemény legtöbb darabja a 70-es évek után született, mint a Pac Man csipogása vagy egy igazi klasszikus, a betárcsázós internet édes melódiája.
A hangokat külön-külön és egyszerre is le lehet játszani, így a nézelődésen túl kreativitásunkat is kiélhetjük és a folyamatosan bővülő gyűjtemény műtárgyaiból akár experimentál-indusztriál zenét is alkothatunk; szóval produktivitás-gyilkolásra fel!
